Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

244 TARJÁN GABOR családjával a hátsó szobában. Korábban a fiatalok laktak az istállóban, mikor azonban gyermekük született bekerültek a házba. (Fiatal házasok egyébként gyakran laktak az udvari kamrában is.) A gyermek születésekor az anyámasszony, vagyis a menyecske anyósa aludt együtt a fiatalasszonnyal. A szülés után az asszonynak б hétig nem volt szabad a házból kijönni, sőt még a gerenda alatt sem léphetett át. A nagyszülők halála után együttmaradt a két testvér családja, csak mikor a fiatalabbik asszony második gyermeke után (abortuszban) meghalt, költöztek szét - a fiatalabb fiú más faluba nősült. A katolikus magyaroknál és a németeknél nagycsalád egyáltalán nem volt, ellenben gyakori volt a sok gyermek. A reformátusoknál is csak a jobbmóduak éltek ebben a rendszerben. A tradíció mellett, itt nyilván gazdasági tényezők is szerepet játszottak. E fejezetben kell említést tenni azokról a szőlőhegyi házakról, melyek állandó lakásul szolgáltak. Adataink szerint korábban fiatalok laktak a hegyben, a legutóbbi időben azonban az öregek szorultak ki. A lakásul szolgáló szőlőhegyi épületek általában három helyiségből állnak: pincekamra, présház, szoba. A szoba berendezése igen szegényes. Tüzelője rakott sparhelt, bútorai a falubeli házaknál már nem használatos öreg asztalból, padból és ágyból áll. Az állandó lakásul szolgáló szőlőhegyi házak berendezése nem sokban különbözött az alkalmi tartózkodásra szolgáló pincék szobáinak berendezésétől. Gazdasági épületek A gazdasági épületek vizsgálatánál szem előtt kell tartani a gazdálkodás rendszerét, módját. E tekintetben területünkön az elmúlt két évszázadban alapvető változások következtek be. A XIX. század eleji teljesen extenzív állattenyésztésre alapozott jobbágyi gazdálkodás helyébe a század közepétől kezdve kisparaszti gazdálkodás lépett, melyben egyre növekedett a földmüvelés jelentősége. Az állattartásban bekövetkezett a fajtaváltás, a tartásmód intenzívebbé vált. A falun kívüli szállásokról a gazdálkodás helye áttevődött a telken lévő gazdasági udvarra. Fontos kérdés területünkön a szőlőmüvelés épületeinek vizsgálata is. A pincekamrás felszíni bortárolás szinte napjainkig fennmarad a szőlőhegyen, bár a faluban a lakóház alatt már a múlt század második felétől kezdve megjelennek a lukpincék. Az alábbiakban a legfontosabb gazdasági épületekről szólunk, a lehetőség szerint elhelyezve őket a fejlődés folyamatában. Az udvar építményei A gazdasági udvar legfontosabb épülete hosszú ideig a pajta volt, mely a lakóház mögött, a soros udvarelrendezés szerint helyezkedett el. E pajta elődje a falun kívül elhelyezkedő pajtáskertben álló szénáspajta volt.

122 Ezek az épületek a század elején kerültek a jelenlegi helyükre. A folyamat konkrétan is igaz, mivel a talpas-vázas szerkezetű pajták könnyen elbonthatok, áttelepíthetek.

123 A 2030-as években még több ilyen épület állt az udvarokban. A korábban épült pajták sövényfalúak voltak, tapasztás nélkül; a későbbiek zsilipéit deszka falakkal épültek. Alaprajzuk téglalapalakú volt, válaszfal nélküli belső térrel. Oldalfalán nagyméretű kocsibehajtó kaput képeztek ki. Két végén helyezkedtek el a fiókok. A szénát a kötőgerendákra helyezett pallókra rakták. Hogy e pajtákat valamikor cséplésre használták volna, erre vonatkozólag nem találtunk adatot. Feltehető viszont, hogy a gabona tisztítását, a szórást a pajtában végezték. Erre utalhat a sok helyen előforduló hátsó kis ajtó. A fejlődés következő periódusában istállós pajtákat építettek. Ezek körülbelül a múlt század 60-as éveiben jelentek meg a házak udvarán. Az istállós paiták még részben talpas-vázas épületek voltak, a szénáspajta rész zsilipéit deszkaoldalú, födém nélküli volt; az istálló rész fecskerakásos, vagy tömésfalú oldalakkal készült, sározott deszkafödémmel. A tömésfal helyett a későbbiekben téglafalat alkalmaztak. A pajtából ajtó nyílt az istállóba, ahol a szénát behordták. Az istállóban leggyakoribb a homlokjászlas elrendezés. Itt már a tejelésre fogott teheneket, borjakat tartották; bár területünkön igen sokáig (1950-es évekig) szürke magyar marhákat is tartottak, ökrökkel kocsiztak. A marhák korábbi helye a falun kívül, a kaszálón kialakított marhaálláson volt. A századforduló idején jelentek meg községeinkben a téglaistállók. Ezek a ház mögé sorban, vagy L alakban hozzáépítve, keresztcsűrként helyezkednek el. A téglaistállók igen változatos építészeti megoldásokkal készültek, gyakori a boltozatok alkalmazása. A legfejlettebb változatokat „palotáknak" tartották: három hajós, kétvég jászlas, téglapadozatos. A tejgazdálkodás fellendülése idején előfordult, hogy az istálló építésébe többet fektettek, mint a lakóházába. így a kis, tömésfalú, zsúpos ház mellett gyakran nagyméretű, téglából épített, cseréptetős istálló állt. Sajnos nem tudjuk tökéletesen rekonstruálni a területünkön a századfordulóig meglévő udvari kamrák képét. Az elmondások szerint 8x4 méter alapterületűek voltak. A belső tér két helyiségre oszlott; falazata gerendavázas, sövényfalú, teteje kontyos volt. Elsősorban liszt, gabonafélék tárolá122 Csorba 1857: 87.; Hoíer 1955: 133. 123 Gönyey 1929.