Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)
Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete
242 TARJÁN GÁBOR meskályha, amit banyakályhának, vagy parasztkályhának neveztek. A kályhaszemeket hedrehelyi gölöncsérektől szerezték be, leggyakrabban ők is rakták a kályhákat. 120 Két típusát említik, mind a kettő sárpadkára épült. Az egyik szögletes volt, a padka fölött 3-4 sor szemből állt; a másik 2-3 sornyi szögletes rész fölött hengeres, karikás volt, szintén 2-3 sornyi íves kályhaszemből rakva. A két rész közötti párkányzatot a kályha vallanak nevezték. A kályha tetején formával készült cserép pártázat, a korona volt. A régi szemek mázatlanok, az újabbak zöld, barna, meggyszínű mázasak voltak. Szemeskályhák a századfordu 1 óig készültek. A kályhával átellenes sarokban állt a tölgyfából készült sarokpad, vagy körpad a keményfa asztallal. A régi típusú asztalok kecskelábúak voltak; az újabbak egyeneslábúak, nagy fiókkal. Az asztalt és a padokat ács és bognármunkához értő ügyesebb fúró-faragó ember készítette, ugyanúgy, mint a becsapolt lábú keményfa támlás székeket. Területünkön ezek a bútorok igen egyszerűek voltak, áttört, vagy domború faragás egyáltalán nem jellemző. A sarokpadnak a kartámlája volt egyetlen hullámvonallal díszítve. Református vidék lévén, a szentsarok nem alakult ki. A sarokpad szögletében a zsupszalmából szakajtótechnikával készült kenyértartó foglalt helyet. A XIX. század második felében a padok fölé tálasíogas került, melyet hedrehelyi tálakkal, bögrékkel, korsókkal aggattak tele. A tálasfogas is házilag készült, festés nélkül. A sarokpad és az ajtó közötti szakaszon volt a íalkászli helye. A sövényfalon hátlap nélküli kisszekrény, vagy polc; a tömésfalba viszont fali fülkét, vakablakot építettek, amit ajtóval láttak el. Itt tartották az asztalnál használt poharakat, edényeket, evőeszközöket. A bibliát, szappant és egyéb apró tárgyat a mestergerendára raktak. A két ablak között volt a faragott keretű tükör helye, alatta az asszony szökrönye. A nagycsaládban, ahol több asszony élt egy fedél alatt, mindegyiknek külön szökrönye volt, melyben vászonneműiket tárolták. A többi láda helye az ágy mellett, a két ágy között, vagy az ajtó mellett a falkászli alatt volt. Vidékünkön az ácsolt láda elnevezése szökröny, vagy púpos tetejű láda. Jellegzetes dél-dunántúli típus, zömök, háztető alakú fedéllel, négy kis szarvval, bükkfából ácsolva. 121 Vésett, geometrikus díszítésű, készítője faragó ember, a későbbiekben bognár. A XX. századi példányok díszítés nélküliek, liszttartó ládának készültek. A bejárattal szembeni fal mellett álltak az ágyak. E bútordarab készítése került először specialisták kezébe. Az asztalos készítette ágy is rendkívül egyszerű volt, magas lábakkal, barnára festve. Szalmazsákot tettek bele és vászonlepedővel takarták le. A vetett ágy csak igen későn, a múlt század 80-as éveiben jelent meg. Knézy 1966: 46-47. 38. Szökröny, Somogyviszló 121 Tarján 1980.
