Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTÉSZETE 243 Az ágy alá volt betolva napközben, a házilag készült kerekes ágy, a supi. Ebben aludtak a gyermekek. Lényegében kerekekkel ellátott fenéklapos deszkakeret volt, melybe szalmazsákot tettek, vagy csak szalmát szórtak bele. Az ágyak előtt két támlás szék állt, vagy ha csecsemő volt a háznál akkor a rengöszék, a pólateknővel. A gyermek később talpas bölcsőbe került. Egyéves kora körül állószékbe tették. Az ágyak fölött helyezték el a felsőruhák tárolására szolgáló tudat. A bejárat és a kályha közötti falszakaszon kisebb ruhatartó íogas volt, melyet cigánykovács készített. Ide akasztották a bőrtarisznyát és a csutorát is. A mestergerendára fogazoti kalántartót helyeztek. Téli időszakban az ablak előtt állították fel a szövőszéket. A kezdetleges világítóeszközök állandó helye a kályha párkányzatán volt. A századfordulóig pipicscsel világítottak. Ez cserépből, üvegből készült; tökmagolaj égett benne. Emlékeznek még a gyertyánból készült íoklára is. Már a múlt században készítettek házilag faggyúgyertyát. A szőlőhegyi házakban még a mai napig találkozhatunk néhány nagymúltú bútordarabbal. így például a három lábú bakokra állított, egy szál durván faragott pallóból álló lócával, valamint különböző gyalogszékekkel, becsapolt lábakkal, fából, vagy taplóból készítve. Ezeket ma is házilag barkácsolják, ugyanúgy mint a fejőszéket, vagy a disznóbonláshoz használt bútorféléket. A füstöskonyha berendezése igen egyszerű volt. A helyiség legnagyobb részét a kemence, illetve a padkák foglalták el. A padkákon sütő-főző edények; vas háromláb, vaslábas, nagy cserépfazekak voltak. A többi cserépedény a falon lógott. A fal mellett, az ajtó irányában helyezkedett el a vizespad, favödrökkel, vizeskorsókkal. A másik falra kis polcot akasztottak a fűszereknek, a főzéshez használt apróbb kellékeknek. A konyha berendezését becsapolt lábú kisszékek egészítették ki. A kamrában a főzéshez szükséges nyersanyagok, élelmiszertárolók, mezőgazdasági eszközök kaptak helyet. A kenyértartó fogast a gerendára akasztották. A lisztet egyfából vájt buducban tartották, később az ácsolt ládában. Itt kapott helyet a káposztáshordó, a zsíros véndő és a kenyérsütés eszközei, a teknő, dagasztóláb, sütőlapát stb. Kis polcon a lekváros fazekakat tartották. A kamra többi részében földművelő szerszámok voltak. A lakáskultúra nagy változása a múlt század 80-as éveiben következett be, lényegében ekkortól számíthatjuk a tisztaszoba intézmény megjelenését. Az Az első szobába asztalos készítette bútorok kerültek. E bútorok színe általában barna. Virágos, festett bútorokról kevés adatunk van. Ennek oka abban keresendő, hogy a közelben nem volt festett bútor készítő központ, valamint ez a korszak igen rövid ideig tartott, a századfordulón már megjelentek a városi bútorféleségek. Az ácsolt szökrönyöket tehát csak rövid időre váltották fel a puhafa, tulipános kelengyeládák, hogy a század végén átadják helyüket a sublótoknak. A menyasszonyok ezidőben már egész garnitúrát kaptak hozományul. Ehhez kétajtós szekrény, ágy, asztal tartozott a sublóton kívül. A lakószoba elrendezése ekkor párhuzamossá válik. A magyaroknál is elterjedtek az esztergált, lécvázas, szalmafonatú székek. E bútorféleség készítése német iparosokhoz kötődik. A század 80-as éveiben jelennek meg a íelvetett ágyak; tollas párnával, dunyhával, kékfestő, vagy piros-bécsi ágytakaróval. Az ablakokra házi pamutszőttes, szálhúzásos mintázatú firhang kerül. A szoba közepén álló asztal fölé petróleumlámpát függesztenek. Az ajtó melletti falra kendőtartó kerül, piros csíkos dísztörölközővel. A falra, a tálasok mellé képek kerülnek. A reformátusoknál Rákóczit, Kossuthot, az aradi 13-at és csatajeleneteket ábrázoló olaj nyomatokat; a katolikusoknál szentképeket helyeznek. A lakószobába vándorolnak a régi ágyak és a sarokpad. Tüzelőberendezés a csikósparhelt, vagy a kályhaszemekből rakott tűzhely lesz. A szabadkémény időszakában a berendezés nem sokat változott, a zárt füstelvezetés kialakításakor a meleg konyha berendezése teljesen átalakul. Megjelennek a városi, polgári konyhabútorok - a stelázsi, a kredenc, a konyhaasztal, a takaréktűzhely. A lakószobában e folyamat a 20-as években zajlik le. Az egymás mellé tolt ágyak az udvarral átellenes faltól a szoba belseje felé néznek. Mellettük éjjeli szekrények, előttük csipketerítővel letakart asztal két székkel. Az utcai ablakok közé nagy álló tükör kerül. A konyhai falon kétajtós szekrények, a sarokban cserépkályha, az udvari oldalon a sifonér kap helyet. Ez az elrendezés ma is általános. A ház tisztántartására nagy gondot fordítottak. Évente legalább kétszer meszeltek (húsvét előtt és szüret után). Naponta fellocsolták, hetente felsikálták a döngölt földpadlót. A századfordulótól kezdve elterjed a rongyszőnyeg használata. Területünkön az első világháborúig a református családok egy része nagycsalád rendszerben él. Viszonylag kevés volt a gyermek, így a házas fiúk családja, még 3-4 generáció is együtt lakhatott. Az egykezes nem volt jellemző, a két gyermek viszont igen, a három ritkaságnak számított. A lakáshasználat szempontjából tanulságos az 1920-ig Somogyviszlón együtt élő Gáspár családot megvizsgálni. Az öregapa, mióta megözvegyült egyedül lakott, kint az istállóban. A nagyszülők, a következő generáció a meleg konyhában laktak. Az idősebb fiú családjával az első szobában, a fiatalabb szintén