Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

228 TARJAN 3. Talpgerenda részlete, Somogyhatvan (FE) A szöglábak, a dúcok helyét is előre kiszabták, ezeket kötőtákkal, kilincsekkel támasztották, merevítették ki. A koszorúfák dúcra voltak állítva, vagyis a szarufákat tartó koszorúgerendába csatlakoztak. A mestergerenda is a talpfákba állított dúcokra támaszkodott. A helyi építkezés feltűnő jellegzetessége, hogy az oromzati tornácoknál a mestergerenda a homlokzaton túlnyúlik és az oromzat vonalában elhelyezett tud, faragott pitaroszlop támasztja alá. E tornácoszlop, ugyanúgy mint az oldaltornác oszlopai is - statikai szerepet töltenek be. A gerendaváz összeállítása után a tetőzet ácsszerkezetét építették meg, majd ezután fogtak a falazat kitöltéséhez. Területünk sövényfal készítésére a vízszintes fonás a jellemző. Ehhez először a gerendavázba karókat kellett állítani. A karók helyét vagy 25-30 cm-ként kifúrták, vagy a gerenda hosszában vájatot készítettek. Karónak bárn ilyen keményebb fa megfelelt, leggyakrabban 56 cm átmérőjű gyertyánt használtak. A fonáshoz jó ujjnyi vastag hajlékony vessző kellett. Legal4. Talpas-vázas pajta bontása, Somogyhatvan GÁBOR 5. Mestergerendát alátámasztó faragott pitaroszlop, Somogyhatvan (FE) 6. Fonyásíal (sövénytől) részlete, Somogyviszló kalmasabb e célra a mogyoróvessző volt, de megfelelt a fiatal gyertyán és a berekfa (éger) is. A szénáspajták falazatának készítése ezzel be is fejeződött, a sövényfal a szellőzést jól biztosította, így készültek korábban a házoromzatok is, később azonban ezeket is betapasztották. A tapasztáshoz szükséges anyagot a falu határában termelték ki. Szinte minden zselici község határában akad tapasztásra, vályogvetésre alkalmas zsíros agyag. Az udvarra szállított agyagot szalmával, polyvával összedolgozták; a jobb tapadás ér-