Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC 2. Somogyhárságy - a Gyöngyös patak két oldalán elhelyezkedő „erdőtelkes" telepes falu gyobb számban fordul elő az előkertes beépítésnek az a formája, melynél az utcafionton virágoskert helyett veteményes található, a lakóépület homlokzata előtt. Lehet, hogy ez is még a halmazosság maradványának tekinthető. A városi építészet hatásának tudható be, hogy századunk elején megjelentek az utcavonalra épült ún. fordított házak. Ezek az épületek helyenként laza sorházas beépítést alakítottak ki. Községeink udvarelrendezésére általában jellemző a soros udvar. A lakóház mögött, vele egysorban, gyakran egybeépülve helyezkedik el az istálló, pajta, kocsiszín. A nagyobb épületekkel szemben a kisebbek (nyárikonyha, disznóól, baromfiól, stb.) találhatók. A lakóház mögé építették a nagycsaládoknál megtalálható kamrákat is. Somogyhárságyon fordul elő nagyobb számban a keresztcsűrös és a négyzetes udvar. Feltehetőleg innen származott át a környező falvakba. Magyarlukafán a régi református családoknál kizárólag soros udvar volt, majd a múlt század közepén odatelepült németeknél, később a magyaroknál is megjelent a keresztcsűrös elrendezés. Területünkön ez a forma azonban sohasem válik zárt udvarrá. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy míg a németek udvarelrendezése tömbszerű, addig a magyaroké elaprózottabb. Itt kell említést tenni a telkek, a belsőség felosztásáról, elrendezéséről is. Formailag a telkek legnagyobb része szalagteleknek minősül. Az udvar, a telek utcafelőli részét alkotja. Itt helyezkedik el a lakóház, mellette esetleg a konyhakert; bár gyakoribb, hogy a telek hátsóbb részén van. Az istálló, pajta és a kocsiszín a lakóház mögött az udvar második, elkerített részén helyezkedik el. Ez az állatokkal kapcsolatos munkák területe; itt van a disznóól, baromfiól, trágyadomb stb. Szintén kerítés zárja el a gyümölcsös területét. A veteményes általában ez elé kerül. A gyümölcsös mögött van a belsőség legtávolabbi része a NÉPI ÉPÍTKEZÉSE 227 hostél, amelyet kaszálónak, vagy rétnek használtak. A hostélban manapság szinte kizárólag háztáji kukoricát termesztenek. Anyag, forma, technika A továbbiakban áttérünk az építkezés részletes vizsgálatára. Területünk elmúlt két évszázadának népi építkezését a szakirodalom és a helyszíni gyűjtés segítségével igyekszünk rekonstruálni. Néhány máig fennmaradt épület felmérése is segítséget nyújtott a kérdések tisztázásához, az ismeretek elmélyítéséhez. A hagyományos építési technikák napjainkra természetesen - teljesen kivesznek, de az emlékanyag helyenként még annyira élő, hogy az adatközlők egyes rekonstrukciós munkára is vállalkoztak. A falazat típusai A kutatott terület hagyományosan a talpas-vázas faépítkezés zónájához tartozik, bár vannak adataink a boronafalas építkezés korábbi meglétére is.

103 A talpas-gerendavázas építkezés többféle falkitöltési móddal párosulhat. Területünkön a tapasztott, ill. tapasztás nélküli sövényfal - a íonyásíal; akaróközbe rakott fecskerakás és a zsilipéit deszkafal építése fordult elő. Lakóházaknál a tapasztott sövényfal és a fecskerakás; a gazdasági épületeknél, a pajtáknál, a tapasztás nélküli sövényfal és a zsilipéit deszka volt az általános. A következőkben ezeket ismertetjük részletesebben. A sövényfal építése a múlt század közepéig mutatható ki. Ez összefügg avval a ténnyel, hogy a gerendavázas sövényfal építése rendkívül faigényes. Az elkülönözésig az épületfa beszerzése viszonylag szabadabb volt, utána viszont erősen megnehezült - így szinte pontosan datálható a faépítkezés megszűnése, a földfalak megjelenése. A talpas-vázas ház építése a kiválasztott földterület elegyengetésével kezdődött. Semmiféle alapot nem ástak, csak a területet takarították le, kapával simára gyalulták. A talpgerendát hatalmas tölgyfa rönkből faragták (esetleg gyertyánból). A talp a ház teljes hosszában végigért, 12-16 méter hosszú volt. A talp kinagyolása a kitermelés helyén folyt ácsszerszámokkal (topor, bárd). Használtak még e munkához nagyfűrészt, ún. kétemberes fűrészt is, mely a gatter elődjének számított. A kifaragott gerendákat a helyszínre szállították. A talpakat a végeknél pontosan beállazták, majd a gerendákat összeeresztették. A talpgerendák alá támasztékul köveket raktak, (később mikor a ház megroskadt, a gerendák elkorhadtak, téglát is falaztak alá). 103 Cönyey 1931: 91.