Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

222 TARJÁN GÁBOR gyér népességről tanúskodnak. 150 év alatt a lakosság természetes szaporodása pusztult el. A török hódoltságot átvészelt, reformátussá lett magyarságot a Habsburg uralom idején vallása miatt is üldözik. A Zselic közelében fekvő Kálmáncsa (korábban Kálmáncsehi) a török alatt viszonylag háborítatlan életet élő mezőváros volt, református prédikátorok székhelye, kereskedelmi centrum. A Habsburg restauráció idején II. József türelmi rendeletéig (1781) sokhelyen kőtemplomot sem építhettek, iskolát sem állíthattak maguknak a református gyülekezetek.

77 A XVIII. században megváltozik a táj etnikai képe. Az új birtokosok más vidékről származó katolikus magyarokat és németeket telepítenek, a felszabadult területeken folyt a spontán emigráció is. A Zselicben Bőszénfa, Boldogasszonyfa, Szentlászló, Somogyhárságy vált jelentősebb német településsé.

78 A Festetics uradalom 1770-ben telepít Hárságyra hesseni eredetű, de valószínűleg Tolnából érkező németeket.

79 A telepítések következtében a század végére az adózó népesség megháromszorozódott. Az 1770-es évekből származó urbáriumok

80 tanúsága szerint a lakosság legnagyobb része kevés földön gazdálkodó telkes jobbágy volt, a zsellérek száma elenyésző. (Ld. I. táblázat.) Területünk községeinek földterületén a Batthyányiak, Somsichok és kisebb birtokosok osztoztak. Majorsági gazdálkodás a hárságyi Festetics uradalomban folyt. A református családoknál hosszú ideig (egész a XX. századig) fennmaradt a gazdasági szerkezet meghatározta nagycsaládrendszer, ugyanígy a településszerkezetben a szállásrendszer konzerválódott. A XVIII. században a termelőerők igen alacsony színvonalon álltak.

81 1722-ben a termőterület 25%-át, 1785-ben 46%-át művelték primitív, kétnyomásos módon. Általános volt a faeke használata, amit 4-6 ökörrel húzattak. A jobbágyok jóformán csak saját szükségletükre termeltek, az árucsereforgalomban kevéssé vettek részt. Főbb termények a rozs, alakor és hajdina voltak; búzát keveset termeltek, legfeljebb „kétszerest". A gyümölcstermesztés az erdei vadfajták beoltásával folyt,

82 szőlőtelepítés a század második felében kezdődött. A fejlettebb gazdálkodási szisztéma először az uradalmakban jelent meg. A század végén már kukoricát, krumplit, dohányt is termesztenek. A német telepesek hamarabb átvették a modernebb módszereket, a magyar jobbágyok jóval később. A trágyázásban és a rétgazdálkodásban is az uradalmak jártak elöl. Továbbra is az állattartás maradt a gazdálkodás alapja. A falutól távolabb fekvő külső szállásokon a család fiatal férfitagjai a zselici siska disznót és a 77 Tóth E. 1940: 32. 78 Tóth F. 1931: 25. 79 Szita 1979.; Vargha 1979. 80 Felhő 1970. 81 Mérey 1962.; 1964-65. szürke magyar marhát őrizték.

83 A sertéseket a földesúrtól bérelt makkos erdőbe hajtották, a marhákat ligetes legelőerdőben legeltették. A fajtaváltás az uradalmakban kezdődött. A nyugati eredetű fajtákat természetesen már istállózták. A megnövekedett állattartomány miatt, a legelőterület gyarapítása céljából az uradalmak erdőirtásba kezdtek. Tehát ahol korábban a sertéskondák legeltek az erdőben, ott merinói birkanyájakat legeltettek - a legelőn. A kétféle állattartó rendszer mindinkább ellentétbe került; természetesen a jobbágyi, külterjes tartásmód rovására. Az így kialakuló helyzet létfeltételeitől fosztotta meg a hagyományos rendszerben élőket. A Zselic uradalmi erdeiben az erdőgazdálkodásnak központi szerepe alakult ki.

84 A nagy haszonnal járó hamuzsírfőzés és faszénégetés következtében nagy méreteket öltött az erdők pusztulása. 1700-ban 80%, 1784-ben 56%, 1895-ben 26% volt az erdőborította terület. Jelentős hamuzsírexportot bonyolítottak le Ausztria, Morvaország, Szilézia, Németország és Olaszország felé. Mária Terézia már 1769-ben rendelettel igyekszik az erdőpusztításnak gátat vetni, mégis az 1879-es erdőtörvény életbe léptéig nem sikerül megállítani. Az uradalmak a XIX. század elejétől újabb és újabb intézkedésekkel szorítják szűkebb határok közé a parasztok erdőhasználatát. Megnehezül az erdei legeltetés, a faizás, az épületfa beszerzése. Az 1848 előtt kezdődött úrbéri birtokrendezés eredménye az lett, hogy a parasztok a földesúri erdőkből teljesen kizárattak, a községek erdőterületét a minimumban szabták meg.

8D Az úrbéri rendezéssel, az elkülönözéssel a paraszti legelő és irtásföld terület is lecsökkent, a földesúri birtok megnövekedett. A gabonakonjunktúrából az uradalmak jelentős hasznot húztak, az elmaradott paraszti gazdaságok nem tudtak velük lépést tartani. Gátolta a fejlődést a megosztott településforma, a községek halmos elrendezése, mely befolyásolta a gazdálkodás rendszerét is.

86 A községek tagosításáért folyamodtak. A tagosítás az úrbéri rendezéssel együtt, csak a hatvanas években zajlott le. A változások eredményeképp létrejött paraszti parcellák igen szűkre szabottak voltak, melyen a megélhetés jóformán lehetetlen volt. A XX. századig fennmaradó ellentmondások okozzák az őslakosság nagyarányú csökkenését, az egykézést is. Igaz, az uradalmak más területekről mindig pótolták a hiányzó munkáskezet. A XIX. században sorra jelennek meg a Zselicben az uradalmak által létesített különféle ipari üzemek. Német-Lukafán üveghutát és kőedénygyárat hoztak 82 Hoíer 1955: 138. 83 Mérey 1963: 354.; Gönyey 1933. 8i Mérey 1962. 85 Mérey 1965.; 1973. 86 Hoíer 1955.