Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTKEZÉSE 223 létre.

87 A kisteljesítményű, évszakosán használt vízimalmok helyett gőzmalmokat építenek. A század közepén a Festetics uradalomban cukorgyár működik.

88 A Zselic több részén helyi anyagból dolgozó téglagyárak létesülnek. Megindul a munkásmigráció. Baranyából, Horvátországból téglások, favágók; cseh-morva területről üvegesek, szénégetők települnek. A kalamász (kocsikenőcs) készítés, a hamuzsírfőzés a német telepesek specialitása.

89 Az iparosítás, a befektetések azonban nem bizonyulnak hosszútávra jövedelmezőnek. Az erdőpusztítással járó foglalkozásokat a század végére betiltják. A Zselic közepesnek mondható szőlőállományát a filoxéra pusztítja el. A szűk parcellákon vegetál a fejlődésképtelenné vált parasztság. Az uradalmak termésátlagai is jóval az országos átlag alatt maradnak. Megkezdődik a parasztság proletarializálódása,- a városba, iparba áramlás, a kivándorlás. A vidék egyre elhagyatottabbá válik, ez magával vonja a múlt konzerválódását, az archaizmusok hosszú fennmaradását. Az első világháborút követő konjunktúra, a cselédek házhelyhez juttatása, a Dráván túlról érkező telepesek ugyan felduzzasztják a lakosságot, de a folyamatot ez sem állítja meg. A második világháborút követő kitelepítések, hibás gazdasági intézkedések, majd az urbanizáció van döntő hatással a terület életére. Országos viszonylatban innen a legnagyobb az elvándorlás, a falvak sorra néptelenednek el.

90 A mezőgazdasági lakosság nagyrésze elöregedett. A fiatalság az iparban talál munkát, aki nem vándorolt el, az ingázik. Megnövekedett a cigánynépesség száma. Az őslakos református magyarság a lakosság kisebb hányadát alkotja. A kutatott községek területén jelenleg két körzetesített mezőgazdasági nagyüzem dolgozik. A Szigetvári Állami Gazdaság Kishárságyi telephelye a volt Zichy-Bolza birtok területén gazdálkodik. A Mozsgói Zrínyi Tsz a volt Biedermann uradalom földjein alakult. Mindkét gazdaság teljesítménye az országos átlaghoz viszonyítva közepesnek mondható. A dolgozó lakosság elöregedése mellett a domborzati és a talaj feltételek sem kedveznek a mezőgazdasági termelésnek. A dombvidéki parcellák gépi művelés alá vétele nehézségekbe ütközik. Az egykor fával borított, majd lepusztult domboldalakon igen erős az erózió. Sok helyen csak az újraerdősítés segítene. Végleges megoldást az hozna, ha a dombvidéki művelés megfelelő ökológiai feltételeit, jellegzetességeit beható kutatással feltárnák és ennek megfelelően gazdálkodnának. Jó kezdeményezésnek tűnik, hogy az eddig szinte egyeduralkodó kukoricatermesztés mellett újabban kezdenek 87 Lehmann 1969.; Mérey 1963: 144 88 Bosznay 1858. 89 Mérey 1963: 135. 90 Kulcsár 1976: 304. visszatérni a rozs és a hajdina termesztéséhez is, melyhez a természeti feltételek adottak és jól jövedelmező. A nagymúltú állattenyésztésben is rejlenek kiaknázatlan lehetőségek. A zselici dombok között sok jóminőségű, legeltetésre alkalmas terület található. A gazdaságok újabban nagy juhnyájakat tartanak és kísérleteznek szarvasmarha ridegen tartásával is, mely kevés befektetéssel jár és jó eredménnyel biztat. A települések A Zselic településrendszere az Árpád-korban alakult ki. Mint már említettük, a XII-XIII. században főleg állattartásra szerveződött faluk jöttek létre, adataink tanúsága szerint sűrű településhálózattal.

91 A középkori településrendszer a hódoltság korában felbomlik, de nem tűnik el. Mintegy 200 falu elpusztul, de legtöbbnek emléke fennmarad, legalább dűlőnév formájában.

92 A jelenlegi falvaink mind középkori eredetűek. Magyarlukafa

93 nevét először 1234-ben említik az oklevelek „villa Luca" formában. A török idők alatt is szerepel az összeírásokban, későbbi birtokosainak nevét nyomon tudjuk követni. A Zselicben két Lukafa volt. A keletebbre fekvő település a XVIII. században telepeseiről kapja a Német-Lukafa nevet. Ezután megkülönböztetésül kapja községünk a Magyar-Lukafa elnevezést. Nevezetesebb birtokosai a Somsichok és a Festeticsek voltak. A XIX. század elején még lakosaink többsége református, a vásárosbéci gyülekezet filiáját alkották. A század folyamán erős volt a népesség kicserélődése, így a XX. század elejére már a reformátusok száma elenyésző. Több hullámban a cselédség kapott házhelyet a faluban, erős volt a szomszédos Somogyhárságyról a németség beszivárgása is. A község határában feküdtek a középkori eredetű Vitorág, Nyirakol és Szerenke nevű falvak. Az előbbi mint puszta, az utóbbiak dűlőnév formájában ismertek. Somogyhatvan^ - korábban Hatvan - első említése 1421-ből származik. Később török kincstári adólajstromokban szerepel. A hódoltság után a lakosság feltehetőleg más helyre költözik, mert az adatok együtt említik egy „Kámán" nevű faluval. Tisztán református lakosságú. Birtokosai a Batthyányiak, majd a Festeticsek. Itt nem volt nagyobb népességcsere, az összeírásokból ismert családnevek ma is megtalálhatók. 91 Erdélyi 1902: 321. 92 Horváth 1979: 111. 93 Csánky é. n. 106. 94 Ua. 142.