Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány II. A Blackwell által összeállított jellemrajzok

153 FÜZES MIKLÓS Görgey Arthur Személyes kapcsolatba Batthyány miniszterségük idején került Görgeyvel. Találkozásuk azonban a minisztertanácsban történt együttes részvételre korlátozódhatott, kivéve azt a mintegy tíz napot, amikor a kormány és Kossuth megbízásából Szemerével együtt Görgey táborában tartózkodott. Ennek az együttlétnek a légkörét - 1849. augusztus 1. és 10. között - alapvetően meghatározta a szabadságharc sok indulatot felkavaró agonizálása. A miniszterek célja többirányú volt. Informálódni szerettek volna a hadsereg állapotáról, hogy azután Görgeyt rábeszélhessék a különböző seregrészek egyesítésére és a harc folytatására. Ezt követően Görgey kezdeményezésére támaszkodva megegyezést kellett volna keresniük Oroszországgal, megbízásuk volt arra, hogy e célból akár a koronát is felajánlhatják Leitenberg hercegnek.

18 Görgey úgy vélte, hogy a teljhatalommal felruházott miniszterek az ő leváltására érkeztek, azért kerülte őket, fogadásuk elől kitért, viszont azok megalázottnak érezték magukat. Némi tárgyalókészséget csak akkor mutatott, amikor tudomására hozták, hogy küldetésük diplomáciai célú,

19 de a tárgyalásukat ezután is ingerültség jellemezte. A miniszterek Kossuthnak szóló jelentését Szemere fogalmazta, de határozottan feltünteti benne, hogy a levelet a „. . . Külügyminiszter úr helyesli és osztja a benne mondottakat." Görgey későbbi megítélésének alapgondolata már ebben a jelentésben megfogalmazódott, hatása az augusztus 10-én tartott minisztertanácson elhangzott szóbeli jelentéssel kiegészülve Kossuthra jelentős volt, egyesek szermt ekkor szubjektív módon elragadtatta magát. Fontosabb idézetek a levélből: „E seregnek főtiszteiben a csüggedettség nagy, mely, ha eleje nem vétetik, a legénységre is elterjed. A főhadiszálláson egy oly gúnyos, a kormányt megvető, ügyünk bukását hirdető hang uralkodik, mely a hazafiú lelkét mélyig sérti." Görgey a „kútfő, a többi körülötte egy neki tapsoló, őt bámuló kar,. . . Benne az ingerlékenység, a sértés, talán reményvesztettség elbizakodását tapasztalom. Fegyvere lehet jeles, hadi vezérnek nem tartom, nyelvével most többet árt, mint használhat kardjával. ... Görgeyt nem olyannak tapasztalom mint véltem . . . ő nem kis talentuma mellett is a fővezérségre alkalmatlan, részint mert ő csak urunk lenne, részint mert politikája vagy érthetetlen, vagy tökéletesen éretlen, s az ügy iránt ha meghalni kész 18 Mészáros Lázár emlékiratai. Az eredeti kéziratból közrebocsátja Szokoly Viktor. II. kötet. Pest, 1867. Kiadja Ráth Mór. 341. oldal. 19 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. 3. kötet. Genfben nyomatott Puky Miklósnál, 1865. 435-436. oldalak. 20 Steier Lajos: Haynau és Paskievics. 2. kötet. Genius kiadás. 154. oldal. is, de az iránt sem kegyelettel, sem magasztalással nincs, mit benne fel nem találhatni, nekem több mint kín."

20 A személyes tulajdonságokból eredő ellentét, a lelkesült hazafi és a tények alapján hideg fejjel mérlegelő ember közötti különbség, e levél alapján is nyilvánvaló. Görgey róluk alkotott véleménye sem hízelgő. Szemerét nem becsülte, Batthyányban pedig az önfenntartás ösztönét látta működni.

21 Batthyány és Szemere nem írták alá az utolsó minisztertanács után készített, Kossuthot lemondásra felszólító kormányrendeletet és Kossuthnak a hatalomátruházásról szóló levelét sem. A hatalomátruházásról véleményét Batthyány a Kölnische Zeitungban megjelent cikkében tette közzé. Ebben előadja, hogy a Csányi László által szerkesztett, Kossuthnak szóló felhívást a lemondásról a tanácskozáson való jelenléte esetén sem írta volna alá, mert már ekkor meg volt győződve Görgey áruló voltáról. Az árulóvá történő minősítés ekkor fordul elő nála először, de ebben az időben még bízott benne, hogy legalább hadseregét megmenti. A hatalomátadás szentesítését azért sem látta szükségesnek, mert ekkor Aradon már Görgeyé volt a tényleges hatalom. Véleménye szerint (jogi értelemben) a kormány nem szűnt meg létezni, csak szüneteltette működését. Görgey a kormánynak alárendelt, köteles annak rendelkezéseit követni, megfelelően tájékoztatni. Ennek érvényesítésére a harc továbbvitelére Szemerével együtt meg is próbálkozott, de eredménytelenül.

22 Görgeyvel való szembenállása tehát nemcsak személyes jellegű, hanem a szabadságharc folytatását és a politikai hatalmat illetően alapvetően ellentétes. A szabadságharc kritikus utolsó napjaiban Kossuth a hálátlan és áruló jelzővel több ízben illette Görgeyt, de írásba ezt a viddini levélben foglalta először. Történészeink közül Kosáry Domokos vetette fel, hogy Kossuth politikai pályájának folytatásához szükséges volt a felelősségtől történő megszabadulása, ezért azt a hatalomátadás után, a korábban már kialakult képletnek megfelelően Görgeyre hárította, aki a szabadságharc kudarcáért a felelősséget hosszú ideig csaknem egymaga viselte.

23 A szabadságharc után kibontakozó, Görgey alakjával foglalkozó memoárirodalmat, melynek hosszú évtizedekig fennálló permanenciája ellenére két csúcspontját - a szabadságharc bukását közvetlenül követő évekét és a kiegyezés körüli éveket - fedez21 Id. Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és azok magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. Franklin-Társulat. Budapest, 1888. 540. oldal. 22 Steier Lajos: im. 219-220. oldalak. 23 Kosáry Domokos: A Görgey kérdés és története. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1936. 73-95. oldalak.