Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

26 HORVATOVICH SÄNDOR meglepőnek, mert a Pteryngium crenatum Gyll. elsősorban bükkösökben él. Ha áttekintjük a drávasíki erdőket, akkor az adat már világosan érthetővé, könnyen magyarázhatóvá válik. A Kisdobszai-erdőtől néhány kilométerre van még jelenleg is bükkerdő a Drávasíkon (Szentegát falu közelében) és a Nyugat-Drávasík egész területén a klimatikus viszonyok lehetővé tennék bükkösök előfordulását. A Kisdobszai-erdő jelenlegi állapotának kialakításában (gyertyános-tölgyes és keményfájú ligeterdő keveréke) az erdőgazdálkodás is fontos szerepet játszott, a bükköt - minden valószínűség szerint - az ember pusztította ki ebből az erdőből. Tenebrionidae Pedinus hungaricus Seidl. - Villányi-hegység : Tenkes-hegy, a tetőn a karsztbokorerdőben a kövek alól egyelve, 1980. V. 20. (H&S) : 2. Hazai elterjedése (Kaszab, 1957, Horvatovich, 1979) az irodalmi faunisztikai adatok szerint néhány dunántúli mészkő- és dolomithegy karsztbokorerdejére korlátozódik. Minden hazai gyűjtés csak 1-2 példányra vonatkozik, nagyobb sorozatot sehol sem gyűjtöttek Magyarországon. Elterjedési területe szűk, hazánkon kívül csak Jugoszláviában fordul elő (Szerbia és Bosznia). Újabban a Kiskunsági Nemzeti Parkból, homokbuckás területről került elő (Ádám László szóbeli közlése), amely az első hazai adata a Dunától keletre eső területen, ezzel a hazai lelőhelyek száma kilenc. Laena reitteri Weise - Drávasík: Kisdobszai-erdő, a medvehagymásban a gyertyános tölgyes avarjában rostálva, 1980. IV. 1. (H&S) : 3. Ez az új drávasíki lelőhely faunagenetikai jelentőségű a Dél-Dunántúlra vonatkoztatva. Ugyanis ezt a szárnyatlan fajt a faunafüzet (Kaszab, 1957) még csak a Mecsekből és a Sátoraljaújhely környéki hegyekből ismertette hazánkból régen gyűjtött (70-80 éve) példányok alapján. Újabban gyűjtöttem a Mecsek-hegység mindhárom résztáján (Keleti-, Középső- és Nyugati-Mecsek, Horvatovich, 1979), valamint a Villányi-hegységben is (a Tenkes-hegy északi lejtőjén, Horvatovich, 1981). A jelenleg ismert elterjedés szerint mindhárom terület (Mecsek, Villányi-hegység és a Drávasík) a Laena reitteri Weise gyászbogárfaj számára az egyes jégkorszakok hideg periódusai alatt is megfelelő terület lehetett. Ezt a feltevést a faj teljes áreája is alátámasztja: Keleties Déli-Kárpátok, Bosznia és a Fruska Gora. A hazánkon kívüli elterjedés is mindenütt sporadikus, szigetszerű kis részáreákból áll. Az área egyenetlen, helyenként nagyon gyenge kutatottsága miatt a valóságban az elterjedés nagyobb és összefüggőbb lehet a jelenleg ismertnél, különösen Jugoszláviából várható sok újabb adat. Lucanidae Platycerus caraboides L. - Villányi-hegység: Tenkes-hegy, északi lejtő, tölgyfatörzsön egyelve, 1980. V. 20. (H&S). Harsányi-hegy: északi lejtő, elpusztult példány, 1978. II. 28. (H&S). A faunafüzetben (Endrődi, 1956) tárgyalt két hazai Platycerus faj neve a helyes névhasználat szerint (Ádám, 1979) megváltozott. Ezt figyelembe véve az új nomenklatúra szerinti nevet használom. Az Ádámféle revízió - a Természettudományi Múzeum Állattárának anyaga alapján - elterjedési térképet is közöl, amelyről a hazai erdő társulások ismeretében a Platycerus-ía)ok (elsősorban a P. caraboides) kutatottsága is leolvasható. A térképen meglepően nagy „fehér folt" található a Dél- és Nyugat-Dunántúlon: az erdőkben gazdag Vas-, Zala- és Somogy megyében mindössze 4 lelőhely van feltüntetve. A faj dél- és nyugat-dunántúli gyakori voltára az újabb mecseki adatok engednek következtetni: Misina-tető: északi lejtő, 1957. IV. 26. (G), Tubestető: északi lejtő, talajcsapda, 1970. IV. 13.-VII. 8. (Lovas M.), Égervölgy, egyelve, 1979. IV. 30. (H), Remeterét, gyertyános tölgyes avar rostálás, 1980. V. 8. (H), Darázsforrás, egyelve, 1972. V. 7. (U) : 3, Szúadó-völgy, egyelve, 1953. V. 18. (G) : 2. A Mecsekből a Kaufmann-féle faunalista (1914) lelőhely nélkül közli, a zavaros névhasználat miatt csak következtetni lehet, hogy erről a fajról lehet szó. A Villányi-hegység faunájára új, a Drávasíkon viszont várható az előfordulása. P. caprea DeGeer - Mecsek-hegység: Magyaregregyi-völgy, (G). A lelőhelycédulán egyéb adat nem szerepel. Új a Dél-Dunántúl faunájára. A revíziós elterjedési térkép (Ádám, 1979) összesen öt magyarországi adatot hoz: Kőszegi-hegység, Esztergom, Dobogókő, Mátra-hegység, Bükk-hegység. Érdekes hiányosság, hogy a Bakony-hegységből és a Gerecséből még nem került elő. Meghatározását az előző fajjal való nagyfokú hasonlóság és rokonság nehezíti, biztos meghatározási bélyeget csak a hím ivarszervek vizsgálata nyújt (Ádám, 1979). Cerambycidae Grammoptera variegata Germ. - Villányi-hegység: Tenkes-hegy: a tetőn karsztbokorerdőben kopogtatva, 1980. V. 14. (H) : 2. A Villányi-hegység faunájára új. A Mecsekből a Kauf mann-féle faunafelsoroló jegyzék lelőhely nélkül tartalmazza, de régi példány nem volt a JPM gyűjteményében. A Mecsekből az újabb gyűjtések sem hozták be. A faunafüzet (Kaszab, 1971) szerint „Magyarországon a hegyvidéken nem ritka". A valóságban a hazai elterjedése ugyanúgy szórványos, mint a faj hazánkon kívüli elterjedése (Horion, 1974). A pontos hazai elterjedésének megállapítása-