Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ÚJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK IV. 27 hoz a meglevő anyagok faunisztikai kiértékelése mellett további gyűjtések szükségesek az ország - ma még viszonylag terjedelmes - alig kutatott területein. Strangalia quadriíasciata L. - Villányi-hegység: Tenkes-hegy, északi lejtő, ernyősvirágúakról fűhálózva, 1980. VII. 10. (H). A hazai elterjedését a faunafüzet (Kaszab, 1971), illetve Horvatovich (1981) közleménye foglalja öszsze. Részben hegyvidéki elterjedésü, ausztriai hegységekben több helyen felhatol a szubalpin régióig (Horion, 1974). Ugyanakkor a hegységek lábánál levő lápos-mocsaras erdőkben is él (Horion, 1974, Horvatovich, 1981). Ez az elterjedési sajátsága euroszibériai elterjedési típusával magyarázható. Európában az utóbbi években észrevehetően megritkult (Horion, 1974). A tenkes-hegyi előfordulás újabb bizonyítéka a Villányi-hegység északi oldalának viszonylag nedves és hűvös voltára vonatkozóan. Leptura rufipes Schaller - Drávasík: Kisdobszaierdő, ernyősvirágúakról egyelve, 1980. VI. 3 (H) : 3. A faunafüzet. Kaszab (1971) szerint: „Faunaterületünkön a hegyvidék lakója". Ez a cincérfaj a Drávasíkról említett egyéb ún. „montán" jellegű fajjal együtt arra utal, hogy az ilyen régebbi megállapítások bizonyos jelentős hazai peremterületek kutatása nélkül jöt':ek létre és a megfelelően intenzív faunakutatás elavulttá, a jövőben használhatatlanná teszi az ilyen fogalmakat. A Drávasík faunájára új. A Mecsekből már régebbi gyűjtések révén ismert volt (Kaufmann, 1914, Gebhardt Antal gyűjtései a Mecsek mély völgyeiben : Szúadó-völgy, Melegmányi-völgy) . A mecseki lelőhelyadatok szerint ez a faj is magasságinverziót mutat más mecseki ritka fajokhoz hasonlóan (Cantharis sudetica Letzn., Leistus piceus Fröhl., Horvatovich, 1979). Horion rendkívül alapos összefoglaló faunisztikai könyvében (1974) részletezi az európai elterjedését, amely szerint az elterjedés szórványos és nagy sorozatot sehol sem gyűjtöttek. Dorcatypus tristis L. - Villányi-hegység: Tenkeshegy, egyelve, 1956. VI. 29. (G) ; Harsányi-hegy, északi oldal, talaj csapdával, 1978. VII. (L) : 3. A faunafüzet (Kaszab, 1971) adatai szerint Magyarországról csak a következő adatokat ismerték: Sopron, Kőszeg, Mecsek-hegység, valamint Szekszárd környéke. À Villáéi-hegység faunájára új. Horion (1974) nem ismert magyarországi elterjedési adatot, habár az első hazai adatunk már több, mint 100 éves (Freh A., 1879), a Mecsekből is régen kimutatták (Kaufmann, 1914). A részletezett európai elterjedés szerint (Horion, 1974) Dél-Európaoan az Ibériai félszigettől a Balkán félsziget közepéig összefüggő, folyamatos az elterjedés. Közép-Európában viszont az egyes lelőhelyek egymástól izolálva helyezkednek el. Elterjedésének északi határa KözépEurópában a Bécs közelében levő Hainburgi-dombokon van. Ezen kívül csak Dél-Tirolból és a Kőszegihegységből vannak adatai Ausztriában. A Kőszegihegység és a Mecsek közti területről újabb hazai adatok várhatók. Calamobius fílum Rossi - Villányi-hegység : Tenkes-hegy, északi oldal, 1980. VI. 12., fűhálóval, (H) : 7; 1980. VII. 10. (H): 5; Mecsek-hegység: Tubestető, északi oldal, az irtáson Calamgrostis-ról fűhálóval, 1980. VII. 31. (H) : 2. Az utolsó évtizedben nemcsak Baranyában került elő számos lelőhelyről (Horvatovich, 1979, 1980, 1981), hanem az amatőr bogárgyűjtők is több helyen - elsősorban a Balaton körül - gyűjtötték a Dunántúlon. Az új lelőhelyeim a Mecsek- és a Villányihegység északi oldalán találhatók. A Tubes-tető északi lejtőjén az évi középhőmérséklet 9 C° alá csökken (Misina-tető 8,8 C°), az északi nyitóttságú völgyekben (Szúadó-völgy, Melegmányi-völgy, Mélyvölgy) pedig 7 C° közelében van. Ha ezeket a hőmérsékleti adatokat а С. Шит Rossi baranyai elterjedésével összevetjük, megállapítható, hogy ez a faj nem érzékeny az alacsony hőmérsékletre. Az elsősorban a Dél-Dunántúlra korlátozódó, a Balatonról északra már nagyon megritkuló, sporadikus elterjedésének okait más befolyásoló tényezőkben kell keresni. Az is érdekes, hogy - az irodalmi adatok szerint - a Dunától keletre még egyetlen példánya sem került elő hazánkból. Az irodalomban megtalálható faunisztikai adatok alapján összeállított elterjedési térkép (Horion, 1974) szerint elterjedése Portugáliától a Kaukázusig húzódik. A térképen Magyarország még csak megemlítve sincs. Dél-Franciaországban egy alkalommal zabföldön kártevőként lépett fel (Horion, 1974). Újabban lárváját több fűfajban figyelték meg (Horion, 1975) : Hordeus murinus, Dactylis glomerata, Arrhenatherum elatius és Calamagrostis pseudophragmites. Saperda perforata Pall. - Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet: Középrigóc, 1980. VI. 5. higanygőzlámpán, (U). Euroszibériai elterjedési típusú, nyugat felé elterjedésének határa Franciaország keleti tájaira esik. Magyarországi elterjedését a faunafüzet (Kaszab, 1971) foglalja össze.- 9 lelőhely. Azóta Komlósdról és Vásárosbécről került elő fényről (Horvatovich, 1980). A Szeged közelében levő Ásotthalmon higanygőzlámpán hét példányát gyűjtötte Uherkovich Ákos lepkészés közben (1979. VII. 23.). Ujabb adatai elsősorban fénycsapda anyagokból és higanygőzlámpás gyűjtésekből várhatók. Chrysomelidae Eupales ulema Germ. - Villányi-hegység: Tenkeshegy: tető és a déli lejtő, fűhálóval és kopogtatással, 1980. V. 14. (H): 5; északi lejtő, kopogtatva, 1980. V. 14. (H): 2; déli lejtő kopogtatva, 1980. V. 20. (H) : 10.