Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ÚJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK IV. 25 kedvelő faj, amely hazánkban csak szórványosan terjedt el. Pontos elterjedése csak a teljes magyarországi pattanóbogáranyag revíziója, illetve további intenzív gyűjtések és feldolgozások után állapítható meg. Az A. brevis Cand. szárazságkedvelő faj, amely nagy számban él a mezőgazdasági területeinken, valamint a száraz réteken és déli kitettségű füves lejtőkön (pl. Baranya megyében a Harsányi-hegyen). Dryopidae Helichus súbstriatus Müll. - Hásságy: a halastó partján a vízinövényekről fűhálóval, 1977. IX. 28. (H). Faunisztikai adata csak Baranya megyéből van: Pécs, (Kuthy, 1896), Mecsek (Kaufmann, 1914, a pontosabb lelőhely megnevezése nélkül). Az egyéb faunisztikai cikkekben nem szerepel. Mivel azonban a Dryopidae család faunisztikai feldolgozottsága hazánkban nem kielégítő, elterjedése jóval nagyobb lehet a jelenleg ismertnél. A JPM gyűjteményében van egy Kaufmann gyűjteményből származó régi példány, amelynek lelőhelycéduláján csak ez áll: „Hung. осе". Rhizophagidae Rhizophagus picipes Ol. - Drávasík: Kisdobszaierdő, fakéreg alól egyelve, 1980. IV. 1. (H&S). Észak- és Közép-Európában él, de elsősorban lombos fák kérge alatt található. Hazánkban rendkívül ritka, mert a teljes hazai Rhizophagus anyag feldolgozása után mindössze 5 lelőhelyét ismerjük a mostanin kívül (Horvatovich, 1981). Hazai elterjedése hasonló képet mutat, mint más, hazánkban ritka Észak- és Közép-Európában élő bogárfajoké. A hazai elterjedés a Duna ártereire (Mosonmagyaróvár, Szentendre) és a Kárpát-medencét körülvevő magasabb hegykoszorú közelében levő területekre szorítkozik csupán. Cucujidae Cucujus cinnabarinus Scop. - Villányi-hegység: Tenkes, a dél-keleti lejtőn fúhálózva, 1980. V. 20. (H). A jelenlegi lelőhelye a harmadik a Villányi-hegységből, viszont csak a 12. magyarországi adat. Az eddig ismert hazai adatokat (Horvatovich, 1979, 1981) figyelembe véve megállapítható, hogy a Villányi-hegység északi lejtője a faj legmegbízhatóbb hazai lelőhelye. Az itteni gyakoriság azért is meglepő, mert a jóval nagyobb terjedelmű, sokkal jobban kikutatott Mecsek-hegységből csak egyetlen lelőhely nélküli régi, közel száz éve gyűjtött példányt ismerünk. Észak- és Közép-Európában elterjedt, de - az irodalom szerint - mindenütt ritka. A hazai Duna-ártéren való előfordulása a Duna bogárterjesztő szerepével magyarázható. Bizonyos nedvesség és hűvösségkedvelő fajok az árvíz elvonultával sem pusztulnak el, hanem az ártér erre megfelelő részein tenyészni tudnak (Erdős, 1935). A C. cinnabarinus Scop. rajzásáról, repüléséről nincs semmiféle irodalmi adat. A meglevő adatok kivétel nélkül fakéreg alatt - elsősorban tölgyfakéreg alatt - egyelt példányokra vonatkoznak. A Tenkes-hegyen gyűjtött példányt viszont fűhálóval gyűjtöttem párás, meleg (kb. 25 C°) alkonyati időben. Erotylidae Combocerus glaber Schaller - Pellérdi-tavak : a Halőrház mellett a tó partján lótrágyából rostálva, 1980. V. 4. (H); Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet: Kuti-őrház környéke, fűhálóval, 1980. V. 8. (MZs). Országszerte csak néhány adata található az irodalomban: Kuthy, (1896): Budapest, Pécel; Kaufmann (1914) : a Mecsek-hegységből, a közelebbi lelőhely megnevezése nélkül; Kőszegi-hegység (Kaszab, 1937, nem saját gyűjtése, hanem Freh Alfonz publikált régi adata, 1878) ; Erdős (1935) : a Tisza árterén egyelte májusban. Észak- és Közép-Európában van a legtöbb elterjedési adata. Mind a hazai, mind a teljes elterjedés nagyon hasonló az előző fajéhoz, ugyanúgy ismerjük hazai folyó árteréről is. A Pellérden gyűjtött példányt lótrágyából rostáltam, a Barcsi Ösborókásból származó példány viszont fűhálózással került elő, bizonyítva azt, hogy a ritka fajok is megfelelő időben (itt: május) rajzással új, de számukra megfelelő biotópot keresnek. Újabb adatai várhatók a Dél-Dunántúlról, elsősorban a Drávasíkról. Cryptophagidae Pteryngium crenatum Gyll. - Drávasík: Kisdobszai-erdő: avar és korhadt fa rostálás a medvehagymásban, 1980. V. 9. (H). Űj faj Magyarország faunájára. Régi kárpát-medencei adatát Rahóról ismerjük (Kuthy, 1896), ez a terület ma a Szovjetunióhoz tartozik. A TTM bogárgyűjteményében nincs feldolgozva a Kárpát-medencében gyűjtött Cryptophagidae anyag, ezért az itteni elterjedését nagyon hiányosan ismerjük. Nedvesség és hűvösségkedvelő faj. Fő elterjedési területe Skandináviára (Finnország) és Közép-Európára esik. Legtöbbször bükkfataplóból gyűjtötték, főleg Ausztriában és Németországban. A Drávasíkon való előfordulása nagymértékben megerősíti azt a feltevést, hogy ennek a területnek viszonylag erős állatföldrajzi kapcsolata van a környező déli és nyugati, országhatárainkon kívül eső magasabb hegyvidékkel (horvátországi, szlovéniai és ausztriai hegységek) > A kisdobszai adat - az első pillanatra - azért is tűnik