Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

20 HORVATOVICH SÄNDOR test: Cantharidae: Cantharis sudetica Letzn. (lelőhelye: a Melegmányi-völgy, a Kárpát-medencében hegyvidéki elterjedés), Cerambycidae: Calamobius filum Rossi (Lelőhelye: a Tubes-tető északi oldalán lévő nagy tarrvágásban Calamgrostis epigeios L.-ról fűhálóval, Dél-Európában és a Mediterráneumban él). Mint országos faunisztikai ritkaságok a 35 fajból a következők a legfontosabbak: Faunánkra újak: Graptodytes kocae Ganglb. (Dytiscidae, lelőhelyek: Pellérdi-tavak, Hortobágy), Pteryngium crenatum Gyll. (Cryptophagidae, lelőhelye: Drávasík: Kisdobszai-erdő). A faunisztikai irodalomban hazánkból kimutatott, de bizonyító példánnyal eddig nem rendelkező faj : Trichocellus piacidus Gyll. (Carabidae, lelőhelyek: Pellérdi-tavak, debreceni fénycsapda). Az irodalomban csak a Mecsek-hegységből kimutatott fajok: Bradycellus verbasci Duft. (Carabidae, lelőhelyek: Mecsek-hegység: Magyaregregy, fénycsapda; Zselic: Hedrehely, nedves patakmederből rostálva, Ropolypuszta, rothadt szalmából rostálva, Pálé, fénycsapda; őrség: Szalafő, higanygőzlámpán), Helichus substriatus Müll. (Dryopidae, lelőhelye: Hásságy, halastó). A faunisztikai irodalom adatai szerint hazánkból csak Bátorligetről ismertük: Reichenbachia antennata Aubé (Pselaphidae, lelőhelyek: Drávasík: Kisdobszai-erdő, avar rostálás; Barcsi Tájvédelmi Körzet, fűhálózás). Csak a Kőszegi-hegységből mutatta ki az irodalom: Athous austriacus Desbr. (Elateridae, lelőhelyek: Szakonyfalu, fűhálóval; Bükkhegység: Miskolc-tapolca, fűhálóval. Mindössze két faunisztikai adatát ismertük hazánkból: Acritus homoeopathicus Wollaston (Histeriade, lelőhelyek: Drávasík: Kisdobszai-erdő, korhadr fából rostálva; Barcsi Tájvédelmi Körzet: Nagyberek, hangyaboly rostálás). Három hazai elterjedési adattal rendelkezik az irodalomban: Olophrum austriacum Scheerp. (Staphilinidae, lelőhelye: Drávasík: Kisdobszai-erdő, avar rostálás). Négy irodalmi hazai adata van: Acidota cruentata Mannh. (Staphylinidae, lelőhely: Barcsi Tájvédelmi Körzet, halastó partszegély rostálás), Laena rietteri Weise Tenebrionidae, lelőhely: Drávasík: Kisdobszai-erdő, avar rostálás). A begyűjtött ritka bogárfajok faunisztikai jellemzését, ökológiai igényeit táblázatban foglalom öszsze. A táblázatban szerepel az is, hogy melyik faj repül fényre, melyik nem. Az anyagot, melyet 1980-ban különböző gyűjtőmódszerekkel gyűjtöttük, a preparálás után rögtön bogárcsaládokra osztottam szét. Az így szétválogatott anyagból - mintegy 12 000 példány - az ormányosbogarak (Curculionidae) és a levélbogarak (Chrysomelidae) kivételével rendszeresen feldolgoztam a Magyarország Állatvilága sorozatban megjelent családokat és a futóbogarakat (Carabidae). A régebbi gyűjtések anyagából is határoztam meg újabb családokat, így összesen 35 olyan faj került elő a Dél- és Nyugat-Dunántúlról, melyek faunisztikai, ökológiai és állatföldrajzi szempontból egyaránt érdekesek és fontosak. A felsorolt bogárfajok döntő többségét a szerző, további hányadát a szerző Sár Józseffel - a JPM Természettudományi Osztályának volt preparátorával közösen gyűjtötte. Néhány ritka fajt gyűjtöttek: Fazekas Imre, dr. Gebhardt Antal, dr. Loksa Imre, Márton Zsófia, Sár József és dr. Uherkovich Ákos. A gyűjtők nevét mindig zárójelben lévő rövidítés jelzi. A dolgozatban az alábbi rövidítések szerepelnek: F = Fazekas Imre, G = dr. Gebhardt Antal, H = dr. Horvatovich Sándor, H&S = dr. Horvatovich Sándor és Sár József együtt, JPM = Janus Panonnius Múzeum Természettudományi Osztályának gyűjteménye, L = dr. Loksa Imre, MZs = Márton Zsófia, Sz = dr. Szarukán István, TTM = a Budapesti Természettudományi Múzeum Állattárának bogárgyűjteménye, U = dr. Uherkovich Ákos. A példányszámot csak több példányszám esetében adom meg az adatok végén arab számmal. Carabidae: Bembidion íumigatum Duft. - Pellérd, aljzat rostálás a halastavak partján, 1978. II. 26. (S) : 2; 1978. III. 5. (S) : 2. Országosan csak szórványos adatai vannak. Hazánkban tömegesen csak fényen gyűjtötték, mindössze két esetben (Bátorliget, Debrecen). Több, nagyon részletesen kikutatott hazai területről még nem került elő (Kőszegi-hegység, a Maros torkolat ártere, Mosonmagyaróvár környéke). A nagyon alaposan kikutatott Bakony-hegységből csak két lelőhelyadatát ismerjük: Fenyőfő, Tihany (Tóth, 1973). A Hortobágyi Nemzeti Park területén több éven át folytatott intenzív gyűjtések egy alkalommal (6 példányban) hozták be Nagyivánról. A Mecsek-hegységből ma már ismerjük (Horvatovich, 1978), de a Kaufmann-féle faunalista (1914) még nem tartalmazza. A rendszeres fénycsapda anyagfeldolgozások jelentősen megsokszoroznák a hazai elterjedési adatokat. Az irodalomban sókedvelő fajként van nyilvántartva, de ismeretesek adatai sószegény talajokról is Németországból (Horion, 1941). Az európai tengerek partján is sokfelé előfordul. A most felsorolt elterjedési adatokból megállapítható, hogy ez a sókedvelő faj - egyébként kedvező, ma még ismeretlen ökológiai sajátságok között - sóban szegény területeken is előfordul. A hazai adatok közül ezt elsősorban a Pellérd környéki tavak nádasaiban rostált példányok bizonyítják. B. iemoratum Sturm - Zamárdi-felső, Kodály u. 16., a Balaton partjáról a vizes talajon egyelve, 1980. IX. 14. (H). Új a Dél-Dunántúl bogárfaunájára. A mostani adatán kívül a teljes hazai faunisztikai irodalom-