Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ŰJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK A DÉL- ÉS NYUGAT-DUNÁNTÚLRÓL IV. (COLEOPTERA) HORVATOVICH SÁNDOR Horvatovich, S.: For the Hungarian tauna new and rare beetles species írom South and West Transdanubia IV. (Coleoptera). Abstract. The taunistical data ot 35 rare beetles species are given ot wich 3 proved new to the Hungarian fauna: Graptodytes kocae Canglb. (Dytiscidae), Pteryngium crenatum Gyll. (Cryptophagidae). Az 1980-as évben elsősorban a Pellérd környéki tóvidék, a Dráva-sík (Kisdobszai-erdő), a Villányihegység (Harsányi-hegy és Tenkes-hegy), valamint a Központi- és Nyugati-Mecsek bogárfaunáját kutattuk intenzíven. Ezeket a területeket - a Mecsek hegység kivételével - közösen az jellemzi, hogy koleopterológiai szempontból faunájuk úgyszólván teljesen feltáratlan, így az itteni gyűjtő és feldolgozó munka úttörő jellegű. A most felsorolt, szinte fehér foltként jelentkező területek lehetetlenné teszik a Dél-Dunántúl bobárvilágának faunagenetikai feldolgozását. E területek bogárfaunái között - a többé kevésbé szoros kapcsolatok ellenére - jelentős különbségek is vannak. Pellérd falu környékének részben mesterséges, részben természetes, nagy kiterjedésű, mocsaras-vizes biotópjaiban (tószegélyek, nádasok, nyárasok, vízfolyásokkal és kis tavakkal tarkított nedves rétek) hideg és nedvességkedvelő, euroszibériai eltérjedésű, de Magyarországon nagyon ritka fajok mellett melegkedvelő, Dél-Európában és a Balkánon élő fajokat is találunk (pl. Graptodytes kocae Ganglb., faunánkra új csíkbogár faj). Ez a jelenség elsősorban a terület földrajzi helyzetével és éghajlatával magyarázható. A mintegy 40 km hosszú, 3-8 km széles, keletnyugati irányban húzódó, szigetszerűen kiemelkedő Villányi-hegység bogárfaunája élesen elüt a környező területekétől. A déli oldal alacsonyabb, még lankásabb részein elsősorban a száraz, Alföldünkre jellemző, fükedvelő fajok élnek (pl. Hymenalia mono Redt, Alleculidae, Kaszab, 1957, Horvatovich, 1976). A gerinc felé haladva a déli oldalon karsztbokorerdőt és különböző sziklagyepeket találunk, melyeknek a legerősebb a kapcsolatuk - az eddigi vizsgálatok szerint a balkáni bogárfaunával. Az északi oldalon lévő nedves és nyáron viszonylag hűvös erdőkben (eredetileg bükkel kevert gyertyános tölgyes, jelenleg erősen elezüsthársasodva és csak nagyon kevés bükkel) a kiegyenlített klíma következtében - a környező területekhez képest hűvös nyár és enyhe tél - az atlantikus éghajlatot kedvelő bogárfajok is előfordulnak (pl.: Harpalus rufibardis Redt., Carabidae). A hazai bogárfauna genezise szempontjából a Bátorligeten folytatott kutatások mérföldkövet jelentettek. Először tárták fel szinte teljességében egy, a Kárpát-medence peremhegységeihez közel fekvő, az emberi behatásoktól csak kis mértékben befolyásolt mocsárvidék bogárfaunáját. A legnagyobb meglepetéseket az állatföldrajzi és a faunagenetikai eredmények hozták: az itt élő bogárfajok jelentős hányada nedvesség és hidegkedvelő, fő elterjedési területük a medence peremhegységeire és ÉszakEurópára, esetleg Szibériára esik. A Nyírséghez hasonlóan ugyanilyen jellegű az ország délnyugati csücskében elhelyezkedő Drávasík, valamint a vele szomszédos, savanyú homoktalajú Barcsi Tájvédelmi Körzet bogárfaunája is, csakhogy az itt élő bogárfajok jelentős hányadát még nem ismerjük. Az innen most közölt fajok bizonyítják, hogy a hazai állatföldrajzi és faunagenetikai problémákat nem lehet - a még jelentősnek számító - ismeretlen faunájú területek feldolgozása nélkül megoldani. A Kisdobszai-erdő, amely jellegzetesen Nyugat-Drávasíki erdőnek tekinthető, alig 40 km-re van a Villányi-hegység nyugati szegélyétől. Az eddigi kutatási eredmények szerint ez az erdő nagyon átmeneti terület. Állatföldrajzi szempontból egyik lényeges sajátsága az, hogy bogárfaunájából több olyan fajt ismerünk, amelyek a Kárpát-medencében hegyvidéki elterjedésűek (pl.: Staphylinidae: Olophrum austriacum Scheerp., Pselaphidae: Reichenbachia antennata Aubé, Pteryngium crenatum Gyll., Tenebrionidae : Laena reitteri Weise, Cerambycidae: Leptura rufipes Schall.). Ez a kép nagyon hasonló a növényföldrajzihoz, amely szerint: „A hegy és dombvidéki növények száma a terület nyugati részén kilencszer akkora, mint a keletin." (Vöröss László Zsigmond, 1977). A Mecsek hegység állatföldrajzi helyzetét a különböző szerzők különböző módon értékelik (Weber, 1977). Ezt a sok - ma még jobbára tisztázatlan - kapcsolattal rendelkező állatföldrajzi helyzetet támasztják alá az újabb mecseki bogárgyűjtések is. Ezekből 2 érdekes elterjedésű faj érdemel emlíA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1981) 26: 19-32. Pécs, (Hungária), 1982.