Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete

A DRÁVA MENTI HORVÁTOK NÉPVISELETE BEGOVÁCZ RÓZSA Jelen dolgozatom a Dráva mentén élő horvát etnikai csoport népviseletével foglalkozik. Ez ideig ennek a csoportnak a népviseletével foglalkozó néprajzi cikk, ismertetés, leírás nem jelent meg. A ruházat elemi szükséglete az embernek, mely az idők során változhat mind színben, mind szabásban, s alapanyagban is egy meghatározott helyi ízlés szerint. A helyi ízlés viszont mint meghatározó tényező az illető vidék hagyományának függvénye. A hagyomány így előírta a különböző korcsoportok öltözködési normáit is. A normákat igyekezett mindenki megtartani, hogy megkímélje magát a falu, a közösség bírálata ól. Az emberélet fordulóinak ünnepein viselt ruházatot is a hagyomány határozta meg. A 2. világháború után a városi civilizáció a Dráva menti horvát falvakba is behatol és gyökeres változásokat eredményez az azideig hagyományos életmódban. Ebben az időszakban majdnem teljesen szakítanak azokkal a hagyományaikkal, melyekhez eddig ragaszkodjak, századokon át dédelgetlek, gyakoroltak. A hagyományok felszámolásánál az elsők között találhatjuk a hagyományos népviselet elhagyását. A viselet letételével megszűnik az addig zárt közösség külső, szemmel látható megkülönböztető jegye, mert megváltozik a keret is, mely elválasztotta, elzárta az illető közösséget a világtól. A Dráva menti horvátok 95%-a falun lakott és népviseletben járt. A XIX. szd. közepén szembetűnő változások figyelhetők meg. A férfiak fokozatosan felhagynak a hagyományos viselet hordásával, míg a nők viseletében lassanként tért hódít a gyári kelme és egyre erősödik a városias polgári viselet. Ezek a változások tulajdonképpen logikus következményei a kor társadalmi és politikai eseményeinek, melyek a XVIII. szd. végén és a XIX. szd. elején Európában végbemennek és melyeknek hatása természetesen a Kárpát-medencében is érzékelhető. Az egyik igen lényeges változás, ami bekövetkezik a falun élő nép életében a fent említett események hatására, a nagycsaládok a druzina-k vagy zadruga-k felbomlása, több önálló családdá. A nagycsaládok nem ritkán 60 fősek is lehettek. Minden munka a nagycsalád keretén belül folyt, a beidegződött hagyományok között, a nemek és korcsoportok szerinti munkamegosztás alapján. A nagycsaládon belül a női munkák sorába tartozott a család minden egyes tagjának ruhaneművel való ellátása is. A ruhaneműt is ez az önellátó közösség maga teremtette meg, csak bizonyos meghatározott viseleti darabokat vásároltak meg készen, mint pl. a lábbeli és a fejrevaló. Az asszonyok feladata volt a textilnyersanyag — kender és len — feldolgozása, a fonás, színezés és szövés; továbbá a ruha megvarrása és díszítése is. Ezt a fontos feladatot a nő a nagycsalád széthullása után már nem tudta ellátni, sem ereje, sem ideje nem maradt a többi reá háruló munka elvégzése mellett. Így nyugodtan állíthatjuk, hogy a nagycsaládok széthullásával a hagyományos viselet pusztulása, ill. módosulási folyamata megindul. Természetesen nem ez az egyedüli ok. Nem szabad figyelmen kívül hagyni más fontos tényezőket sem, melyek szintén részesei ennek a folyamatnak; nevezetesen a technika fejlődése. A technikai fejlődés következményeként felgyorsulnak, könnyebbé válnak a kereskedelmi kapcsolatok. A manufaktúrák rovására nagymértékben fejlődik a textilipar, ami szintúgy a kereskedelem fellendüléséhez vezet, aminek következménye lesz a piac tágulása, elsősorban faluhelyen. A viselet felszámolását hazánk délszlávsága körében nem szabad úgy tekintenünk, mint egy egységesen, egy időben, azonos intenzitással végbemenő folyamatot. A viselet, melyet egy megha'ározott vidék lakossága visel, élő organizmusként is felfogható, mely környezetéhez alkalmazkodik, a táj képéhez igazodik, éspedig úgy, hogy az alapvető gazdálkodási ágazat nyomát magán viseli, belőle az éghajlati viszonyokra is következtethetünk, továbbá a közösség jólétére is az egyén gazdasági helyzetétől függetlenül. Végezetül a népviselet az alkotó, hordozó ügyességének és a népcsoport művészi felfogásának, valamint alkotókészségének tükröződése is, mely ebben az alapvető életszükségletben, a ruházat megalkotásában is megnyilatkozik. Összefoglalva három tényező határozza meg a viseletet: a) a természeti környezet, b) a kulturális és történelmi tényezők, c) az egyéni alkotásvágy. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1981) 26: 165-195. Pécs (Hungária), 1932.