Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és a Nyugat-Dunántúlról, III. (Coleoptera)
74 HORVATOVICH SÁNDOR csupán Vasasról van egy „Montes Mecsek" lelőhelyű példányon kívül. Csíki (1946) szerint a Kárpát-medencében elterjedt és nem ri ka. Viszont a TTM gyűjteménye csak kevés lelőhelyről néhány példányát tartalmazza. Meleg- és nedvességkedvelő faj. Acupalpus brunnipes Sturm. - Barcsi ősborókás, Darány, a szuloki földút menti nyíresből rostálva, 1979. III. 24. (H & S). Hazánk területéről" csak régen, mintegy 60-70 éve gyűjtött, bizonytalan, pontatlan lelőhelyű példányokat ismerünk a most említetten kívül. Ezért ez a példány a faj egyetlen fontos magyarországi adata. A. interstitialis Reitt. - Vép, vöröshereföldön talajcsapdával, 1973. VI. 12. A hazai faunisztikai irodalomban viszonylag kevés adata van, mert sok esetben tévesen határozzák. Mivel már a TTM anyaga meg van határozva, hazai elterjedését elég jól ismerjük (det. Horvatovich). A he:venes években a Debreceni Agráregyetem szervezésében beinduló mezőgazdasági talaj faunisztikai vizsgálatok kiderítették, hogy ez a faj a mezőgazdasági talajokban országszerte elterjedt. Az imágó nappal a talajba ássa magát, ezért egyéb módszerekkel viszonylag ritkán gyűjtik. JPM adatai: Sárrétudvari, Hajdúszoboszló, Szamosszeg, Balkány, Mánfa, Mecsek-hegység: Mélyvö 1 gy. A TTM adatai: Dombóvár, 1947. III. 10., árvízi hordalékból rostálva és futtatva, leg. Gebhardt: 70-80 példány, Mecsek-hegység: Misina, 1954. V. 26., leg. Kaszab: 3 példány; Tubes-Lapis, 1954. V. 22., leg. Kaszab; Hidasi-völgy, 1954. V. 27., Kaszab; Kőszegi-hegység, 1936. V. 20-22. (a közleményben tévesen A. meridianus-nak határozva) ; Börzsönyhegység: Zebegény, 1936. V. 23., leg. Kaszab (tévesen A. luteatus-nak határozva) ; Budai-hegység : Óbudai-hegység (Coll. Diener) ; Hűvösvölgy, (Coll. Révy), 1953. V. 4.; Irhásárok, 1936. V. 10. (Coll. Kaszab); János-hegy, (Coll. Révy), 1953. V. 18.; Újpest-Alag, (Coll. Diener), Rákos (Coll. Diener), Kamaraerdő (Coll. Diener); Érd (Coll. Diener). Az összesített faunisztikai adatok szerint jól tűri a szárazságot. A. persicus Mannh. - Botykapeterd, a kis partjának fövényéből egyelve, 1979. VI. 27. (H & S) ; Pellérd, 1979. I. 29. (S). A hazai elterjedését hozó irodalom kevés lelőhelyről közli: Simon'ornya (Pillich 1914), Bakony: Pula (Náci-hegy), Tihany (Tóth L. 1973), Mecsek (Horvatovich 1978) : Hidasi-völgy. A TTM acupalpus anyaga már meg van határozva így több újabb adat közölhető: Ócsa, Turjáni-erdő, 1952. IV. 24., rothadó széna rostálás és futtatás, leg. Kaszab: 10 példány, Kalocsa, Siófok, Mohács. Meleg- és nedvességkedvelő Dystiscidae Craptodytes granulatis L. — Barcsi ősborókás : Kúti őrház környéke: Tiva-tavak, a kiszáradt tófenék rostálása, 1979. VIII. 16. (H & S). Horvatovich (1980) összefoglalja magyarországi elterjedését. Hidegvizű lápokat kedvelő faj, amelynek a magyar coleopterológiai irodalomban a most említett cikk kivételével csak a Fauna Regni Hungariae-ban vannak adatai. Újabb adatait hidegvizű lápokból, mocsarakból várjuk. Hydroporus angustatus Sturm. - Mecsek: Abaliget, a vasútállomástól északra 400 m-re levő kis lápból ros alva, 1979. X. 23. (H & S) ; Barcsi Ősborókás, Darány, temető, 1975. VII. 11. (hg.-lámpa), (H), Középrigóc, 1979. III. 3. (H & S), vízihálóval, Darány, a szuloki földút menti pocsolyákból vízihálóval, 1979. III. 24. (H & S). Csak néhány irodalmi adatát ismerjük hazánk területéről. Fauna Regni Hungáriáé: Eger, Kalocsa. További alföldi adatok: Debrecen (az Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében felállított fénycsapda), Zsombói láp (Pálíi 1959b), a Nyírségben a Bábtava (Pálíi 1958); Nyugat-Dunántúl: Szőce (Horvatovich 1979). A TTM anyaga sajnos még nincs feldolgozva, így további lelőhelyek ismeretlenek. Euroszibériai areatípusú, elsősorban savanyú, hidegvizű lápokban él. Hydroporus dorsalis F. - Pellérd, a falu melletti legelő vizesárkából vízihálózva, 1978. VI. 20. (H & S): 2, tóparti rostálás, 1978. X. 29. (S). Eddigi hazai elterjedési adatait Horvatovich (1980) foglalja össze. Imágó alakban áttelelő faj, amely elsősorban a kora tavaszi magas vízállású vizekben gyakori. H. melanarius Sturm. — Barcsi Ősborókás: Darány, a szuloki földút menti pocsolyákból vízihálózva, 1979. III. 24. (H & S), Középrigóc, Kuti-őrház környéke, kiszáradt lápok és mocsarak rostálása, 1979. IX. 20. (H). Az ország faunájára új, mert ennek a nagyon jellegzetes Hydroporus fajnak irodalmi adata csak a Déli-Kárpátokból van (Kerci-havasok) a Kárpátmedencéből. H. notatus Sturm. - Barcsi Ősborókás: Darány, a szuloki földút menti pocsolyákból vízihálózva, 1979. III. 24. (H & S) : 4. Hazánkbani előfordulásáról csak szórványos irodalmi adatok vannak : Bátorliget, Fauna Regni Hungáriáé-. Kalocsa, Pécs. Csiki kárpát-medencei monográfiájában csak hazánkon kívüleső adatok szerepelnek: Nagyszeben, Brassó. A Budapesti Természettudományi Múzeum Hydroporus anyaga még nincs feldolgozva, így e genusz hazai elterjedése gyengén ismert. H. umbrosus Gyll. - Barcsi ősborókás: Darány, tölgyes-nyíresben levő mocsár vizéből vízihálózva, 1979. III. 3. (H & S): 2.
