Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és a Nyugat-Dunántúlról, III. (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ÚJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK III. 75 Hazai előfordulását csak Csiki munkájából (1946) ismerjük: Budapest. Meghatározott példány nincs a TTM gyűjteményében. Agabus striolatus Gyll. - Barcsi Ösborókás: Tiva-tavak, vízihálóval, 1979. V. 5. (H). Hazánk faunájára új. Csiki (1946) Pozsony szentgyörgyről (Csehszlovákia) és Horvátországból említi. A Fauna Regni Hungariae-ba nincs felvéve. Hydaticus gtammicus Germ. - Barcsi Ösborókás: a Kuti-őrház környékén, mocsárból egyelve, 1979. VIII. 1. (H), Darány: a temetőnél higanygőzlámpán, 1976. VI. 29. (H). Közép- és Dél-Európában, és a Kaukázusban él, a vizek kiszáradását jól tűri. Fényre is repül. Magyarországról mindössze három irodalmi adatát ismerjük. (Csiki 1946) : Budapest, Simontornya, Balatonöszöd. Silphidae Agyrtes bicolor Cast. — Barcsi Ösborókás: kilences halastó kiszáradt talaján rostálva, 1979. XI. 24. (H & S) : 26. Hazai elterjedését Székessy (1961) és Horvatovich (1980) foglalja össze. A gyűjtési adataink is igazolják, hogy a tél folyamán aktívak imágói. A mostanit is beleértve hazánkból mindössze öt lelőhelye ismert. Liodidae Colenis immunda Sturm. — Mecsek: Misina: Mandulás, avar rostálás, 1977. IV. 4. (H) : 2; Villányi-hegység : Harsány, (G) : 5, Tenkes, északi oldal, 1977. III. 8. (H); Barcsi Ösborókás: Kuti-őrház környéke, nádas rost, 1978. VU. 1. (H & S). Kaufmann listájába (1914) nincs felvéve. Pillich (1914) Simon tornyáról erdei és tóparti biotópokban gyakori fajként említi. Bátorligeten ugyancsak gyakori fajnak bizonyult (Kaszab & Székessy, 1953). A Budapesti Természettudományi Múzeum anyaga még nincs feldolgozva. Az Allathatározó (Kaszab, 1969) erdei avarban gyakorinak mondja pontosabb adatok megnevezése nélkül. Fauna Regni Hungáriáé: Budapest, Pécel, Kalocsa, Szeged, Sóly, Zirc. Anisotoma axillaris Gyll. - Mecsek: Melegmányi-völgy, 1977. VII. 27. (H & S); Vendvidék: Szakonyfalu, 1978. VII. 13. (H & S). Hazai irodalmi adatokat csupán a Fauna Regni Hungáriáé tartalmaz: Pécel, Kalocsa. Hegyvidéki elterjedésű faj a Kárpátok több pontjáról ismert: Tavarnok, Zsolna, Bártfa, Mezőlaborc, Kisdisznód, Bükkszád, Szászrégen, Resica. A most említett új lelőhelyei mély, hideg völgyek, melyekben egyéb montán jellegű bogárfajok is élnek. Scydmaenidae Euthinus conicicollis Fairm. - Barcsi Ösborókás: hangyaboly rostálás s a Darány-Barcs országúttól 400 m-re délre, 1979. II. 6. (H & S). A hazai faunalistákból hiányzik. A Fauna Regni Hungáriáé csak a horvát tengerpartról közli. Elterjedése: Franciaország, Németország, Jugoszlávia (Horvátország és Bosznia). A felsorolt országokban is nagyon rí.ka. Barcsi Ösborókásbeli adata új az ország faunájára. Staphilinidae Siagonum humerale Germ. - Villányi-hegység: Fekele-hegy, 1979. X. 27. (H & S) : 3; Mecsek-hegység: Abaliget, a vasútállomástól 400 m-re kis láp szélén levő kidőlt fa kérge alatt, 1979. X. 23. (H & S) : 20, Jakab-hegy, észak-nyugati lejtő, fakéreg alatt, 1979. X. 28. (H) : 12. Új a Villányi-hegység faunájára. A Mecsek minden résztáján késő ősszel és kora tavasszal különböző lombosfák elváló kérge alatt gyakori (Hcrvatovich 1979, 1980). Az ország különböző hegyvidékeiben elterjedt, de a faunisztikai irodalom csak kevés adatot tartalmaz. Montán jellegű faj. 5. quadricome Kirby - Villányi-hegység: Fekete-hegy, 1979. X. 27., fakéreg alatt, (H & S) : 20. Magyarországi elterjedését Horvatovich (1979) foglalja össze. Érdekes, hogy a Mecsekből még nem került elő, bár a fajnak megfelelő biotópokban nagyon sok gyűjtés folyt. Országosan jóval ritkább az előző fajnál. Olophrum austriacum Scheerp. — Barcsi Ösborókás: Kuti-őrház, moha rostálás, 1978. I. 31. (H & S). A Budapesti Természettudományi Múzeum anyagát Tóth László már meghatározta. Itt a hazai példányokat mindössze négy Pinnyén (Fertő-tó környéke) gyűjtött példány képviseli. Mivel ez az adat még nincs leközölve, a faj új az ország faunájára. Érdekes a nagyfokú hasonlóság a Hansági biotópok és a Barcsi Ősborókásbeliek között. Mindkettő savanyú ph-jú mocsárvidék a Kárpát-medence szegélyén, a peremhegyek közelében. O. piceum Gyll. - Vas megye: Szőce: láp rostálás, 1978. IV. 7. (H): 2. Székessy (1939) összefoglalja az akkor ismert kárpát-medencei elterjedést: Nagytapolcsány, Trencsén, Beszkidek (mindhárom gyűjtőhely Csehszlovákiában van). A TTM anyagának meghatározásakor (det. Tóth László) egy még le nem közölt hazai példánya került elő (Fertő-tó környéke: Pinnye). Az O. piceum Gyll. a most felsorolt két adat alapján új a hazai faunára. O. puncticolle Epp. - Drávasík: Szentegát, a talajról egyelve, 1978. IV. 1. (H&S). Székessy (1939) összefoglaló faunisztikai munkája szerint mindössze 10 lelőhelye volt ismert ha-