Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és a Nyugat-Dunántúlról, III. (Coleoptera)

72 HORVATOVICH SÁNDOR vannak olyan ritka, meglehetősen csökkent populációval rendelkező fajok, amelyek a hegységbe nagyon régen - minden valószínűség szerint preglaciálisan - bekerültek, és ott több, számukra kedvezőtlen korszakot vészeltek át és teljesen montan jellegű faunaelemeknek tekinthetők: Trechus cardioderus pilisensis Csiki (Carabidae), Langelandia anophtalma Aubé (Colydiidae) és Laena Tetteti Weise (Tenebrionidae). Mindhárom faj hártyás szárnya csökevényes, így mozgása, elterjedése erősen korlátozott, a hegység északi, nedvesebb és hűvösebb lejtőjén élnek. A cikkben tárgyalt faunisztikai ritkaságok jelentősége a hazai faunagene'ikai kutatások számára rendkívül nagy. Ugyanis a faunagenetikai kutatások megbízható módon csak akkor végezhetők, ha már az ország faunisztikailag és ökológiailag már meglehetősen jól ismert. A jelenlegi tapasztalat az, hogy ha az ország bármelyik eddig még nem kutatott területén intenzív gyűjtés folyik és azt követően az anyag feldolgozása is megtörténik, nagy számban kerülnek elő ritka vagy faunánkra új bogárfajok. Ez a tény további faunisztikai kutatások fontosságát hangsúlyozza. Az eddig csak nagyon mérsékelten kutatott Délnyugat-Dunántúlról a legutolsó években előkerült faunisztikai szempontból érdekes bogárfajok arra engednek következtetni, hogy a terület ökológiai tagolódása valójában sokkal nagyobb fokú az eddig ismertnél. A két előbb említett terület (Barcsi Ösborókás, Villányi-hegység) jó példa erre a nagyfokú, mozaikszerű ökológiai tagolódásra. Nagyon érdekes, fajgazdag, még faunisztikailag alig ismert terület a Dél-Dunántúlon a Drávasík. Coleopterológiai kutatások - kezdeti tájékozódó gyűjtéseimtől eltekintve - itt még nem folytak. Mint a sorozat előző két dolgozatában, jelenleg is a publikált adatok nagy többsége saját, illetve Sár Józseffel közösen végzett gyűjtéseimből származik. A JPM Természettudományi Osztályának nem Coleopterológiával foglalkozó többi munkatársai is alkalmilag több esetben gyűjtöttek bogarakat. Munkájukat ezen a helyen is hálásan köszönöm. A következő rövidítéseket alkalmaztam: JPM = a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának bogárgyűjteménye, TTM = a Budapesti Természettudományi Múzeum Állattárának bogárgyűjteménye, H = dr. Horvatovich Sándor, H & S = dr. Horvatovich Sándor és Sár József, M = Márton Zsófia, S = Sár József, V = dr. Vass Anna, U = dr. Uherkovich Ákos. A leggyakoribb gyűjtők neve a most említett módon rövidítve zárójelben szerepel a faunisztikai adatok végén. A példányszámot csak abban az esetben jelzem, ha a gyűjtés egynél több példányra vonatkozik. A legtöbb fajnál a teljes hazai faunisztikai irodalom kiértékelésével, valamint a TTM bogáranyagának átnézésével nyert jelenleg ismert teljes hazai elterjedés adatait is fölsoroltam, mert ezek további kutatások számára nagyon fontosak, és mint a tapasztalat mutatja —, a faunafüzetek írásakor nem mindig állnak a szerzők rendelkezésére. Cicindelidae Cicindela siluicola Latr. & Dej. - Mecsek: Hetvehely, Petőci-völgy, 1979. V. 28. (U). Kaufmann Ernő fauna jegyzékében nem szerepel, de a nyugati Mecsekből már ismerjük egy példányát (Szúadó-völgy : Horvatovich 1978). Országszerte csak kevés adata ismert (Székessy 1958). A Kárpátokban sokfelé előfordul és ott helyenként gyakori. Újabban a Börzsöny-hegységből is előkerült (Nógrádverőce: Endrődi 1974). Cylindera arenaria ssp. viennensis Schrank - Zamárdi-felső, közvetlenül a Balaton partján egyelve, 1979. VI. 17. (H); Barcsi Ösborókás: Darány faluvége, a Szulokra vezető földút mentén, 1979. VI. 25-26. (H & S) : 8. Székessy (1958) faunafüzete szerint Magyarországon „ . . . folyóvizek homokos partjain, valamint szikes területeken található". Kaufmann cikkében Baranyából csak a Duna homokpadjairól említi. Az eddigi faunisztikai adatok összegzése alapján megállapítható, hogy a faj fejlődéséhez és előfordulásához mindenképpen vizes-, homokos talajra van szükség. A most közölt mindkét lelőhely víz közvetlen közelében van. Carabidae Calosoma sycophanta L. - Mecsek: Cserkút, 1979. VI. 27. (Puchner József). A Mecseken 25 éve gyűjtötték utoljára. Az utóbbi két évtizedben országszerte megritkult (Horvatovich 1980). T achy

s íulvicollis Dej. — Botykapeterd, a tóparti nedves növényi törmelékből taposással egyelve, 1979. VI. 27. (H & S) : 5. Országszerte csak néhány lelőhelye ismert, melyeket Horvatovich (1979) foglalt össze. A frissen gyűjtött példányok, valamint az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy meleg- és nedvességkedvelő faj. T. haemorrhoidalis Panz. — Barcsi Ösborókás: Kabogya-tó, taposással egyelve, 1979. VIII. 16. (H). Az egész Kárpát-medencéből csak néhány lelőhelye ismeretes, melyek döntő többsége a régi Bánság területére esik. Kaufmann faunajegyzékében a jugoszláviai Dárdáról (régi Baranya-vármegye) van faunisztikai adata. Mivel magyarországi előfordulását csak egyetlen tiszamelléki kelet-magyarországi, valószínűleg árvíz által behurcolt példány jelzi az irodalomban, ezért a mostani példányunk tekinthető bizonyító példánynak.