Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Néprajztudomány - Hoppál Mihály: Az „Égigérő fa” gyökerei. Berze Nagy János mitológiai tanulmányei
270 HOPPAL MIHÁLY Mithranak szárnyai vannak és tojásból született, s ez összevethető a Mir-susne-xum lúddá változásának motívumával. Összefoglalásképpen Toporov megállapította (természetesen a szovjet kutató még több példát említett), hogy „mind az Ural mente, mind pedig az Urálon túli területek ie. I. évezredének második felére datálható Uszty-poluji kultúra tárgyai és a fenti analógiák azt bizonyítják, hogy az ugor vallási és nyelvi tudat iráni rétege testesebb és kiterjedtebb, semmint általában gondolnánk." 31 S valóban a példák tovább szaporíthatok. Az iráni vallások erősen dualisztikus szemlélete érződik például a világ teremtéséről szóló mítoszokban, melyeket az obiugor és a finnugor népek körében gyűjtöttek. Ezekben az egyik legfőbb motívum az, hogy két búvármadár szerepel, az egyik, amelyik magasan az égbe száll, a másik pedig a vízen úszik és lebukik a földért, hogy felhozza a víz színére. Talán nem lesz érdektelen itt megemlíteni, hogy a horezmi ásatások során két szép, díszített kulacs került elő, melyeket az ie. IV-III. sz.-ra datálnak. Ezekről és a rajtuk található lúd és griff ábrázolásokról igen érdekes cikket írt Ju. A. Rapaportß 2 Az ábrázolás a rakamazi korongot juttatja eszünkbe. A lúd, mint ismeretes, az egyik központi eleme az obiugor mitológiának, nevezetesen a Világügyelő fejedelem arany bálványalakja, vagyis a naponta ügyelői útját bejáró NAP megtestesítője. A szovjet kutató utal arra, hogy a horezmi edények jelentős exportja figyelhető meg az Ural mentén már az i. e. IV—III. sz.-tól kimutathatóan, s ott hivatkozik a finnugorokra is. Az ábrázolásokhoz párhuzamokat keresve a Rigvéde himnuszaiban a lúd többször említésre kerül, ahol elsősorban a nap, az istenség, a fény szimbóluma - az elpusztuló és ismét újjászülető világ megtestesítője. Amikor a tüzet megszemélyesítő griff megtámadja a vízi madarat, a kép kozmikus jelentése tulajdonképpen a mindenség tűzi általi pusztulása s egyben újjászületése. Érdekes viszont, hogy a világvégének tűz-özön formájában való elképzelése szintén megtalálható az obiugoroknál (ellentétben a máshol általános özönvízzel), ami viszont kifejezetten a manicheus tanítás 33 aránylag kevéssé kutatott és ritkán előforduló motívum. 34 Ligeti Lajos figyelmeztet arra, hogy „bőséges forrásanyag tájékoztat bennünket a szogd vándorkeres31 Toporov im. 1975. 76. old. 32 Rapaport, Ju. A.: Koszmogoniscenszkij szüzset na horezmijszkij szoszudah. in: Gafurov, B.—Litvinszkij, M. (red): Szrednjaja Azija v dervnoszti i szrednye velkov'e. Moszkva, 1977. 58—71. 33 Szimonidesz Lajos : A világ vallásai. Budapest, é. n. I. 141. old. (Dante kiadás.) 34 Berze Nagy János levélhagyatékából értesülhetünk arról, hogy Scheiber Sándor foglalkozott a kérdéssel. — vö. Egy néprajztudós műhelyéből. — Szerk. : Bánó István—Fülöp Lajos. Pécs, 1977. 180. old., valamint Scheiben Sándor: Folklór és tárgy történet. Budapest, 1974. I. kötet 43—50. old. kedők manicheus (a III. sz. utáni) misszionárius tevékenységéről." 35 Gatutov pedig (a Kushan 1:76) arról írt, hogy a szogd nyelvet igen nagy területen használták a nemzetközi kapcsolatok nyelveként Közép-Ázsiában és az attól északra eső területeken. 36 Mindezek a tények egyenesen vezetik a kutató figyelmét a szakirodalomban szogd-пак vagy szászánida ezüstöknek nevezett ötvösművek problematikájához. 37 Mint ismeretes, a nagyszentmiklósi kincs e stílusnak egyik kései remeke, melynek mitológiai vonatkozásairól még van mondanivalója a hazai kutatásnak. Mint ahogy arról is kell szólni, hogy az iráni művészet hatásának a nyomai végigkísérték honfoglalóink művészi stílusának kialakulását. 38 Ismert tény, hogy az Urál vidékén több mint száz darab keleti eredetű - szogd - ezüst tálat találtak, a legtöbbet a Káma és Perm vidékén. Ezeket a kutatás már a kezdetektől összefüggésbe hozta a finnugor népekkel, kimutatván azoknak (noha idegen kultúrákból valók voltak) kultikus használatát. Azonban véleményünk szerint korántsem aknázták ki a fenti tényből adódó lehetőségeket - hiszen ha kultikus célra használták ezeket, akkor a rajtuk levő ábrázolások jelentése sem lehetett közömbös a felhasználók számára. 39 A probléma ezúttal is bonyolult, hiszen először: mint láttuk, az egyszerű kereskedelmi kapcsolat ideológiai hatással is járt (ez ma is így van!), másodszor: a szogd ezüstök ábrázolásai olyan motívumokat tartalmaznak, amelyek a mítoszok segtíségévei talán megfej thetők lesznek. 40 így például a szenmurv vagy pávasárkány, a griff és az oroszlán, a fa tövében tó, illetve víz, benne a búvármadár, a lúd, az állatküzdelem jelenetei, oroszlán a nap jelével, királyi vadászat a hegyek között stb. Mindezeket a motívumokat részletesen elemezte Berze Nagy is az Égigérő íá-Ъап. 35 Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. Budapest, 1977. 308. old. 36 Caturov, B. G.: Kushan Civilisation and World Culture, in: Central Asia in the Kushan Period, vol. 1. 71— 80. Moszkva, 1974. I. kötet, 76. old. 37 Vö. Marsok, B. I.: Szogdijszkoe szerebro. Moszkva, 1971. 38 Kitűnő történeti összefoglaló olvasható erről: Kiss, Â.—Bartha, A.: Graves from the Age of the Hungarian Conquest at Bana. Acta Archeologica 1970. (XXII.) 219— 260., valamint a sóshartyáni koronggyár kapcsán Fodor István: Honfoglaláskori művészetünk iráni kapcsolatainak kérdéséhez. (A sóshartyáni korongpár). Archeológiai Értesítő 1973. (100) 32—41. old. 39 „Ezeket a tárgyakat vallási tisztelettel övezték, szent ligetekben állították fel őket (a hiteles leletek is ezek területéről származnak), s az ezüstkultusznak sok más megnyilvánulási formája is ismeretes körükben. A kutatás kétséget kizáróan igazolta, hogy az iráni ezüstök nagy tiszeletének legfőbb oka az volt, hogy e vidék népei a rajtuk lévő ábrázolásokat a saját túlviláguk szerint értelmezték". — vö. Fodor István im. 1973. 30—40. old. 40 Orbeli, J.— Treuer, С: Orfèvrerie sasanide. Moscou— Leningrad, 1935.
