Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Hoppál Mihály: Az „Égigérő fa” gyökerei. Berze Nagy János mitológiai tanulmányei

AZ „ÉGIGÉRŐ FA" GYÖKEREI 271 Mitológiai lények ábrázolása ezüst tálakon. (Lescsenko V. Ju. 1976. nyomán.) Végül harmadszor az eredeti szászánida domborításokra a használók az idők során újabb ábrákat véstek vagy karcoltak rá. Ezekről nemrégiben kitűnő összefoglalás készült,

41 amely a keleti ezüstökről szóló könyv mellékleteként jelent meg. Ezeket az ábrázolásokat még soha nem használták fel a finnugor mitológia rekonstrukciójához. Pedig az ott látható kardos alakok igen érdekesek - pl. szablya típusú kardokat tartanak, nem pedig kinzsal vagy mécs típusút, s ez kormeghatározó jelentőséggel bírhat (IX-X. sz.) a szovjet kutató véleménye szerint. Mértéktartó és alapos elemzéseiben kimutatja, hogy miként függött össze az obiugorok kultuszaiban a szent ezüstnek a használata a Világügyelő férfi (Mirsusne-xum) tiszteletével.

42 A vogul mítoszokból tudjuk, hogy a Világügyelő tisztelete a napkultuszhoz kapcsolódott, totem je és bálványa lúd alakú volt. S itt vissza is térhetünk a korábban ismertetett mítoszelemzésekhez, amikor azok pusztán a nyelvi szöveg elemzésével jutottak hasonló eredményre (és persze, mert ugyanazokra a régi forrásokra hivatkoztak). A szovjet kutató mindenesetre bizonyított41 Lescsenko, V. Ju.: Iszpol'zovanyije vosztocsnovo szerebra na Urale, in: Darkevics, V. P.: Hudozsesztvennij metall vosztoka VIII—

XIII. w. Moszkva, 1976. 176—188. 20—28. ábrák. 42 Ezt bizonyító utalások olvashatók ki V. N. Csernyecov vogulok között lejegyzett mondájából, amelyben egy sámánnő elmondja az ezüst tányéron látható ábrázolások jelentését, vö. Csernyecou, V. N.: K. voproszu