Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Hoppál Mihály: Az „Égigérő fa” gyökerei. Berze Nagy János mitológiai tanulmányei

AZ „ÉGIGÉRÖ FA" GYÖKEREI 269 zopotámiai kultúrkörben kereste. Ez nemcsak akkor, még ma is gyökeresen új gondolat, amelyet hosszú évek kutatómunkája fog valószínűsíteni. Egy kutató emléke előtt úgy tiszteleghetünk kellően, ha megpróbáljuk tovább vinni az általa vizsgált témát, végigjárni azt az utat, melyet ő kezdett meg. Nem könnyű feladat ez, mert sokszor az út zsákutcába torkollik, vagy a régi idők homályának adat-nélküli sötétségében kell tapogatózni. Viszont előbb-utóbb kiderül, hogy ha nem is a hazai tudomány mezőin, de más országokban szorgos kutatók olyan összefüggéseket tárnak fel az adatok között, amelyek új megvilágításba helyezhetik a korábbi kutatások érthetetlennek tűnő és elhamarkodottnak minősített megállapításait. így van ez Berze Nagy János munkájával, az Êgigérő fa mitológiai elképzeléseivel is. Ma már alapvetően helyesnek tarthatjuk azt a megjegyzését, hogy egyes magyar mitológiai elemek és elemkapcsolatok elsősorban a régi iráni és más közép-ázsiai (ill. távol-keleti) párhuzamok alapján értelmezhetők. A következőkben az újabb kutatások alapján néhány olyan jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek megerősítik Betze Nagy véleményét: nevezetesen az iráni mitológiai párhuzamok bekapcsolásának szükségességéről. Bevezetésként utalni szeretnék a Mítosz és történelem című konferencián tartót egyik előadásra, amelyben a fa-domb-nő motívum (vagy elemsor) történeti és tipológiai párhuzamai kerültek bemutatásra.

21 Röviden arról van szó, hogy a világ közepe, a világ köldöke, az ott emelkedő domb (vagy világhegy és a rajta, vagy abból kinövő fa, amelyik az égig ér) képzete az időszámítás előtti második évezredig követhető vissza. Ezt a pontos datálást lényegében azoknak a kisméretű agyag szobrocskáknak köszönhetjük, amelyeket Észak-Iránban és Türkménia déli területein ástak ki nemrégiben,

22 s amelyek a legtökéletesebb ábrázolásai a fával azonosított ősi anyaistennőnek, ami egyben Betze Nagy János számára is egy általa kikövetkeztetett eurázsiai alapmítosz volt. Természetesen ezzel az elképzelésével nincsen egyedül,

23 a „nagy anyaistennő" mitologémája ugyanis egész Eurázsiában ismert volt. A perzsáknál Anahitának nevezték a termékenység istennőjét, akit a hatalmas égi madár, a világfa tetején lakó sas vagy a griff madár (egyes kultúrkörökben a Garuda-sas) ragad magával.

2,4 21 Hoppal Mihály: Mítosz: kép és szöveg, in: Hoppal Mihály—Istvánovits Márton (szerk.): Mítosz és történelem. Budapest, 1978. 301—337. old. (Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, 3.) 22 Maszszon, V. M.—Szatianidi, V. I.: Szrednyeaziatszkaja terra kota epoli bronzü. Moszkva, 1973. 23 Neumann, E.: The Great Mother — An Analysis of the Archetype. Princeton, 1972. 24 Vö. Brentjes, В.: Mittelasien. Ein Kulturgeschichte der Völker zwischen Kaspischen Meer und Tien-Schan. Wien, 1977. — 31. sz. kép. Szinte felesleges is utalni itt arra, hogy mily sok és érdekes problémakört, kutatási feladatot rejt magában csak a griff és az égberagadás motívuma (lévén hogy vogul mesékben éppen úgy ismeretes, mint a nagyszentmiklósi kincs egyik korsóján).

25 Betze Nagy János egyik fontos, mondhatni úttörő jelentőségű felismerése az volt, hogy „a mítoszok alapos elemzése teszi érthetővé a magyar népmeséket és egyéb néphagyományokat. Módszerét azonban megfordítva is alkalmazta, a népmesék egyes részletei vetnek világot a mítosz eme már homályos részleteire. Egyes esetekben kiegészítik, más esetekben igazolják egymást."

26 A szovjet kutatók több munkájukban elemezték az „iráni hatásokat a finnugor mitológiában".

27 A nyelvészek előtt mindig is ismert volt a tény, hogy egy sor iráni jövevényszó van a finnugor nyelvekben. Most viszont többről van szó, mint elszigetelt nyelvi tények vizsgálatáról.

28 Az itanizmusoknak ahogy V. N. Toporou nevezi — természetesen több rétege különíthető el, többek között éppen az obiugorok mitológiájában - korai és későbbi elemekről beszélnek, ugyanakkor nyomatékkal hangsúlyozza, hogy „nemcsak egyes elemekre kell gondolni, hanem az elemeket összefogó egész rendszerekre, amelyek maguk is iráni hatásról tanúskodnak".

29 Kétségtelenül igaza van Topotovnák, amikor nem érti, hogy miként kerülhette el a kutatók figyelmét Mit-susne-xum alakja (a vogulok Világügyelő-férfija) a legfőbb istenség, Numi-Torem fia. A Világügyelő azonosítása a NAP-pal, a mitikus jelzőkből nyilvánvaló (pl. aranyos, fényes, tündöklő). Topotov bemutatja ezeknek az avesztai megfelelőit, mint ahogy véleménye szerint a Mit-susne-xum elnevezés maga is Mithra legjellemzőbb, leggyakoribb díszítő jelzőjének tükörfordítása: „Mithra pillantás nélkül szemléli az embereket" (Rigveda III. 59. I.), ill. „a leghatalmasabb, aki belátja az egész földet (Yasn X, 4. 13.) A nap alakban körbejáró égi úr a Világfelügyelő lovasfejedelem jellegzetesen déli kulturális hatásról tanúskodik (a vogul öt t szó iráni forrása az -авигаЩ. További érdekes megfelelés az is, hogy 25 Csetnyecov, V. N.: A keleti ezüst elterjedése az Ob vidékén, in: Hoppal Mihály (szerk.): Etno-art és (nép)művészet szemiotika. Bp. 1980., valamint László Gyula—Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. Bp. 1977. 13. kép. 26 Dömötör Sándor i. m. 1961. 20. old. 27 Vogit Vilmos: A történeti magyar mesekutatás kérdései. in

: Előzmények és tervek a Folklór Tanszékről (sokszorosított szövegek és jegyzékek) No. 5. Budapest, 1979. 28 Toporov, V. N.: К iranszkomu vlijanyiju v finnougorszkoj mifologii. in: Soome-ugri rahvad ja idomaad Tartu, 1975. 72—76. old. — Ugyanebben a kis kötetben, amelyben egy konferencia tézisei találhatók, van egy másik cikk is: Gercenberg, L.: Samanizm u iranoev i ugrofinnov. uo. 20—21. old. 29 Toporov im. 1975. 72—73. old. 30 Korenczy Éva: Iranische Lehwörter in den obugrischen Sprachen. Budapest, 1972. 56. old.