Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Kovács Ágnes: Berze Nagy János Magyar Népmesetípusok c. munkája és a készülő magyar népmesekatalógus

BERZE NAGY JÁNOS MAGYAR NÉPMESETÍPUSOK С MUNKÁJA ÉS A KÉSZÜLŐ MAGYAR NÉPMESEKATALÓGUS KOVÁCS ÁGNES Berze Nagy Jánosnak a magyar népmesékről írott nagyszabású tipológiai monográfiája, mint ezt Katona Lajos 1908-ban írott levele mutatja

1 Katona Lajos Magyar népmesetípusok с tanulmánysorozatának

2 kiegészítéseként indult - Bánó István feltevése szerint - az 1900-as évek elején, talán még abban az időben, mikor Berze Nagy János Katona Lajos hallgatója volt a budapesti egyetemen. A változatok elemzéséhez mintául Katona Lajos említett típusvizsgálatai és a Bolte-Polivka-íéle Grimm-jegyzetek

3 szolgáltak, rendszerbefoglalásuk Antti Aarne nemzetközivé vált mesekatalógusán alapszik.

4 Az egyes magyar népmesetípusok átfogó képét alátámasztják a magyar változatok kivonatos szövegei, továbbá a szomszédos és a rokonnépek változatainak a magyarnál valamivel vázlatosabb, de még mindig elég részletes elemzése, és a típus jellemző motívumainak hasonlóan széles körű vizsgálata. A tündérmese típusok végén gyakran utalás történik arra, hogy az illető mese milyen mértékben kapcsolódik egy Berze Nagy által kidolgozott vallási rendszerbe. Berze Nagy János magyar népmesekatalógusa a 150 éves magyar népmesekutatás ún. klasszikus korszakának meseanyagát vizsgálja és teszi hozzáférhetővé. Jórészt a nyomtatásban megjelent kötetekben, valamint a Magyar Nyelvőr és az Ethnographia с folyóiratokban megjelent meséket elemzi, valamint egy kisebb kéziratos gyűjtemény anyagát, amely a Berze Nagy-hagyaték publikálása során azóta nagyobbrészben szintén megjelent.

5 A feldolgozott magyar népmesegyűjtemények az akkor még kéziratos Sárospataki gyűjtéstől^ kezdve a Magyar Népköltési Gyutjemény utolsó, XIV. kötetével lezáruló korszakot ölelik fel, a XVIII. sz. utolsó évtizedeitől a XX. sz. 30-as éveiig. Berze Nagy tudatában volt a korszakhatárnak, mert Ortutay Nyíri és rétközi parasztmeséinek,

1 valamint Fedics Mihály me1 Bánó István—Fülöp Lajos, 1977. 142—144, 8. 2 Katona Lajos, 1912. I. 216—295. 3 Bolté, ].—Polivka, G., 1913—1932. 4 Aarne, A., 1910.; Fülöp Lajos szerint Berze Nagy 1908-tól 1944-ig dolgozott a Magyar népmesetípusokon. 5 Bánó István—Dömötör Sándor, I960. 6 A sárospataki kéziratos népmesegyűjtemény, 1789. 7 Ortutay Gyula, 1935. sél c. kötetének

8 néhány meséjét feldolgozta ugyan, de azt már nem tartotta szükségesnek, hogy a megkezdett munkát befejezze s az elkészült szüzsé lapokat katalógusába beillessze. Saját baranyai népmeséinek

9 feldolgozását végezte el, és ezeket a szövegeket sem illesztette be katalógusába, bár típusszámukat megállapította és változataikat felsorolta a Baranyai magyar néphagyományok II. kötetének jegyzeteiben. Berze Nagy felismerte tehát, hogy a Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötetével a magyar népmesegyűjtés első jelentős korszaka lezárult. G aal György, Majláth János és Ipolyi Arnold még megelégedtek a mese vázának rögzítésével s Kazinczy Ferenccel és Gáborral, valamint Toldy Ferenccel egyetemben német vagy magyar irodalmi nyelvű közzétételüket látták hasznosnak és szükségesnek a műveletlen nép pallérozására. Erdélyi János - gyermekkori emlékeiből kiindulva - valódi népmeséket kívánt ugyan közzétenni háromkötetes gyűjteményében, de csupán a segédgyűjtői által több-kevesebb stílusérzékkel megfogalmazott meséit közölhette. A század második felében a Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozat és kötetszerkesztői Arany János elgondolása szerint annak a vidéknek a stílusában mondták el, írták meg meséiket, ahonnan ők maguk és meséik is származtak. A század végén Sebestyén Gyula nem változatok, hanem prototípusok gyűjtésére törekedett, s Kálmány Lajos és Vikár Béla a helyszínen gyűjtött ugyan folyóírással, gyorsírással és fonográffal, mikor azonban meséik közlésére került sor, „a közönség igényeinek megfelelően" átfogalmazták azokat a Folklore Fellows Magyar Osztályának tagjai pedig diktáltatták maguknak a szövegeket, mint ezt a Nagyszalontai gyűjtés meséinél is tapasztalhatjuk. Itt zárul le Berze Nagy közel másfélezer oldalt kitevő tipológiai munkája, azon a ponton, mikor megindul a népmeseszövegek szó vagy hang szerinti hűséggel való feljegyzése gyorsírással vagy hangfelvétel segítségével s közlésük szó szerint, a nyelvjárás érzékeltetésével történik. Igen hasznosan járulnak hozzá Bánó István jegyzetei Berze Nagy e korszakot átfogó törekvéséhez: felsorolják kötetenként időrendben részletes tarta8 Ortutay Gyula, 1940. 9 Berze Nagy János, 1940. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1980) 25: 259-265. Pécs (Hungária), 1981.