Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Néprajztudomány - Kovács Ágnes: Berze Nagy János Magyar Népmesetípusok c. munkája és a készülő magyar népmesekatalógus
260 KOVÁCS AGNES lommutatóval mindazokat a magyar népköltési gyűjteményeket, melyeket Betze Nagy János feldolgozott. Ezek ennek a száz esztendőnek a reprezentatív szöveggyűjteményei s látensen mintegy magukbafoglalják mesegyűjtésünk történetét. 10 Ha nem is ilyen teljességgel, de igen nagy gonddal összeválogatva ott találjuk a jegyzetekben szomszédaink és rokonaink reprezentatív mesegyűjteményeit is, köztük olyanokat is, mint Fincziczky Mihály magyar nyelvű kárpátukrán mesegyűjtését, melynek Betze Nagy János készítette volt el a jegyzeteit, s amelyről ma már tudjuk, hogy az első rutén mesegyűjtemény, 11 melynek eredetije és jegyzetei, fájdalom, elvesztek. A Betze Nagy által feldolgozott idegen nyelvű gyűjtemények bibliográfiáját is megtaláljuk a katalógus függelékében. Mint mondottuk, a mesetípusok Aatne rendszerének sorrendjében kerülnek bemutatásra. Az Aatneféle katalógus Thompson által kiegészített formáját 12 és Honti János magyar típus jegyzékét 13 is ismerte Betze Nagy. Az előbbit több alkalommal figyelembe vette, az utóbbit figyelmen kívül hagyta e művek megjelenésekor (1928) már minden valószínűség szerint befejezett vagy befejezéshez közelálló munkájában. Az Aatne-Thompson-iële katalógus ma érvényben levő, 1961-ben megjelent második kiadását 14 természetesen már nem ismerhette, BoltéPoliuka összehasonlító jegyzeteit viszont rendszeresen használta. Betze Nagy az általa feldolgozott mintegy 1600 szövegváltozatból 612 típust alkotott, ebből azonban 339-nek nincsen megfelelője az Aatne és munkatársai által megállapított típusok sorában. Ezeket a típusokat is beillesztette az Aarne-féle rendszerbe, egy részüket az üresen hagyott számokra, másrészükből, pl. a tréfás legendamesékből. Mátyás-mesékből vagy rátótiádákból egész sorokat alkotott egyetlen számnál, római számú indexszel különböztetve meg a sorozat tagjait. A maga idejében korszakalkotó műnek, mely napjainkban sem vesztette el aktualitását, már a kézirat elkészülte előtt felmerült a kiadása. Moót Elemér már 1925-ben, Győtiíy István 1937-ben sürgették a megjelenését. Később Dömötöt Sándor hívta fel a figyelmet arra, hogy a nagyfontosságú mű még mindig kéziratban hever. Cikke nyomán, mint kezdő kutató, magam is levelet váltottam Betze Nagy Jánossal, s megpróbáltam lépéseket tenni a munka kiadása érdekében, de fájdalom, teljes eredménytelenséggel. A magyar népmesekutatás régi adósságát rótta le Baranya megye Tanácsa Betze Nagy Jánossal szemben, mikor 1957-ben kiadta élete főművét, a Magyat népmesetípusokat. 10 Betze Nagy János, 1957. II. 687—725.; Kovács, Ágnes, 1966. 317—320. 11 Fincziczky Mihály, 1970. 240. 12 Aatne, A.—-Thompson, St. 1928. 13 Honti, Hans, 1928. 14 Aatne, A.—Thompson, St. 1961. Engem az a szerencse ért, hogy a család bizalma folytán már az ötvenes évek elején hosszasan tanulmányozhattam a kéziratot, s mikor 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémiától, illetőleg a Néprajzi Múzeum akkori vezetőségétől egy magyar népmesekatalógus elkészítésére kaptam felszólítást, az volt az elgondolásom, hogy Betze Nagy kéziratát kell folytatnom, az ő módszere alkalmas a teljes magyar népmeseanyag bemutatására. Katona Lajos típusöszszeállításai, Honti János katalógusa, Betze Nagy János katalógusának kézirata és az Aatne-Thompsonféle katalógus első kiadásának birtokában az volt az elképzelésem, hogy a három katalógus és a katalóguskísérlet anyagát összehangolom, munkatársaimmal Betze Nagy módszere szerint feldolgozzuk a két világháború között és a második után megjelent népmesekiadványok, valamint az akkor általában ismert kéziratos gyűjtemények meséit, ezzel kiegészítem Betze Nagy katalógusát, és az így nyert katalógust az ötvenes évek második felében kiadjuk. 15 Az elképzelés nem bizonyult reálisnak. A Betze Nagy családnak módja nyílt a katalógus kiadására, s csakhamar kiderült, hogy csak a közgyűjteményben szakszerűen tárolt, leltározott, adatolt, lapszámozott gyűjtemények dolgozhatók fel a katalógusba, a gyűjtők magántulajdonában levő, vagy a leltározás előtt álló kéziratok nem, ennek következtében a rendelkezésünkre álló, a Magyat népmesetípusokban fel nem dolgozott nyomtatott és kéziratos meseanyag csupán mintegy a dupláját tette ki a Betze Nagy katalógusában közöltnek, eredményeink tehát nem ígértek tetemes változást a Betze Nagy által kidolgozott típusokhoz, típusrendszerhez képest. További terveinket és a Magyat Népmesekatalógus munkáját három esemény nagymértékben meghatározta. Az első fontos esemény volt számunkra a Betze Nagy-íéle katalógus megjelenése 1957-ben, a második az Aatne-Thompson-íéle katalógus a Magyat népmesetípusok anyagának felhasználásával készült második kiadásának a megjelenése 1961-ben, a harmadik pedig az Akadémiai Néprajzi Bizottság határozata 1955-ben, amely a Betze Nagy-íéle katalógus kéziratának és megjelenési lehetőségének ismeretében kimondta, hogy egy harmadik magyar népmesekatalógus megjelenése csak akkor indokolt, ha az legalább 10 000 magyar népmeseszövegre épül s ennek következtében lényegesen újat tud mondani mind a Honti, mind a Betze Nagy katalógusához képest. Az anyaggyűjtést folytathatjuk Betze Nagy módszerével, de arra ne számítsunk, hogy egy ilyen nagyságrendű katalógus az övéhez hasonló formában meg is jelenik. Többirányú munkába fogtunk, mindenekelőtt a feldolgozható meseanyag gyarapítására: a) szorgalmaztuk a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában felhalmozott kéziratok beleltározását, b) pályázati útmutatókat készítettünk az Országos Néprajzi 15 Kovács Ágnes, 1979. 147.
