Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Banó István: Berze Nagy János és a magyar mesekutatás

BERZE NAGY JAN OS ÉS A MAGYAR MESEKUTATAS 251 amelyet az MNGY IX. kötetében megjelent hevesiszolnoki mesegyűjteménye előszavában olvashatunk: „A mesét népünk is csak szép hazugságnak tartja."

27 A Mese с tanulmányában viszont már elképzelhetőnek tartja, hogy nem mindig csak átszellemült átélésről van szó, hanem bizonyos esetekben a mesei csodás kalandok igaz történetként való értelmezéséről is. A vándorlás és a spontán keletkezés elméletének bizonyos összehangolása alapján a finn földrajztörténeti módszer álláspontját fogadja el: a mese vándorol és közben állandóan változik, új - igen gyakran más népek mesekincséből származó — elemekkel is telítődik. Ebből következik a magyar népmesékkel kapcsolatos egyik általánosítása: mai hazánkba sajátos mesekincset hoztunk magunkkal; sokat vettünk át másoktól, de mi is voltunk átadók. Érdekes és nem mindenben ellentmondástól mentes a Mese с tanulmánynak a Népmesetípusokhoz való viszonya. A Mese с munkának „A népmese szerkezete: meseelem és típus" с fejezetében típusról és annak alkotórészeként meseelemről beszél a szerző. Itt még hiányzik a magasabbrendű egységet jelentő motívum. Amikor azonban részletesen ismertet egy típust

28 (Rózsa és Viola. Az Aarne-Thompson Katalógusban és Berze Nagy katalógusában egyaránt 313-as sorszámú), a típuskép nemcsak tartalmilag, hanem szinte szó szerint megegyezik a Mesetípusokban található típusképpel.

29 Gyakorlatilag tehát már felhasználja a motívumokat, mint a típus szerves alkotórészét, bár magát a „motívum" vagy „indíték" szót még nem említi. „A magyar mesetípusok rendszere" nagyon rövid fejezete a Mesének. Itt - feltehetően szerénységből kifolyólag - nagyon keveset, szinte vétkesen keveset mond Mesekatalógusáról,

30 amelynek a munkálatai ekkor már a befejezés felé közeledtek. Az „Ősvallási maradványok" с fejezetben rendkívül gazdag felsorolását adja a hitvilági elemek, vallási képzeletek meséinkben való tükröződésének. Különösen elgondolkodtató, amit a mesei hármasságnak a világ három régiójával való kapcsolatáról mond. Maga a hármasság összefüggésbe hozható az égigérő fa mesei elemével is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban felmerül egy sajátos probléma: az „Égigérő fa" с mitológiai tanulmányában Berze Nagy János miért csak a mű mai címében is szereplő problémával, az égigérő fával (és a szorosan hozzá kapcsolódó mesei elemekkel) foglalkozik? Miért hagy említétlenül olyan alakokat, szereplőket, képzeteket, mint az alvilág szája, a világhatáron fizetendő vám, az erejét rejtekhelyen tartó óriás vagy szörny, a várat védelmező tűzfolyó, a galamb vagy egér formájában megjelenő lélek, az elmenekült mesei hős helyett beszélő hajszál vagy vércsepp stb., stb? Nem tudom, fog-e erről beszélni Hoppal Mihály? Ha elkerülte volna figyelmét, akkor engedje meg, hogy ezt a problémát itt szóvá tettem. Befejezésül: az említett következetlenségek, hiányosságok a feladat nagyságából származnak és nagyrészt abból adódnak, hogy ebben a munkájában Berze Nagy János a népmesét minden lényeges kérdésre kiterjedő egyetemességgel igyekezett bemutatni. Rendkívül értékes vonása ennek a tanulmánynak, hogy benne a népmese problematikájához tartozó minden részletkérdést megtalálunk. Nincs olyan mesekutatási részletprobléma, amellyel kapcsolatban a Mese с tanulmányban nem találhatnánk továbbgondolásra, újabb kutatásokra serkentő választ. Berze Nagy János ugyanis nemcsak szerencsés kezű és kiolthatatlan érdeklődésű néprajzi gyűjtő volt, hanem a mai napig is felhasználható, munkára serkentő és eligazító eredményekhez eljutó tudós is. IRODALOM Bánó István 1979 a Száz éve született Berze Nagy János (1879— 1946). Ethnographia XC (1979) 577—583. 1979 b Berze Nagy János. Élet és Tudomány XXXIV. (1979) 1068—1070. Berze Nagy János 1900 Tréfás mese. Magyar Nyelvőr XXIX. (1900) 358. (Nagy János néven). 1901 Balladák. Ethnographia XII. (1901) 455--158. (Nagy János néven) 1907 Népmesék Heves és Jász-N agykún-Szolnok megyéből. Budapest (1907) Kisfaludy-Társaság kiadása. Magyar Népköltési Gyűjtemény (MNGy) IX. 27 Berze Nagy János 1907.. X. 28 Berze Nagy János 1934. 236—237. 29 Berze Nagy János 1957. I. 308. 30 Berze Nagy János 1957. 1910 1936 1940 1957 1958 1960 Babonák, babonás alakok és szokások Besenyőtelken. Ethnographia XXI. (1910) 24—30. Mese. A Magyarság Néprajza. Budapest (1934). III. kötet 256—326. Baranyai magyar néphagyományok. Kiadta Baranya vármegye közönsége. Pécs, 1940. I— III. kötet. Magyar népmesetípusok. I—

II. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta dr. Bánó István, Baranya megye Tanácsának kiadása, Pécs. Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta dr. Dömötör Sándor. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezetének a kiadása. Pécs. I. kiadás 1960. II., bővített kiadás 1961. Régi magyar népmesék Berze Nagy János hagyatékából. Szerkesztette Bánó István és Dömötör Sándor. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezetének a ki-