Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez X. Egy mecseki cseres-tölgyes erdő nagylepkéiről (Lepidoptera)

BARANYA NAGYLEPKEFAUNÄJA X. G7 Vizsgálataim helyszíne a fentiekben jellemzett cseres-tölgyes erdő (illetve Diurnáknál az irtásrétek egyike) volt. Zoocönózisok vizsgálatánál általában célszerű egy-egy növénytársulás keretein belül megmaradni, ahogy ezt korábban is tették lepketársulásokkal foglalkozó kutatók (Kovács-Gozmány 1954, Gozmány 1956, Balogh 1958). A gyűjtések módszere és eredményei 16-szor gyűjtöttem 125, illetve 250 wattos higanygőzlámpával az erdészház közelében. Ezek a gyűjtések 239 nagylepkefaj 3323 példányát eredményezték. Mind a faj-, mind a példányszám viszonylag alacsony volt. A legmagasabb fajszámot (de mindössze 81-et!) június elején, a legmagasabb példányszámot, 778-at március 3-án (!) észleltem. De itt meg kell jegyeznünk, hogy 1978 tavasza (az április eleje-május vége közötti időszak) rendkívül kedvezőtlen volt. Több alkalommal volt erősebb fagy, és ez az egyébként is alacsony átlaghőmérséklettel együtt nagymértékben hátráltatta a kelést, illetve sok kikelt példányt feltehetően el is pusztított. Az egyes éjjeli gyűjtések számszerű eredményeit az 5. ábra szemlélteti. Nappali gyűjtéseim során, a gyakorisági fokozatot (dominancia-fokozatot) is feljegyeztem, de ebből következtetéseket az anyag kis mennyisége miatt nem vonhattam le. Mindössze 47 Diurna-ía) került elő (de sokkal többet jelentősebb számú gyűjtés során sem foghatnánk!), emellett 8 Heterocera is csak a nappali gyűjtések során került elő. A teljes fajszám tehát 294. A nagylepkeíauna általános jellemzése Az előzőekből is kitűnt, hogy a lepkefauna viszonylag szegény. 239 faj valóban nem sok 16, többnyire kedvező időjárás mellett végzett gyűjtés alatt. A rövid - egyéves - gyűjtési periódus eredményeiből messzemenő következtetéseket levonni nem is lehet. így kövelkező megállapításaim csak bizonyos korlátozásokkal lehetnek érvényesek. 1. A tavaszi és az őszi aszpektus viszonylag gazdag. A tömegesen előforduló lombfogyasztók — főleg a tölgylomb-fogyasztók — nagyobb része ekkor repül. Ugyancsak kedvező lehet az ilyenkor élő fajok életére az a mikroklimatikus különbség, amely a síkvidékhez képest fennáll. A lágyszárúakon élő fajok abszolút mennyisége alacsony (6. ábra). 2. Az összesített dominanciasorrendben 18 faj közül, melyek 1%-nál gyakoribbak, 15 lombfogyasztó van, s ebből 14 faj vagy csak tölgyön (monofág tölgyfogyasztó) vagy tölgyön is él (polifág tölgyfogyasztó). A 18 fajt az 1. táblázat tünteti fel: 6. ábra. A lombíogyasztok példányszáma °lo-os mennyiségének éves változása. Abb. 6. Die Änderungen des prozentuellen Anteils der laubfressenden Arten im Laufe des Jahres.