Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Művészettörténet - Aknai Tamás: Jean Gorin: Relief spatio-temporel multivisuel No. 67. 1970 (Műelemzés)

340 AKNAI jével a Vculoire-ban.

6 Ugyanezen lap egy brosúrát is kiadott, melyben megjelentették a Gorint olyan mélyen érintő Vantongerloo cikket, a „Művészet és jövője" címűt. Felveszi a kapcsolatot Vantongerloovál és Mondriannál is, levelet ír nekik, ők gyorsan válaszolnak. A levelezést csakhamar találkozás követi. Mondrian műterme ekkor Párizsban, a rue de Depart 26-ban volt, itt kereste fel először Gorin. A két ember kapcsolata azután elmélyült, „igazi atyai egymásratalálás volt". 1927 áprilisában állítja ki először neoplasz.icista műveit a Studio Lillois-ban (5. ruex d'Amiens, Lille). Ezek építészeti tervek, polikróm térkonstrukciók és festmények voltak. A STUCA (Science-tudomány, technique-technika, urbanisme-városépítés, comfort-kényelem, art-művészet) csoporttal kiállító művészek részben az Abstraction-Creation csoport tagjai, részben függetlenek voltak: Mondrian, Domela, Huszár, Oud, Rietweld, LampereurHaut, Vantongerloo, Van Eesteren, Donce-Brisy, Del Marie. A korabeli sajtó híradása szerint az architektúra erősen hatott Gorin-xa, de tér-tanulmányai nem feltétlenül építészeti megvalósítást igényelnek.

7 1928. május 17-től június l-ig a nantes-i l'Etrave művészcsoport meghívására névtelenül egy egész sor építészeti-plasztikai tervet állított ki, majd egy beszélgetésen felvázolta a plasztikai művészetek fejlődését a „kubistáktól a neoplaszticizmusig". A Stijl-csoport legfontosabb manifesztumainak szellemét magáévá teszi, és ennek nyomán kezdi készíteni térbe függesztett neoplaszticista konstrukcióit, melyeknek tanulságát 1929-ben egy nantes-i hanglemezbolt portáljának kialakításánál használta fel. (A kérdéses üzlet a II. világháborúban megsemmisült.) Saját házát is a maga kialakította polikróm rendszerben színezi, és egy neoplaszticista rend alapján tervezi meg a székeket, asztalt, világítást is. Kö ődése Michel Seuphor-hoz vitte az 1930-as Cercle et Carré-kiállítására a Galerie 23-ba (23. rue La Boetie). A megnyitón ismerkedik meg Jean Arp-pal, Torres Gardával. Első, neoplaszticista szellemben készült művét is ezen a kiállításon mutatta be. Naplójában feljegyezte, hogy Mondrian miképpen interpretálta munkáit. „Azt mondta nekem, hogy munkáimat nem festményként vagy reliefként kellene kiállítani, hanem építészeti megoldási javaslatokként, és ez volt az én véleményem is."

8 Érdekes megállapításnak tetszik ez, hiszen Mondrian maga nagyon sokszor elhatárolta magát 6 A Vouloire csoportot Del Marie alapította 1924-ben, Lille ben. 7 E. G. Pagnerre: Les manifestations artistiques á Lille. Mercure de Flandre. Juin. 1928. 28. p. 8 Dessins de Jean Gorin. Centre Georges Pompklou. Paris, 1977. TAMAS a közvetlen építészeti alkalmazást célzó értelmezésektől, mely nyilvánvalóan a puristák szemléletéből származott Gorinhoz, mint Mondriantól. Kétségkívül igaz, hogy bizonyos tekintetben azonosítható a mondriani és jeanneret-i álláspont, az oeuvre d'art impersonelle tartalmának megítélésében kiváltképp. De Mondrian mindahányszor festményről, és műalkotásról beszél, építészeti analógiákat nem vet fel. A hiérarchisée és a collaboration, a puristák és a Bauhaus ideológiájának e két alapszava elő sem fordul nála. Mi lehetett az oka annak, hogy Mondrian — a napló tanúsága szerint — így foglalt állást Gorin munkáival kapcsolatban? Ha leminősítést nem is sugall Mondrian kijelentése, mégis elhatárolja Gorin műveit azoktól a „tiszta festői érzékenységet" kifejező alkotásoktól, melyeket Malevics és a maga nevéhez köthet. Visszavezethető a finom megkülönböztetés Mondrian és Van Doesburg kapcsolatára is. Gorin sohasem leplezte Doesburg iránti csodálatát, s Doesburg valóban több tervben, belsőépítészeti munkájában biztosította a neoplaszticizmusnak normatív funkciókkal való feltöltését.

9 1931-ben meghalt azonban Doesburg. Gorin úgy találta, hogy átveheti örökét, és február 15-től, az Abstraction-Création csoport megalakulásának napjától kezdve közli munkáit a csoport lapjában. Az Avenue Wagram 45-ben levő kiállítóhelyiségben folyamatosan láthatóak Gorin-rajzok és plasztikák. Az Abstraction-Création csoport feloszlása előtt két évvel, 1934-ben tagja lett a csoport igazgatótanácsának. A csoport lapjának utolsó számában Gorin cikket írt: „A fejlődésnek abban a tragikus korszakában, melyet most átélünk, újra az individualizmus és az anarchia uralkodik, az új plasztika az objektív tormák mögött erőszakos kifejezésre tör, képek és szobrok várakoznak egy olyan társadalmi állapotra, melyet áthat majd a teljes életet befolyásoló művészet szelleme."^ A „várakozás" motívum megjelenése jelzi, hogy Gorin 1936-ban már nem azokkal az optimista és utópikus szempontokkal veszi körül a művészet társadalmi funkcióját, mint indulásának éveiben. Sok kiállítást rendez azonban, melyek közül elismertetése szempontjából legfontosabb az 1937-es Abstrakte Kunst a baseli Kunsthalléban és az amsterdami Stedelijk Múzeumban. Az AbstractionCréation csoport szelleme végigkíséri tevékenységét a csoport megszűnése után is, baráti és szakmai közege nem változik meg, ez azonban a harmincas évek végén az előretörő absztrakt művészet 9 A neoplaszticista elméletek az avantgárdé második generációjának gyakorlatában pragmatikus ízeiktől csak a valóságos téri-tárgyi és szociális funkciók vállalása során szabadulhattak meg. Mondrian felmérhette és felismerhette, a neoplaszticizmus egyik fejlődési vonalaként értékelhette Gorin tevékenységét. 10 Abstraction-Création, Paris, 1934. 8. 9. p.