Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete
SZÓBELI REJTVÉNYEINK . .. 321 Szegedről pedig Kovács János 1901-es kötetében találunk 35 szöveget. Természetesen lehetetlen felsorolni valamennyi kisebb-nagyobb közlést — ezt majd készülő kiadványom irodalomjegyzékében kívánom megvalósítani, amikor elterjedési térképet is közlök majd a kiadott anyagról. A tudományos igényű gyűjtés kibontakozása A sok (vázlatosan ismertetett) előzmény után századunkban bontakozott ki a tudományos igényű gyűjtés a találósok terén is. A Magyar Néprajzi Társaság 1908. november 18-án csatlakozott az 1907-ben alakult Folklore Fellowshoz, s az FF Magyar Osztálya 1911. november 29-én tartotta alakuló ülését. Sebestyén Gyula és Bán Aladár megszerkesztette a Tájékoztatót (Ethnographia 1912: 200—213), amely azután bővített különlenyomat formájában többször is megjelent (lásd az alábbi képet), majd sorra alakították a vidéki gyűjtőszövetségeket. Sárospatak és Eger után (vagy mellett? előtt? - v. ö. Szendrey 1920: 14) Nagyszalonta diáksága is csatasorba állott, s hatalmas mennyiségű anyagot, közte igen sok találós kérdést halmozott fel archívumainkban. Sajnos, csak nagyon kis rész látott napvilágot a Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötetében, de ez is csak az I. világháború után (Szendrey 1924a), igaz viszont, hogy e legnagyobb találós kérdés gyűjtemény jegyzetei felsorolják a korábban kiadott változatok legtöbbjét. A nagyszalontai gyűjtés 578 szövege mindmáig legnagyobb egy helyről feljegyzett találós anyagunk, s tulajdonképpen ennek alapján (természetesen a jegyzetekben felsorolt változatok tanulságait is figyelembe véve) készítette el Szendrey a magyar szóbeli rejtvények rendszerezési kísérletét (1924b). Az FF-gyűjtések máig kiaknázatlan kincsesbányák: hatalmas anyag található bennük minden műfajhoz, így a találós kérdések ismeretéhez is. Sikeres volt a pedagógusok és a diákok körében szervezett gyűjtés, melynek tömör összefoglalását adja Sebestyén Gyula (1924: V— XV., különösen a VII. és IX. lapon). Ennek alapján úgy tűnik, hogy közel sem minden anyag került be a budapesti Etimológiai Adattárba . . . ! 7 Voltak persze kudarcok is: dr. Berze Nagy János levélhagyatékának egyik darabja (1977: 77—78) tulajdonképpen kudarcról értesít — „A szekszárdi középiskolák tanulóifjúságából még a múlt évben alakított Ifjúsági Gyűjtőszövetség" csődöt mondott. (61. levél, 1921. jún. 5.) 1933-ban viszont igen sikeres gyűjtést indított Baranyában Berze Nagy János (lásd idézett levélhagyatékának 69. darabját — 1977: 86—87; a hivatkozott Tájékoztató = Berze Nagy 1933), amelynek eredménye a háromkötetes Baranyai magyar néphagyományok (Berze Nagy 1940). A második kötet 5—32 lapjain 342 szöveget találunk „Találós kérdések és találós mesék" cím alatt 23 helyről, értékes jegyzetek (32—33. lap) kíséretében. Ebből az időszakból még két munkát kell említenem, amelyek nagyobb számban tartalmaznak találósokat: Nyiri Antal Somogyból (1939), Fél Edit pedig Kocsról (Komárom megye) közölt szövegeket (1941). A felszabadulás utáni években újra fellendült a társadalmi gyűjtés, a néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatok keretében vagy azoktól függetlenül igen sok honismereti és néprajzi szakkör, egyéni gyűjtő juttatta el anyagát az Ethnológiai Adattárba. 1952-ben indult Az Országos Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője, azzal a kimondott céllal, hogy a Népművészeti Intézettel együttműködve kifejlessze a 13 éve működő önkéntes néprajzi gyűj7 A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának megbízásából összeállítást készítek a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában fellelhető találós kérdésekből az Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához с sorozat egy köteteként. E katalógus mentesít attól, hogy jelen írásomban részletes, elemző ismertetést adiak a kéziratos anyagról — csupán a tendenciák vázolására szorítkozom.
