Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a Mecseknádasd–óbányai fazekassághoz III.
236 L. IMRE MÁRIA Nádasdon és Óbányán egyaránt készítették. Kisvaszari változatát egyedi darabnak tekinthetjük. Imhoí János fazekas-kályhás munkája. Födele kályhagombban végződik. Fehéren engobált, kívül-belül mázas. A kaposvári múzeum gyűjtéséből ismerjük a Kapolyból származó kiöntőcsöves kantát. Érdekessége, hogy kármentő is készült hozzá, így vajküpülésre is alkalmazták. 27 Nagykanizsa környékén kizárólag megrendelésre szállítottak ilyen típusú edényeket. Pl. Aradi Ferenc csurgói műhelyéből, 1926 előtt. Kiöntőcsövük nyakból eredt, egyik fülük a kiöntőcsővel ellentétes oldalra került. Hasasabb, kétfüles változatát pálinkafőzésre használták. 28 Mohács és Sellye körzetében a kiöntőcsöves bütykös korsók voltak gyakoriak. 29 Formai szempontból kiemelésre érdemes az 1880-ban készült kancsó, amely későbbi variánsai között egyedülálló. Régebbi, hagyományos típusnak kell tekintenünk (II/l. kép). Hasonló profilú edényt a XV. századi budai ásatási anyagból ismerünk. 30 Eredete másrészt a régi típusú hesseni talpas kancsók felé mutat. 31 (Id. még a Díszítmények с fejezetnél is.) B) A formák kölcsönhatása szempontjából említésre méltó a Váralján talált ún. szakállas iözőíazék (II/ 2. kép). Ezt, a környéken egyébként elterjedt formát fazekasaink csak kivételesen, megrendelésre korongozták; jobban kedvelték a kétfüles változatot. Szekszárdon, Tamás József műhelyében a fenti, ott „féleszű fazék"-nak nevezett főzőedényt nagy számban készítették. 32 A nádasai zsírtartó bödön formáját a helybeli kádárok faedényei ihlették 33 (II/3. kép). Óbányán készült a kétfüles, hasas, keskenyfenekű zsírtartó edény (II/4. kép). Azonos alakú, kívülbelül mázas, fehérrel engobált darabokat Mágocson hengeres formájú, zöld mázasakat Sellyén találtunk. Ez a forma más edénytársaival együtt a századelőn, az 1920-as évekig in-pirálója lett a Zsolnay gyárban egy edénysorozatnak. A Zsolnay-készítmények és a baranyai népi fazekasság forma és díszítmény vonatkozásában kapcsolatban állottak egymással. 34 A fenti időszakban egy kifejezetten népi jellegű edénysorozat készült, amely polgári háztartások hét27 Kaposvár RRM ltsz. 10. 15. 1—3. 28 Dr. Kerecsényi Edit szíves közlése. 29 Domanovszky György i. m. 1940. 3 0 Holl Imre 1956. 187. Hőllringl József 1961. 469. 3 1 Rumpf, Karl i. m. 1960. 257—261. J. István Erzsébet Baján talált hasonló, középkori eredetű kancsóformát, i. m. 1964. 130. 32 Tamás László közlése. 33 Pacher Margit közlése. 34 Kresz Mária 1971. 45. köznapi igényét volt hivatva kielégíteni. Ezeket az edényeket „formázással", formába öntéssel készítették. Keményebb alapanyagát 1200° körül égették. Ez volt az ún. Ruzs-edény sorozat. Nevét rózsaszínű külső felületéről kapta. Polgári és jobb módú falusi háztartásokban a mai napig fellelhetők. A sorozat darabjai között tipikus paraszti edényformákat találunk: Tál (ovál alakú), abáló tál (kétfüles), „vájling" mosogatótál (kisebb-nagyobb méretben), kétfüles bödön, kancsó („német kancsó"-nak is nevezték), kuglófsütő, játékedények (nagy edények kisebb méretben), stb. 3 5 (III/1-4. kép). Vizsgált területünkön a tejesedények formaváltozatai közül azok a jellegzetesebbek, amelyek egymástól távolabb eső műhelyekben készültek. A bákócai tejesköcsögök csaknem egyenes falúak voltak. 36 A szigetvári Bencsikéktől - „nyúlánkabb formájú", de alul hasasabb, fenékszöges és anélküli, kívülbelül mázas, valamint kívül mázatlan típust egyaránt ismerünk. 37 A sellyei Mojzer Ferenc mindig fületlen, kívül zöld, belül fehér mázas, nyakán karcolt keresztes tejesköcsögöt készített. A nagybónaki Simon Lajos, hosszú hengeres nyakú, kicsit hasasodó, nyakból eredő füles, nyaka alján hullámvonallal karcolt; és körte formájú füles köcsögöt egyaránt korongozott. Mindkét változatot csak belül mázazta. 38 A tálasedények csoportjából kiemelendő a sütőtepsi, amely Óbányán kerek alakú, de magas oldalú volt. Központunk piacterületén ilyen formát kedveltek. Változata alacsonyabb oldalfallal Bakócáról. Szigetvárról és Hedrehelyről ismert. (A bakócait Id. IV/2. képen.) Zala keleti szegélyén is ez az ún. „karikás tepsi" a gyakori. Az Ormánságot és a Dráván túli vidékeket ellátó Sellyén a lapos, a szélesebb átmérőjű málésütőket kedvelték. Ezek oldalfala csupán 2-3 cm magas volt. Régebben az Ormánságban kalács-kuglófsütőt nem használtak. Pécsről északra és nyugatra eső területeken; a nádasd—óbányai, hedrehelyi, nagyatádi fazekasok piackörzetében azonban szívesen vásárolták. A nádasd—óbányai típus oldalfala és feneke szögben találkozik. A hedrehelyi változat profilban félköríves forma, bordazata törésvonal nélkül zárul a fenekén, egy lyukat formáló kúpban. 39 Mielőtt rátérnénk a díszítmény ékre, be kell mutatnunk egy speciális edényt, mely érdekes módon 35 Hantos Károly ny. művezető (Pécs) szíves közlése. 36 Kaposvár, RRMA 969. Vegyes-gyűjtés. Kézirat. 37 Knézy Judit 1972. 277. 38 Nagykanizsa, Thury György Múzeum ltsz. 77.22. 21, 60.97 1. 39 Knézy Judit 1972. 274. л ,
