Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a Mecseknádasd–óbányai fazekassághoz III.

A MECSEKNÁDASD—ÓBÁNYAI FAZEKASSÁG III. 237 kapcsolatot teremt a fazekas és a kályhás díszítmények között, ugyanakkor azonban átmenetet alkot a díszedényekhez. A fazék — Kuppi István alkotása, 1888-ban készült (IV/l. kép). A Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület és a Pécsi Iparkamara kezdeményezésére Pécsett megrendezték az Általános mü-, ipar-, termény- és állatkiállítást. Ez volt Baranyában az első nagyobb szabású ipari szemle, — amely országos méretűvé szélesedett.

40 Kupi István a kiállításon alkotásával aranyérmet nyert. A fazék (JPM Helytört, oszt. Lt. sz. : 78.4.44) magassága 80 cm. sz 0 : 50 cm. hasa 0 : 70 cm. f. 0 : 50 cm. űrtartalma: 120 1. Tűzálló agyagból 4 részletben korongolták. 2 függőleges és 2 vízszintes füle van, alul vasabroncs fogja össze. Rátétes fölirata: „Nádasdi készítet Kuppi István Vazekas Kuuppi Johann 1888." A körben abroncsos díszítmény mellett agyagrátéttel koronás magyar címert, kétfejű sast mintázott. A geometrikus sorban és a fazék nyakánál kályhamintázóval applikált leányfej- és stilizált leveles-ágas mintasor látható. A két eltérő jellegű mintázási technika azt is bizonyítja, hogy a korabeli nádasdi fazekasok már kapcsolatban állhattak a környéken dolgozó kályhásokkal. II. Diszitmények Az óbányai cserépedényekről alkotott képpel ellentétben, központunk edényanyagát áttekintve megállapítható, hogy az alákarcolás és gravírozás technikája nem kizárólagos. Díszítőeljárás tekintetében az időrendiséget is figyelembe véve a következő megoldások különíthetők el: 1. Festés: Fröcskölés, márványozás (elfuttatás) — kefével, cirokszálakkal; — ujjal, írókával; Bagózás (-rúgtatott díszítés) ; Pöttyözés (-ujjal) ; Sablon használata. 2. Alákarcolás: — csíkozás; — ornamentalis, vonalas minta alkalmazása; — kikapart felület. 3. A felület átalakítása — áttört díszítéssel. Elöljáróban megállapíthatjuk,hogy a nádasd—óbányai fazekasok főzőedényei nem viseltek magukon jellegében elhatárolható díszítőmotívumokat. 40 Sándor László—Bezerédy Győző: Régi pécsi vásárok. Dunántúli Napló 1973. VÏI. 5. A fröcskölés és márványozásos technika alkalmazása régebben föltehetően általánosabb volt. Léte kettős hatásról árulkodik. A hesseni telepítésű Nádasdon egyrészt az óhazából hozott ízlést tükrözi

41 — másrészt a balkáni eredetű, itt már korábban használatos edényfestés hagyományait alkalmazza.

42 A régi díszítőeljárások átörökítése természetszerűbb olyan fazekasközpontok esetében, amelyek zárt faluközösség keretén belül működnek.

43 Itt különböző változatai ismeretesek: fehéren barna mangánoxidos és fehér alapon sárga-barna szín kombinációján alapul (V/l—5. kép). Fazekasaink vásáros találkozásai alkalmával láthatta ezt a mintát a szászvári Gyenis István, ö annyiban módosította, hogy a váraljai engobot sárga kő őrleményével színezte, s kék, piros, zöld, fehér festéket futtatott el rajta (V

/б. kép). Rázott, fröcskölt felületkezelés ismeretes a mohácsi Scheidlerék műhelyéből, — ahonnét német megrendelésre is szállítottak edényeket.

44 A sellyei Mojzer Ferenc a Dráván túli területeken látott ilyen mintájú edényeket, így vizeskancsókon ő is megpróbálta sárga-zöld színben. Hasonló típusú díszítőeljárást találunk Nagybakónakon, ahol ezt a módot „eregetés"-пек, elf olyatásnak nevezték. Hullámvonalazást váraljai engóbbal tejesedényekre, tálak oldalára rendszerint ujjal készítettek

45 (IV/3. kép). Ez vidékünkön más fazekasműhelyekben is általánosan alkalmazott díszítésmód volt (pl. Szigetvár, Hedrehely, stb.) A környező központok magyar mesterei vonalazáshoz, mintakészítéshez többnyire írókát használtak. Régebben Nádasdon és Óbányán is dolgoztak vele. Az így készült motívumok egyszerű alapelemekből tevődnek össze. Egy ágra fűződő vonalkázás: fenyőágas, ritkán rozmáringosnak nevezett minta, valamint pontok és pöttyözés kombinációja (Vl/l. kép). Gyakori a függőleges csíkozás, zöld és barna-sárga színben (Vl/3. kép). Óbányán az írókázást ritkábban használták, bár Friedsamék műhelyéből ismert 3 tárgy,- lekváros edény (VI/2. kép) a Néprajzi Múzeumból Bp. ; 60.85.30. Lt. számú vajling és a Vl/4. ábra szenteltvíztartója éppen erre mutat kizárólagos példát. (Friedsamék csak írókát használtak.) A környék fazekasai közül ilyen technikával legszebben a hosszúhetényi König János dolgozott. 41 Hessenben általánosan ismert technika volt a márványozás, Wittgebornból ismerünk sárga- barna márványozott fröcskölt-díszű edényeket. (HB 1971—72. 62/63 köt.) 42 A balkáni régi kerámia anyagban általános díszítésmódként ismerték, vö. Narodna keramika u Jugoszlaviji Beográd, 1966. 43 Nádasd és Óbánya a századfordulón ilyen község volt. 44 Kresz Mária i. m. 1971. 267. 45 Soproni Olivér 1960. — Rámutat a hullámvonal, mint mintaelem ősi voltára.