Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a Mecseknádasd–óbányai fazekassághoz III.
A MECSEKNÁDASD—ÓBÁNYAI FAZEKASSÁG III. 233 A Flórián-tisztelet szép hagyományával találkozunk Pécsváradon. Az ünneplés különlegességére vall, hogy hajdan Hosszúhetény és Pécsuárad tűzzel bánó mesteremberei a fazekasok, kovácsok, kályhások stb. együtt ülték. Ez az esemény jelentette egész éven át végzett fáradságos munkájuk föloldását. Pécsváradon május 4-én regrjel 1/2 8 órakor csendes misét hallgattak, majd a Flórián zászló alatt énekelve, élükön „hadastyánok" testületével körmenet indult a főtérre, a szt. Háromság-oszlophoz. A mesterek közül választott legidősebbek itt földíszítették virágokkal a szt. Háromság-oszlop talapzatán álló szt. Flórián szobrát. Visszatérve a templomba, 9 órakor ünnepélyes nagymisét tartottak. Kora délután litánia következett. Ezután az egybegyűltek a hegyre vonultak, hogy megtartsák a Zengő nevenapját. A pécsváradi mézeskalácsosok sátrat vertek és árulták a portékájukat. Tüzet raktak, szalonnát sütöttek „ . . . csapra vertük a hosszúhetényi Zsupán kocsmáros néhány hordó borát. . . a Purget-banda muzsikált. .. táncra is kerekedtünk. Estig tartott a mulatozás." — emlékezett Tóth István. Ha megeredt az eső, mondogatták: „Megöntözött bennünket Flórián... Ez a búcsú is Flóriánöntéssel ért véget." 19 A nádasd—óbányai kerámia formaváltozatai és díszítésmódja Hasonlóság és eltérések összevetése a dél-dunántúli fazekasközpontok anyagával I. Forma Edényeink tárgycsoport tekintetében nagyjából azonosak a környező fazekasközpontok termékével. A) Régi típusok — és változataik Formai vonatkozásban ki kell emelnünk néhány régebbi típust, amelyek eltérnek az általánostól. Ezek a következők: Nádasdon készült az ún. tejhordó edény (Milchtroger), (I/l. kép). Adatközlők emlékezete szerint itt ez az egyik legrégebbi ismert forma. Erősen kihasasodó, kettőskarimás ajakú, vékony talpú, szájból eredő függőleges füles edény. Külön érdekessége kiöntőcsöve és ujjbenyomásokkal erősített félköríves kantárja. Belül fehéren engobált, kívül zöld, ólommázas. Vizsgált területünkön ezt a típust másutt nem találtuk. Hasonló formájú tejeskannát a XIX. századból Schwálmerből ismerünk. 20 Hessen más területén Rhönben gyakori formaváltozata a kantáros kiöntőperemes fazék. — Tej és ásványvíz szállítására egyaránt használták. 21 19 Tóth István hosszúhetényi lakos és Kupi ^János Pécsvárad (— Pécs) közlése. 2 0 Rumpf, Karl 1960. 264. 21 Ritz, Joseph-Maria 1958. 230—235. Rötyke néven ismert az itt ugyancsak régi formaként számontartott ételhordó edény (Essentrage). Erősen kihasadó keskenyfenekű fazék. A múlt század végén Nádasdon még sok készült belőle. 22 Helyi változata tűzálló anyagból kcrongolt, domborúan fölhajló ajakú, s arányaihoz képest alacsony „kantárú" edény (1/2. kép). Óbányán készült az 1910-es években. Díszesebbeket csak a környező, zengőalji református magyarok igényére szállítottak. Nagypallban, Zengővárkonyban, Váralján a gyerekágyas asszonynak mindig ilyen edényben vitték a tyúklevest, a káposztát stb. Bakóca piacterületén egyfüles szilkében „ebédlőspohárban" hordták az ételt a mezőre. Hasonló célra ilyen keskenyfenekű szilkét használtak Tolna, megyénkkel határos körzetében, valamint Somogy és Zala megyében is. Speciális, helyi formának kell tekintenünk a túróérlelő fazekat („Raumhoafe", 1/3. kép). Ez keskenyfenekű, egy- vagy kétfüles, mindig födeles. Kívülbelül mázas, alul kis kiöntőcsücse „csöcse" van, amely a savó leengedésére szolgál. Ha egyfüles, — füle mindig a kiöntőcsüccsel ellentétes oldalra kerül. Másik változatánál a kifolyónyílás a két fül között, ill. a fazék alján van. A tejes, — túróérlelő fazekat a Hegyhát egész területén, és a megyével határos tolnai részeken főleg a németek használták. Elterjedése a Keleti— Mecsek egész területén, az 1880-as évektől összefügg az állattenyésztés alakulásával. Ennek eredményeképpen a paraszti háztartások tej fölösleggel rendelkeztek, így számtalan változatban állították elő a tej-alapanyagú házi készítményeket. 23 A nádasd óbányai piackörzetben ezért több ilyen edénytípus terjedt el, mint egyebütt. A szekszárdi múzeumban talált változata Gyenis István műhelyéből származik. Szakályban használják, Döbraközben gyűjtötték. Neve: „turucsurgató"'. 24 Somogy megyéből csak a hedrehelyi fazekasról, Lőrinc Ferencről tudunk, aki egyedi megrendelésre, szuloki németek részére készített túróérlelő fazekat. 2 ^ Fazekasközpontunk .pjtackörzetében számtalan kiöntőcsöves edényre találtunk. 26 Ezek borecet érlelésére szolgáltak. Közös vonásuk, hogy szélesszájú kanta-típusú födeles edények. Kiöntőcsövük „sodrott agyagzsinórral" vagy kettős ellentétes irányú csigavonallal illeszkedik a szájkarimához (1/4. kép). 22 A inarburgi területen ezt a típust tej és ételszállításra egyaránt használják. Meyer— Heißig 1955. 36. tábla. 2 3 Andrásíalvy Bertalan i. m. 1972. 153. 24 Szekszárd, Béri-Balogh Ádám Múzeum Itsz. 75. 31. 2. 2 5 Kaposvár, RRMA 1969. Vegyes gyűjtés, Kézirat. 2 6 Ez a forma egyébként BÁTKY Zsigmond gyűjtéséből ismert. Bátky Zsigmond i. m. 1906. 197. v. ö. még Domanovszky György i. m. 1940.
