Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Történettudomány - Rövid közlemények
RÖVID KÖZLEMÉNYEK 221 úgy magyarázza azt, ahogy épp akarja. A magyarok arra számítanak, hogy ez az átdolgozás majd a javukra szolgál, míg mi azon volnánk, hogy az átdolgozás úgy készüljön el, ahogy mi kívánjuk, természetesen a magyarok kárára. Tekintettel a munka kapcsán jelentkező nehézségekre és az esemény megváltoztatásának hosszadalmasságára, úgy tűnik, hogy e kérdést jobb nem megbolygatni. 2. Amennyiben a magyar tisztviselők nem viselkednek lojálisán szerveinkhez és mi úgy tartjuk, le kell azokat váltani, amit a magyarok is óhajtanak, a mi követelésünk teljesítésére ők késznek mutatkoznak. 3. Azt állítják, hogy a megszállt területen sokkal több vasúti és hajózási anyag maradt, mint amennyit a megegyezés tartalmaz. Különösen szeretnék a hajózási eszközöket visszakapni és ezért állítják (ami őszintén igaz is), hogy az nagy számban maradt a kezünkben. 4. Kérelmezik, hogy a központi telepekre a méneket összegyűjthessék és a gondozók továbbra is őrizhessék azokat, miközben le lehetne őket fegyverezni. Azt mondják, hogy e személyzet jobban el tudja látni a mének gondját és az állomány megőrzését; hamarosan eldől majd, kit illetnek a mének, de a magyarok nem hagytak fel azzal a reménnyel sem, hogy részükre ítéltetnek, főleg a bácskapalánkai méntelep állománya. 5. Kérik a szerveink által beszüntetett Temesvári Katonai Iskola működtetésének fegyverzet nélküli biztosítását, mint ahogy az a pécsi iskola számára gimnáziumként jóváhagyatott. 6. A megegyezést betartva a vasúti, telefon és távirati anyag átadásának a listáját Sztjely százados kijelentése szerint a magyarok már elkészítették, amit azonnal rendelkezésünkre bocsáthatnak és később pedig az összegyűjtött anyagot fogják leszállítani. Magyarázatként felhozzák, hogy bizonyos anyaggal egyáltalán nem rendelkeznek s az összesét nem adhatják át, ugyanis területüknek majdnem a felét elvettük a románokkal és a csehekkel együtt. Az egyezmény aláírásakor arra számítottak, hogy ezt az anyagot teljes területükről szerzik majd be, de miután az lényegesen megkisebbedett, nincsenek abban a helyzetben, hogy az aláírtakat betarthassák. Ugyanezekkel az érvekkel éltek a pesti francia küldöttségnél is. E kérdés kapcsán küldöttségünk tagjainak azt tanácsoltam, hogy a magyarok által átadandó anyagot vegyék át, de ne nyilvánítsák ki megelégedésüket a mennyiséget illetően. Miután az első szállítmányt átvesszük, azonnal követelni kell a következőt, míg az egészet meg nem kapjuk. Az egyezmény betartását illetően a francia bizottság és küldöttségünk általában azon a véleményen van, hogy a magyarok irántunk az utóbbi időben megértést tanúsítanak s felhagytak a paszszív ellenállással. A nap folyamán még megbeszélést folytattam a francia bizottság magyar összekötőjével, Dormándy vezérkari őrnaggyal. Ez az a tiszt, aki küldöttünk révén azon fáradozott, hogy szerb csapatok vonuljanak Budapestre s azok közreműködésével burzsoá kormány kerülne a hatalomra, amely megtartva a választásokat, egyre erőteljesebben támaszkodna az antantra. Dormándyval folytatott megbeszélésemből kiderült, hogy ő Lovászynak, a volt miniszternek a híve (Károlyi-csoport), aki kilépett a Károlyi-kabinetből, kifogásolván annak túlzott szocialista csoportokra való támaszkodását. Valószínűleg Lovászy szeretné hadseregünkkel megdönteni a Károlyi-kormányt s új — többnyire burzsoá és antant-beállítottságú — kormányt alakítana. Úgy tűnik Dormándy őrnagy túloz, amikor a hadügyminiszteri posztra áhítozik. Ez a kísérlet nem ítélhető komolynak és kijelentettem, hogy mérvadó szerveink valószínűleg nem feszegetik majd e kérdést, annál is inkább, mert a szövetséges csapatoknak a demarkációs vonaltól északra való irányítása egyedül a szövetséges katonai parancsnok hatáskörébe tartozik. Utoljára az Élelmezési Minisztérium három hivatalnoka érzékeltette Pest húsellátási nehézségeit, egyben kérelmezvén, hogy míg az élelmezési bizottság nem ül össze, a város számára napi 250 darab szarvasmarha — Temesvárról 150 és Bácskából 100 - szállíttassák. Válaszként meghagytam, hogy e kérdést az illetékesek felé terjesztem, egyben érzékeltettem megoldásának nehézségeit, ugyanis e javak szükségét érezzük mi is. Pesti tartózkodásomkor egy francia tiszttől megtudtam, hogy a területünkön elhelyezett Francia Keleti Hadsereg hadbiztosa ezekben a napokban Pesten, a Magyar Nemzeti Banktól 25 millió koronát vett fel a Francia Keleti Hadsereg anyagi kiadásainak fedezésére. Ezenkívül már korábban is bizonyos összegeket vettek fel, ugyanis Pesten a korona árfolyama alacsonyabb, mint nálunk. Ezt a 25 millió összeget úgy vehetjük például, hogy 340 korona 100 frankért cserélt gazdát. Valójában a franciák nincsenek Pesten, de valamilyen formában mégis rendezni tudják elszámolásukat. Suboticán (Szabadka — F. Gy.) átutazóban az ottani vasútállomás parancsnoka felhívta a figyelmet a pécsi szén rossz minőségére, melyet jelenleg a megszállt területen vasúti közlekedésre használunk. Ez a szén kis kalóriaértékű, és tönkreteszi a kazánokat, használata következtében a vonatok lelassulnak, két-három hónap múlva várható a mozdonyok meghibásodása. Azok a magyarok, kik abban reménykednek, hogy a mozdonyok tulajdonukban fognak marad-