Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Történettudomány - Rövid közlemények

222 RÖVID KÖZLEMÉNYEK ni, készek pécsi szén ellenében (mely bizonyos gyárak esetében megfelelő) kisebb menyiségű, de más minőségű magyarországi szenet (tatait) átadni, térítésként minden tíz vagon ellenében vasutasaik számára a megszállt területről egy vagon hús behozatalát kérik; úgy tűnik, hogy megelégednének egy vagon hússal, amit természetesen kifizetnek, míg mi húsz vagonra számítunk. Vasutasaink kérése, hogy az engedményeket biztosítsuk. 1918. december 27. Kalafatovic ezredes, a főparancsnokság hadműveleti csoportfőnöke"

1 1979. március 13—14-én az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán tartott helytörténeti emléküléssel egyidőben „A Magyar Tanácsköztársaság és az 1918-21-es pécs-baranyai munkásmozgalom eseményei" címmel kiállítás is készült. Az Oktatási Igazgatóság a Dunántúli Naplóban közzétett felhívásával fordult Pécs és a megye lakosságához azzal a kéréssel, hogy a birtokukban lévő 1918—19-es forradalmakkal és a Tanácsköztársasággal kapcsolatos emlékeket, ereklyéket, újságokat stb. bocsátsa a kiállítás időtartamára az Igazgatóság rendelkezésére. A lakosság jóindulatából, valamint a Megyei Levéltár és a Munkásmozgalmi Múzeum jóvoltából jelentős anyag gyűlt össze. A felhívás kapcsán Báling József, a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettese hívta fel az Igazgatóság figyelmét egy 1919-ből származó eredeti zománcképre. Személyesen kerestem fel a tulajdonost, G erst Albert fekedi lakost, aki készségesen rendelkezésünkre is bocsátotta és tájékoztatott az elmúlt 60 év viharait átélt tábla történetéről, sorsáról. A táblát a Tanácsköztársaság idején a bonyhádi Zománcgyárban készítették a gyár dolgozói és függesztették ki a gyár falára. A Tanácsköztársaság után leverték a falról. Sérülései valószínű ekkor keletkezhettek. A gyár egyik dolgozója — Grest Albert nagybátyja, ófalui lakos - az eldobott táblát hazavitte és ezzel megmentette a teljes pusztulástól. 1928-ban JEGYZET 1 Kalafatovic ezredes jelentését az Arhiv Vojnoistorijskog instituta u Beogradu (a Belgrádi Hadtörténeti Intézet levéltárában) találtam kutatásaim során 1974-ben a Pop. 3, k. 131, f. 5, br 10/6, OBr 34294 jelzéssel. A vezérkari főnök helyettese, Kalafatovic ezredes 1918. december 31-én érkezett Budapestre, amikor Ninőic pénzügyminiszter is. került Fékedre és Grest családhoz. Ök felismerve a tábla forradalmi jelentőségét és félve egy esetleges rendőri zaklatástól, beépítették egy falba. Az elmúlt években a ház átalakítása során bukkantak rá a már feledésbe merült táblára. A zománckép német nyelvű szövegének fordítását Wolf art János, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának munkatársa végezte. A magyarra fordított szöveg kiegészítésre szorul, mivel az akkori Bonyhád környéki nyelvjárással a forradalom győzelmét, a munkások felvilágosítását a képen olvasható szöveggel fogalmazták meg. A tábla felső sorában felhívták a gyár dolgozóinak figyelmét arra, hogy vigyázzanak, mert az ellenség a forradalom eszméjét, a proletárdiktatúra funkcióját tudatosan félremagyarázza, meghamisítja. A fehér tábla közepén levő égőpiros zászló a proletárforradalom győzelmét, a benne levő jelmondat a proletariátus felszabadítását szimbolizálja. A tábla alján levő két sorral azt fogalmazták meg, hogy a munkásosztály felszabadítását csak szocialista forradalommal lehet biztosítani és a forradalom semmi mással nem helyettesíthető. A zománckép ritka eredeti példánya a Magyar Tanácsköztársaságból fennmaradt tárgyi emlékeknek, melyet Baranyában mentettek meg az antantszerb megszállás és a Horthy-rendszer munkásellenes politikája ellenére. Kéri Nagy Béla ELŐKERÜLT EGY EREDETI ZOMÁNCKÉP A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKÁBÓL