Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Történettudomány - Rövid közlemények

220 RÖVID KÖZLEMÉNYEK Mindezek a megbeszélések, melyeket a miniszterelnökkel és a békekötő bizottság mérvadó személyeivel folytattam az élelem, különösen a hús és a zsír szabadkivitelét érintette, Pesten érezhető ugyan az egyes élelmiszercikkek hiánya, de az közel sem olyan, mint ahogy a magyarok ábrázolják. A legjobb hotelban (Hungária) a reggeli 9, míg az ebéd 12 koronába kerül; ez nagyon is olcsó, ha figyelembe vesszük a pénz elértéktelenedését Magyarországon. Ugyanakkor érdiető, a magyaroknak mindenáron való azon törekvése, hogy a megszállt területekről az élelmezési cikkeket behozhassák. Előre látják, hogy a hiányok továbbra is növekednek, területük ugyanis állandóan csökken az újabb román, cseh-szlovák és a mi (Medumutje = Muraköz — F. Gy.) előretörésünkkel. Ezért arra törekszenek, hogy mindenfelől élelmet hozzanak be s országuk tartalékait megnöveljék, azaz bizonyos időre bebiztosítsák magukat. Különösen szeretnék, ha Bácskából kövér sertéseket szállíthatnának, ahol egész Magyarország számára hizlalják azokat. Érvként hozzák fel, hogy a disznók túlérnek s azokat mi szállítási nehézségeink miatt nem használhatjuk fel távolabbi területeinken. Ezenkívül el szeretnék nyerni beleegyezésünket a szarvasmarha, baromfi, tej stb. kivitele tárgyában is. A magyarok a franciákat meg akarják nyerni, hogy egy vegyes bizottságot hozzanak léire francia, szerb, magyar, román és cseh-szlovák képviselőkből, kik a megszállt területeken számbavennék az élelmet és más cikkeket s így megoldanák azt, hogy mely területekről, mely területek kapjanak cikkek cseréje fejében olyan árut, melylyel az adott terület rendelkezik. A franciákat már megnyerték ügyüknek és ők már annak a megvalósításán fáradoznak. Főparancsnokságunk azon törekvése, hogy minden eszközt, mint tartalékot — eltekintve egy kisebb hányadtól — királyságunk részére biztosítsa, ezért kimondta, hogy a bizottság nem szükséges és ellene fellépett. Ezek után a franciák már nem foglalkoztak a kérdéssel, de várható annak ismételt napirendre tűzésével, hogy a bizottság mégis megalakul. E kérdés kapcsán, nevezetesen a magyar hivatalnoki kar működése és a kivitel ügyében magyarázattal szolgáltam, miszerint szerveink nem sértették meg a békeszerződést, nem szüntettük be a magyar hivatalnokok munkáját, nem tiltottuk meg a kivitelt. Ahol a magyar polgári szervek korrekten viselkedtek, ott továbbra is tisztségükben maradtak; ott ahol viselkedésükkel gyanút keltettek, vagy a bolseviki propagandát szolgálták, katonai szerveink leváltották őket. Ami a kivitelt illeti, azt sem szüntettük be véglegesen, de csak azon cikkek elszállítását engedélyezzük, melyek számunkra nemigen fontosak, amiből azonban Szerbia nagyobb hiányt szenved, mint Magyarország, s a megszállt területen pillanatnyilag felesleg is van belőle, általános tartalékként, általános szükségletek kielégítésére kezeljük. Szerveink időszakonként mégis megengedik az élelem kivitelét, főleg a húsét, s ez a jövőben továbbra is követendő a lehetőségek határai között. 5. Károlyi gróf továbbá azt hangsúlyozza, hogy Magyarországon a helyzet rossz, rámutatva az érkezésem napján történő zavargásokra, miyel a katonai söpredék a hadiraktárakból puskákat és gépfegyvereket zsákmányolt. A baj hamar rendeződött, ugyanis a söpredéket lefegyverezték. Habár a helyzet rendezetlen, bizonytalan és nem mindig világos, a franciák és képviseletünk tagjai úgy vélik, hogy a magyarok különösen felnagyítják a veszélyt, hogy rábírják a franciákat egységeiknek Pestre történő vezényeltetésére, s mely alakulatokkal megőriznék a rendet. Épp ezért a magyar kormány tendenciózusan terjeszti az ország bizonytalan állapotáról szóló híreket, melyben kifejezi képtelenségét a rend és a közbiztonság megtartására. 6. Károlyi gróf a megbeszélés végén közölte, hogy nincs a konferenciát előkészítő részletek birtokában, s ezért a magyar békekötő bizottság tagjaihoz irányított, másrészt pedig a hadügyminisztert ajánlotta felkeresésre. Mivel már a belgrádi tárgyalás idejéről ismertem Sztjely vezérkari századost, a bizottság fontos tagja — ki Károlyi gróf bizalmasa — egyben elhatároztam a vele való találkozást. A hadügyminiszterrel nem kívántam kapcsolatot teremteni, ugyanis pár napja gyakorolja tisztségét s minden jel arra mutat, hogy nem sokáig marad beosztásában. E hónap 20-án felkerestem a nagyon jól szervezett békekötő bizottságot, melynek tagjai az öszszes minisztériumokat képviselik. A bizottság mindennap összeül és sorra veszi a békekötés során felmerülhető összes kérdéseket. Ez a testület is a budai várban lett elhelyezve jelentős személyzetével, sok szalont lefoglalva számunkra. Sztjely százados oly szellemben beszélt a megegyezésről, mint Károlyi gróf, azonban hozzátéve a következőket: 1. Úgy véli, hogy a fegyverszüneti egyezmény nem teljes és nem világos, szükséges lenne annak egy magyarázattal való kiegészítésére, melyben a nem ér':hető részeket pontosítanak. Ezt a nézetet osztja a francia bizottság is Vix alezredes elnökletével, ki néhány nappal ezelőtt a szegedi találkozásakor Auris tábornokkal, ajánlatot tett az egyezmény átdo^ozására. Auris tábornok kategorikusan elutasította a javaslatot. Nekem személy szerint az a véleményem, hogy a megállapodást át kellene dolgozni, mert valóban sok benne az üres és hiányos rész. így mindenki