Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK SIKERTELEN JUGOSZLÁV-MAGYAR KÖZELEDÉSI KÍSÉRLET A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁT MEGELŐZENDŐ EGYEZMÉNY MEGKÖTÉSE CÉLJÁBÓL 1918 LEGVÉGÉN ÉS 1919 ELSŐ NAPJAIBAN (Kalafatovic ezredes jelentése budapesti küldetéséről) „A Minisztertanács elnök urának szóbeli utasítását követve e hónap 17-én Budapestre utaztam, ahova este 18 órára érkeztem. A nap folyamán Bodi őrnagy, budapesti katonai küldöttünk, érkezésemről értesítette Károlyi urat, a magyar miniszterelnököt, s megkérte határozza meg az időpontot, mikor tud fogadni. Károlyi gróf a fogadást december 19-dikére 17 órára tűzte ki, bár e nap a katolikus újév napja. Károlyi gróf a kitűzött időben a budai várban fogadott, ahol több minisztériumot is elhelyeztek. A fogadtatás korrekt, de az is mondható, hogy szívélyes volt. Beszélgetésünk fél óráig tartott, majd azt követően figyelmesen és szívélyesen kikísért két hosszú szalonon keresztül. A megbeszélésből a magyar miniszterelnök következő álláspontja derült ki: 1. Kívánsága, hogy Magyarország és az új SZHSZ Királyság között létrejövő megállapodások tartalmazzák majd a legjobb szomszédi és baráti kapcsolatot. Készségét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy bármikor kész politikusainkkal tárgyalni. Ezek a megbeszélések mindig hasznosnak mutatkoznak és (olvashatatlan nem szerb nyelvű idézet — F. Gy.). E célból hajlandó Belgrádba utazni, ha az szükségesnek mutatkozik. 2. Magyarország nem mondhat le senki javára egy arasznyi bánáti, bácskai és baranyai területről sem. Ezen megszállt részeket Magyarországnak tulajdonítja, azt kormánya állandóan hangoztatja is és bármikor kész Szent István korona javait, valamint azok sérthetetlenségét megvédeni, nem számítva ide a már korábban lemondott Horvátországot, Szlavóniát és a Szerémséget. Ha e területek lakossága népszavazással Szerbia mellett dönt és ha azt a békekonferencia jóváhagyja, akkor ezen határozatot Magyarország is kénytelen lesz elfogadni. A népek most kapják meg először az önrendelkezési jogot, s ő megvárja a megszállt területek lakosságának kinyilvánított óhaját. Semmilyen más határozatok el nem fogadhatók, míg maga a nép meg nem hozza a döntését. Károlyi gróf ilyen kijelentése teljesen érthető. Ő és kormánya politikájukat az integritásra alapozzák és azt megállás nélkül hangoztatják is. Megítélésem szerint a Károlyi-kormány helyzete nagyon bizonytalan, amely soha sem rendelkezhet olyan tekintéllyel, hogy a területi kérdés rendezését vállalni merészelje. A kormány csak akkor mond le az előbbi területeiről, ha a körülmények arra kényszerítik, és amikor a közvéleményt meggyőzte már afelől, hogy más megoldás nincs. Ezt a kérdést csak a békekongresszus rendezheti. 3. A megszállt terület magyar lakossága és a magyar kormány hadseregünk magatartásával elégedett, ugyanis a közbiztonság, a rend és a béke teljesen biztosított. Katonáink magatartása különös hangsúlyt kap, amikor azt a román vagy a cseh-szlovák alakulatok fosztogatásával, amazok féktelenségével vetjük egybe. Úgy tűnik, hogy a magyarok meglepődtek katonáink magatartásán, ugyanis figyelembe véve (a magyarok - F. Gy.) szerbiai túlkapását (az első világháború folyamán — F. Gy.) bosszúra számítottak. 4. Károlyi gróf különösen tiltakozik amiatt, miszerint hatalmi szerveink a megszállt területeken a hivatali berendezeskedést nem tartják be a békekötés feltételei szerint (1. pont). Úgy vélekedik, hogy e pontban foglaltak mindenki számára teljesen érthetők és azok más módon nem magyarázhatók. Véleménye szerint a polgári hivatalok teljesen magyar kézben kell hogy maradjanak, s nekik eszerint jogukban állna, hogy a megszállt területen országgyűlési küldöttek megválasztását is lebonyolítsák, melyek hamarosan esedékessé válnak. Precedensként az 1871. évet említi, amikor a németek megengedték a franciáknak, hogy Elzászban és Lotharingiában választásokat rendezzenek a bordeaux-i országgyűlés összehívására. Károlyi gróf a választási előkészületek megtartása és a magyar hivatalnoki kar további működése mellett szorgoskodott. Ha szervei a megszállt területen működhetnének, akkor a magyarok számolhatnának azzal, hogy e területekről az élelmiszereket elszállíthassák, amely kapitális értéket jelentene számukra. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1979) 24, p. 219—227. Pécs, Hungária, 1930