Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)

A HETVEHELYI TEMPLOM KUTATÁSA 131 lett, mint építtetők a XIII. században mind nagyobb számban megjelennek a kisbirtokos nemesek. A hetvehelyi templom karzata arra utal, hogy a templom kegyura kisbirtokos nemes lehetett. A kivitelezői nem túl gyakorlott mesterek voltak. A hajó kitűzése még szabályos, de a szentélyé inkább trapéz forma. A templom magán viseli azokat az építészeti jellegeket, amelyek általában jellemzik az egyenes szentélyzárású templomokat. Egyszerű kiugró lábazat övezi körben. A nyugati homlokzatán semmi középkori kiképzés nem maradt meg, itt szokás legalább egy résablak elhelyezése a padlás meg világítására, esetleg alatta egy kerek ablak. A barokk átalakítás ezeket teljesen eltüntette, mert bizonyos, hogy egy résablak volt a homlokzaton. A déli falat három középkori ablak törte át, az elsőt magasabbra helyezték, ez jelzi, hogy a templomnak a középkorban is volt kar-zata. A másik két ablakot egy magasságban a bejárat túlsó oldalán képezték ki. A bejárat délről az első és második ablak között nyílt. Sajnos az ablakok zárását nem ismerjük, tölcséresek, szűk nyílásúak, a szentély ablaka mintájára lehetséges, hogy félkörívesek voltak. A bejárat egyszerű koragótikus formát mutat, anyaga is jelzi, hogy egyidőben készült a hajó ablakaival. A szentély déli oldalán szokásos középkori ablak elpusztult, a keleti falon átalakított formában maradt meg. A szentély keleti ablaka felett középkori résablak látható, mely a padlástér megvilágítását szolgálta. A hajót sík mennyezet, a szentélyt dongaboltozat fedte, a két teret ennek félköríve választotta el. A hajó nyugati felében a karzat két falpillérének alapja maradt meg. Tornya nem volt. A templom építésekor sekrestyéje sem volt. A templom tömegaránya, mérete (közepes méretű), a megmaradt részletek alapján építését a XIII. század utolsó negyedére helyezzük. A komlói régi temetőben álló templomot találjuk a hetvehelyihez legközelebb állónak. Az első említése Komlód néven 1256-ból ismeretes. Szerepel a XIV. századi pápai tizedjegyzékben is.

55 A templom erősen romos állapotban maradt meg, délről egy gótikus bejárata nyílt. A XIV. század elején már biztosan állt a templom, de mi alaprajzi elrendezése alapján a XIII. század végére tesszük építését. Az egyenes szentélyű baranyai templomok között korai a mecseknádasdi első templom, melyet 1235-ben említenek már. Az alapfalai kerültek elő. A kutató megállapítása alapján a XIII. század 30as éveiben épült.

56 A másik korai, a patacsi Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom, melyet 1252-ben említenek először.

57 A Komlóhoz tartozó mánfai templomban 197355 Csánki D.: i. m. 498.; Ortvay T.: i. m. 252. 56 G. Sándor M.: i. m. 138. 57 Csánki D.: i. m. 515. ban folytak kutatások. A pápai tized jegyzékek Malafalva néven említik, ez az első adat rá, de egy sokkal korábbi templomról van szó. Gerevich Tibor a XIII. század elejére tette építését.

58 A pécsi Szt. Bertalan templom helyén állott korábbi templom is ebbe a csoportba sorolható. Az első okleveles adata 1279-ből való. Gosztonyi Gyula azt állapította meg, hogy a tatárjárás körül épült.

59 Végül két XIV. század eleji emlékről szólnánk, a mecseknádasdi második, valamint a pécsváradi Mindenszentek templomáról. Az utóbbi már 1158ban szerepel írásos feljegyzésben, viszont mai formájában az épület a XIV. századra tehető. A hetvehelyi templomhoz feltehetően a XIV. század első felében sekrestyét építettek, és ezt követően gótikus átalakításokat végeztek. A templom belsejében a szintet lesüllyesztették, új oltárt, pasztophoriumot, sediliát képeztek ki a szentélyében, és keleti ablakát válltól felfelé átalakították. Nincs rá konkrét adatunk, de elképzelhető, hogy a patacsi gótikus pálos építkezések is hatással lehettek az itteni átalakítási munkálatokra. A részletkiképzések alapján a hetvehelyi gótikus átalakítások időpontját a XIV. század derekára, vagy inkább a század második felére tehetjük. Az egyenes szentélyzáródású templomok elterjedési területe szinte az ország minden területén kimutatható. Kivételt képez Vas, Zala megye területe, ahol a XIII. század derekán is a román templomok félköríves szentélyzárással épültek, de részletkiképzéseiken már a gótikus jegyek is megjelentek. A Balaton-felvidék, Győr-Sopron megye,

60 Borsod, Szabolcs-Szatmár és legutóbb Baranya megye területe is feldolgozásra került. A Balatonfelvidéken épült a legtöbb a tárgyalt templomtípusból, és ez a legkutatottab terület. Az egyenes szentélyzáródású templomok jellegzetes csoportját alkotják a Szabolcs-Szatmár megyei emlékek, melyek nagyrészt téglából épültek. A XIII. században a falusi templomépítkezés legszélesebb skálája alakult ki. A félköríves és egyenes szentélyzáródású templomok mellett a XIII. század végén a polygonális szentélyzárás is megjelenik, még először támfalak nélkül (Velemér, Somlószőlős, Berhida, Budajenő, Nagyvázsony, Bakonyszentlászló, Szt. István templom, Mátraszőlős, Gutor). A XIV. század első felében még építésének egyenes szentélyzárású templomokat mint a baranyai példák is mutatták — de helyükbe mindinkább a sokszögzáródású szentélykialakítás alkalmazása lép.

61 58 Gerevich T.: i. in. 31. 69 G. Sándor M.-, i. m. 188., 36. jegyzet. 60 Kozák K.: Győr—Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól. Arrabona 7 (1965), 133— 154. 61 A helyreállítási terveket készítette Schőnerné, Pusztai Ilona. A rajzok Simonne Spiesz Gabriella, a fotók Mihalik Tamás és a szerző munkái.