Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)
122 M. KOZÁK ÉVA karzat, mely kétharmad részével a hajóból emelkedik ki, alsó szintje három félkörívvel, felül egy éles ívvel nyílik a templombelső felé. Alul a két szélső nyílás igen keskeny, a középső hatalmas ív dominál. 28 Egyenes szentélyzáródású templomainkban a karzatkialakítás többféle formájával találkozunk. A Tihany-Apátit 1267-ben említik először okleveles anyagban. A hajó nyugati végében a fából készített kegyúri karzat gerendáinak fészkei láthatók. Jellegzetes háromíves, toronykarzatos megoldást mutat a csarodai, az alsó dörgicsei templom karzata. Ismerünk több romos templomot a BalatonFelvidéken, melynek csak két megmaradt pillére és esetleg a boltozat ívének lenyomata utal a háromíves karzatra. 29 Templomunk karzatmegoldásához legközelebbi példa (a mi esetünkben torony nélkül), a cseh anyagban található. A homlokzat elé ugró toronyban elhelyezett kegyúri karzat egy ívvel nyílik a hajóba, pl. kyjei, pof ici Szt. Péter és a dőlne jamnai templomok. 30 A hajó feltöltésének letermelése során, az északkeleti és délkeleti szögletben (I—II. szelvény) egyegy barokk mellékoltár maradványát találtuk meg.31 Anyaguk kő, és felső szintjük (—24 cm) egybeesik az első barokk építkezések szintjével. A hajó és a szentély közötti lépcső velük egyidőben készült. Az északi oldalon fekvő mellékoltár mellett a törmelékben puhamészkőből készült oltárlap darabjait találtuk meg, azonkívül egy szépen megmunkált faragott követ. A kő közepén töredezett, körülötte levélsorra mutató maradványokat figyelhettünk meg. Keresztelő medence lábazati része volt (9—10. kép). A templombe 1 ső régészeti kutatásával párhuzamosan folyt a külső járószintek meghatározása is. A középkori járószint kívül +38 cm-nél állapítható meg. Általában azt figyelhettük meg, hogy a nyugati és északi oldalon nagyjából a középkori szint maradt fent, viszont a déli oldalon (—30 cm), valamint a szentély körül (—54 cm) a középkori szintnél mélyebben kopott le a járófelület. A nyugatról keletre lejtő terepen az esővíz lemosta a talajt. 28 y alter l.: A zalaszentmihályfai rk. templom kutatása. Magyar Műemlékvédelem (1971—72) 151—152. 160. kép. A templom építési ideje XIII. század eleje. 29 Koppány T.: A Balaton-Felvidék románkori templomai. Veszprém megyei Múz. Közi. 1. (1963). A templomok rövid leírását és alaprajzát közli. 30 Entz C: im. 138—139. 20. kép. A szerző említi a vineci későromán templomot, mely kettős ívvel nyílt a hajó felé, falépcső vezetett fel hozzá, de itt torony nem volt, mint ahogy Recanyban sem. Az utóbbi helyen két oszlopon nyugodott a karzat, és három ívvel nyílt a hajó felé. 31 Az északkeleti szögletben lévő 140x140 cm-es, а délkeleti szögletben lévő 110x90 cm-es nagyságú. 9. ábra. A hajó északkeleti szögletében feltárt oltárépítmény maradványa. Abb. 9. Reste in der NO-Ecke des Schiffes erschlossenen Altars. 10. ábra. Másodlagos beépí'ett faragvány töredék a barokk oltárépítményből. Abb. 10. Sekundär eingebautes Schnitzarbeitsbruchstück des barocken Altars.
