Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)

A HETVEHELYI ROMÁNKORI TEMPLOM RÉGÉSZETI KUTATÁSA MEZŐSINÉ KOZÁK ÉVA A magyar középkori falvak egyszerű, szerény díszítésű, de jó tömegű, jellegzetes arányú egyházi emlékei az egyenes szentélyzáródású templomok. A viszonylag nagy számuk es széles körű elterjedésük ellenére csak az utolsó két évtizedben indult el kutatásuk és feldolgozásuk. Az utóbbi évek régészeti feltárásai és falkutatásai révén sok érdekes új adattal bővültek az egyházi építmények ezen csoportjáról ismereteink. Gerevich Tibor „Magyarország románkori emlékei" című munkájában az egyenes szentélyelzáródás meghonosodását Magyarországon a cisztercita renddel hozta kapcsolatba. Franciaországban alakult ki ez az egyszerű zárt templomtípus, melynek nálunk jellegzetes példája a bélapátfalvi templom. A cisztercitáktól később átvették más szerzetesrendek, a bencések a pannonhalmi főapátsági templomon, a premontreiek is Árpáson. A XIII. század első felében már a falusi építkezések példái is ismeretesek.

1 Megállapításai máig is helytállóak, és ezeket fejlesztette tovább a legújabb kutatás, a felvetődő kérdések mélyebb, tüzetesebb vizsgálatával. A hetvehelyi rk. templom tárgyalása előtt meg kell jegyeznünk, hogy semmi középkori feljegyzés nem maradt fent sem a településről, sem a templomról. Az épület, a barokk átalakítások ellenére azonban bizonyos mértékben megőrizte eredeti tömegét. A részletkiképzései csak részben voltak rekonstruálhatók, de az épület jellegzetes stílusjegyeiből leolvashattuk építéstörténetét Történeti adatok Hetvehely falu a Pécs—Budapest vasútvonal mellet fekszik, a Mecsek északnyugati nyúlványai között, mintegy 30—35 km-re Pécstől, ősi történeti környezetben. Műemléki temploma a település központjában a plébánia udvarán elhagyatottan állt. A terület mind a honfoglalás idején, mind az Árpádkorban jelentős világi és egyházi központok közelében feküdt (Pécs, Vaty, Pécsvárad). Viszont ezekhez való kapcsolatáról jóformán semmit sem tui Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. (Bp, 1938) 31—32. dunk, mert sem a településről, sem a templomáról írásos adatunk, mint említettük nem maradt fent. A vatyi, majd a székesegyházi főesperességhez tartozhatott a XIII. század végén Hetvehely, mikor is román kori templomának már állnia kellett. A középkorban Pécstől — Bodán — Korpádon át vezetett egy út Somogy megye felé.

2 Boda, Korpád, ma is létező falvak. Ha az út nem is vezetett át falunkon, de nem messze haladt el tőle. Bertalan pécsi püspök 1225-ben a Pécs környékén élő remetékből alakította ki a remete pálosok rendjét. Lakóhelyükről az Ürögh feletti Szent Jakab hegyről 1334-ben átköltöztek Patacsra.

3 Általában a XIV—

XV. század folyamán a kolostor szerzeteseit patacsiaknak nevezik.

4 Egyes feltételezések szerint Hetvehely a XIV. században kapcsolatba hozható a pálosokkal. Erre sajnos közvetlen írásos adatunk nincs. Pataccsal még a későbbiekben is foglalkozunk, mert temploma egyenes szentélyzáródású. A tatárjárás utáni évszázadban kb. 510 lakott helyet ismerünk Baranya megyében. Györffy György a megyéről szóló adatközlő munkájában említi, hogy ez az adat hiányos, mert bizonyos vidékekre, mint Hetvehely, Okorág, Eszék környéke stb. nincs adat.

5 A mai térképre pillantva a Hetvehelytől nyugatra és délnyugatra eső területen viszonylag ritka a település. Ez a terület a XIV—

XV. században sokkal sűrűbb települési képet mutatott. A birtokosai ekkor a pécsi és fehérvári káptalan, és zömében kisbirtokos nemesek. A települések neve sok esetben magának a birtokosnak a nevét viselte. A Vegági család 1466-ban a velük osztályos Pete, Geredei, Csigeti, Egri, Csebei, Nyerlődi, Ibafai, Terecsői, Pogány, Lapsi családok tagjaival együtt Liki, Lapsi, Szt. Lélek és Oltovány helységeket akarják visszaszerezni a fehérvári káptalantól és Szent Márton (Gödreszentmárton valószínűleg) birtokokat.

6 2 Várady F.: Baranya múltja és jelene. (Pécs, 1897) II. 229. 3 Mályusz E.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. (Bp. 1971) 257—258. 4 Csonki D.: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. II. (Bp. 1887) 515. 5 Györffy Gy..- Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. (Bp. 1963) 263. 6 Csánki D.: im. 565. Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1979) 24, p. 113—133. Pécs, Hungária, 1980