Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Természettudományok - Uherkovich Gábor: A Dráva magyarországi szakaszának algavegetációjáról
A DRÁVA MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁNAK ALGAVEGETÁCIÓJÁRÓL UHERKOVICH GÁBOR Abstract. (The algal vegetation from the Hungarian section of the River Drava.) Some 157 km long section of the River Drava was investigated between 1972 and 1975 from algological point of view. Detailed data are given for 490 alga taxa and 13 other microphyta. The study makes reference to the difference existing between the algal vegetation of the Rivers Drava, Danube and Tisza. Bevezető A Dráva (Drava, Drau) 695 f.-km-es hosszával és 40 500 km 2-nyi vízgyűjtőterületével Közép-Európa legnagyobb folyói sorába tartozik. Átlagos vízhozama 500—600 m 3 /sec, nagyvízi hozama 1100—1800 m 3 /sec. Vízhozama szerint jelentősebb mellékvize a Dunának, mint a Tisza; utóbbinak ugyan nagyobb a hossza és a vízgyűjtőterülete, de kisebb az átlagos vízhozama. A Dráva a magyarországi vízgazdálkodásban elvileg kiemelkedő szerephez juthatna. Hogy ez eddig mégsem így volt, annak több oka is van. Túl azon, hogy határfolyó, topográfiai okok miatt mezőgazdasági területek öntözésére csak kis mértékben jöhet számításba. Jelentősebb vízigényű ipar sem alakult ki eddig magyarországi szakaszán. Viszont az utóbbi években megnőtt a Dráva potenciális jelentősége a magyarországi vízgazdálkodásban, egyrészt, mint a partjára telepítendő ipari üzemek vízellátójának, másrészt — sajnos — mint szennyvízbefogadónak is. Továbbá már most is jelentős és a jövőben még jelentősebb lesz egyes nagyobb települések (pl. Osijek) tényleges és tervezett ivóvízellátásában is. A folyó megnövekedett potenciális jelentőségéből következőleg már évekkel ezelőtt szükségessé vált a folyó vízminőségének, illetve hidrobiológiái viszonyainak részletesebb, árnyaltabb vizsgálata. Ezen célkitűzéseken belül végeztem saját vizsgálataimat a folyó potamofitoplanktonján, amely vizsgálatok ugyan alapkutatási jellegűek, de eredményeik közvetlenül adaptálhatók a biológiai vízminősítés, tehát egy gyakorlati vízgazdálkodási tevékenység számára. A Dráva hidrobiológiái viszonyairól eddig kevés publikált adatunk van. Potamofi ton járói (fitoszesztonjáról) az első jelentősebb adatsort az a tanulmányom tartalmazza, amely a Dunán, Tiszán és Dráván 1966—67-ben szinoptikusan végzett mennyiségi fitoplankton-elemzéseken alapult (Uherkovich 1969). Ez a tanulmány — egyebek között — tisztázta, hogy a Dráva hidrobiológiái viszonyai lényegesen eltérnek a Duna és a Tisza hidrobiológiái viszonyaitól (v. ö. Uherkovich 1972). A folyón immár évek óta igen részletes vízkémiai és rutinszerű szaprobiológiai vizsgálatokat végez a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság laboratóriuma. A továbbiakban közlendő adataim hátteréül álljon itt néhány vízkémiai adat ennek a laboratóriumnak az adattárából a Dráva magyarországi szakaszáról. A folyó CVfogyasztása a magyarországi szakasz kezdetén, a Mura betorkolása alatt a legnagyobb (12—36 mg/l KMnO^-fogy.) és fokozatosan csökken addig a pontig, ahol a folyó 157 f.-km-es út után elhagyja az ország területét (6—19 mg/l). Ugyanez a csökkenés mutatkozik meg a két pont között a BOI 5-értékeknél (4,4—7,7 mg/l, illetőleg 3—6,8 mg/l), valamint a NH4 +-tartalom esetében (0,45—0,9 mg/l, illetőleg 0,25—0,65 mg/l). Említsük meg, hogy a Mura, amely a Drávába ömlésekor azzal közel azonos átlagos vízhozamú folyó, többnyire 30— 35 mg/l BOI 5-értékeket mutat fel, jelezvén, hogy a Dráva szennyeződésének főforrása. A vízkémiai adatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a Dráva magyarországi szakaszán vízminőségjavulás következik be. (A folyó és annak legnagyobb mellékvize, a Mura erősebben iparosodott jugoszláv és osztrák országrészekről érkezik hazánk határához, Magyarországon viszont már nem éri az előzőekhez hasonló mérvű szennyvízterhelés, így az öntisztulása mérhető vízminőségjavulást eredményez a mi szakaszunkon.) Jonus Pannonius Múzeum Évkönyve (1978.) 23, p. 7—23. Pécs (Hungária), 1979.
