Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, 1966–1977 (Lepidoptera)

60 UHERKOVICH ÁKOS Az utóbbi 10 év egyetlen ismert dél-dunántúli példányát a kisvaszari fénycsapda fogta meg 1970. IX. 3-án (Uherkovich 1977b). Trichoplusia ni Hbn. Szubtrópusi tájakról időnként bevándorló faj (Forster—Wohlíart 1971). Kevés közép-európai adata van, de egyes években viszonylag nagyobb számban repül be. így legutóbb 1958-ban volt jelentősebb inváziója, amikor az Alpok környékén számos példányát gyűjtötték (Wolfsberger 1959, Issekutz 1971). Mladinov (1975) Dél-Dalmáciából említi. A Kárpát-medence középső területein a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, de déli részén már gyakrabban fordul elő (pl. Becej fénycsapdában rendszeres, Vojnits szóbeli közlése alapján). Magyarországról korábban mindössze egyetlen kaposvári adatát ismertük (Kovács 1953), ahol 1946. IX. 3-án fogta meg Nattán Miklós. Azóta is csak néhány példánya került elő a Bakonyból, a Kőszegi-hegységből (Rézbányai 1973, 1974) és Egyházasrádócról (Uherkovich 1978d). Kaposvári, több mint 30 éves adatán kívül nincs publikált dél-dunántúli adata. Múzeumunk egyik fénycsapdája, a Vásárosbéc—Dióspusztán működő, mely egyébként is viszonylag sok vándorlepkét fog, 1977. VII. 11-én fogta egyetlen példányát. Chrysodeixis chalcytes Esp. Az Óvilág trópusain és szubtrópusain elterjedt faj Közép-Európáig csak egészen kivételesen jut el. Pl. Issekutz (1971) Burgenlandból is csak egyetlen példányát említi és Észak-Európában eddig még nem is fogták. Hazánkból eddig mindössze egyetlen példányát ismerjük (Kaposvár 1961. IX. 15., leg. Nattán M.). Véleményem szerint nem honos. Ez ellen szól az, hogy a számára esetleg alkalmas, legmelegebb élőhelyeken rendszeresen gyűjtve és csapdázva egyetlen példányát sem fogtuk meg ezidáig. Porphyrinia ostrina Hbn. Dél-Európa egyes forró, száraz helyein él 2—3 nemzedékben (Forster—

Wohlfahrt 1971), Wolísberger (1958) a Königsee mellől említi. A Kárpátmedencében rendkívül ritka, eddig mindössze egy szombathelyi (Gozmány 1970) és egy újszentmargitai példánya volt ismert (Gyulai—Uherkovich —Varga 1974). A Dél-Dunántúlon eddig 2 példányt fogtam fénycsapdával (Barcs—Középrigóc, 1977. IX. 7., Vásárosbéc—Dióspuszta, 1977. VI. 20.). Ökológiai igényei és előfordulási adatai között semminemű összefüggést nem találok s ritkasága is arra utal, hogy vándorfaj. Vojnits (1966) csoportosítása szerint az alkalomszerű bevándorlók vagy „vendégek" kategóriájába sorolom be. Porphyrinia parva Hbn. Közép- és Dél-Európában elterjedt faj, egészen Iránig és Indiáig. A hazai példányok zöme újabb időkből származik és elterjedése hasonló képet mutat, mint a Rhodometra sacraria L.-é. Osztom Gozmány (1970) véleményét, miszerint vándorfaj, mégpedig az alkalmi bevándorlók sorába tartozik. A Dél-Dunántúlon 2 példányát gyűjtöttem: egyet Sellyén (1970. VI. 19., vö. Uherkovich 1976a), egyet Vásárosbércen, fénycsapdával (1977. VI. 8.). Chloridea scutosa Den. et Schiff. Dél-Európában több helyről ismert és helyenként honos faj, melynek areája keleti irányban még Mongóliáig is elnyúlik {Varga 1976). Issekutz (1971) és Kaisila (1962) ritka keleti vándorfajnak tartja. Bár Forster-Wohlfahrt (1971) szerint Magyarországon is honos, ez valószínűleg nem érvényes a Dél-Dunántúlra, ahol előfordulása igen ritka — tehát adatai valószínűleg vándorlásból származnak: Nagyharsány, 1974. IX. 9., Darány, 1974. IX. 18. (leg. Uherkovich Á.). E két példány feltehetően ugyanabból a vándorlásból származik. További példányai az ugyanott végzett rendszeres gyűjtések során nem kerültek elő. Chloridea peltigera Den. et Schiff. A Földközi-tenger mellékén honos, gyakori faj. Jugoszláviában általánosan elterjedt (Mladinov 1965, 1967, 1974). Észak-Afrikában, pl. Egyiptomban télen is repül (Moucha—Zahradník 1968). Az Alpok környékén, az igen jó 1958-as vándorévben több helyütt fogták (Issekutz 1971, Wolfsberger 1958), sőt ez évben egészen Finnországig felhatolt (Kaisila 1962). Jugoszlávia alpesi vidékein már vándorként szerepel (Carnelutti 1973), s nálunk is — ellentétben Forster—

Wohlfahrt (1971) véleményével — bevándorló egyedeit fogták. A Dél-Dunántúlon az elmúlt évtizedben több példányát fogtuk: Sellye, 1969. X. 10., 1968. IX. 26., IX. 27. (leg. Uherkovich A.), Hedrehely, 1976. IX. 19. (leg. Márton Zsófia). Chloridea obsoleta F. (=armigera Hbn.) Az előzőhöz hasonló elterjedésű faj, mely ugyancsak ritkán jut el Közép-Európába. A Kárpát-medencét környező területekről többek között Szlovéniából (Carnelutti 1973), Bugrenlandból (Issekutz 1971) és Bajorországból (Wolfsberger 1958) említik. Hazánkból Kovács (1953, 1956) még csak 5 lelőhelyét adta meg, később további helyeken gyűjtötték.