Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, 1966–1977 (Lepidoptera)

VÁNDORLEPKE-MEGFIGYELÉSEK A DÉL-DUNÁNTÚLON 61 A Dél-Dunántúlon nyári-koraőszi vándorlásai során 3 helyen gyűjtöttük (Sellye, 1969. IX. 12., Villány, 1972. VIII. 7., 1974. VII. 6., Darány, 1974. IX. 18., leg. Uherkovich A.). Egy alkalommal különlegesen korai példányát gyűjtöttük, amikor a vándorhelyzet egyébként is egészen rendkívüli volt (Hedrehely, 1977. III. 26., leg. Márton Zsófia). Vándorlásai során eljut Franciaországig, Belgiumig, Svájcig, Németországig és alkalmilag még Angliáig is (Higgins-Riley 1970). Magyarországon igen ritka vándor, évtizedek elmúlnak, míg egy-egy példánya előkerül (Szabó 1956). A Dél-Dunántúlon eddig mindössze egyetlen alkalommal fogtam: 1966. IX. 25-én Siklóson (Uherkovich 1975, 1976a). Hyles (Celerio) livornica Esp. A Földközi-tenger medencéjében elterjedt faj, amely helyenként kárt is okozhat (MouchaZa.hr

adtuk 1968). Vándorlásai során nem jut el rendszeresen Közép-Európába, viszont egyes inváziós években gyakori lehet. így például Burgenlandban 1958-ban számos példánya került elő (Issekutz 1971). Magyarországon viszonylag ritka vándor, mely csak egyes években lépett fel jelentősebb számban. A Dél-Dunántúlon számos példányát gyűjtöttük 1977-ben — amikor egyébként is sok vándorfaj volt megfigyelhető —, Kisdobszán, Darányban, Hedrehelyen, Villányban és Vásárosbécen. A megelőző években csak két helyen figyeltük meg (Nagyharsány, Gilvánfa). Varga Zoltán néhány éve számos hernyóját figyelte meg a Harsányi-hegyen. Lampides baeticus L. A Földközi-tenger medencéjében általánosan elterjedt és gyakori faj, így számos előfordulási adatát közli a jugoszláviai szakirodalom (pl. Mladinov 1965, 1973, Sijaric 1971, Sijaric—Mihljevic 1973). C) Belső vándorok Ophiusa algira L. Forster-Wohllahrt (1971) Wallisból, az Alpok déli völgyeiből, Kelet-Ausztriából és Magyarországról említi. Egyébként a Földközi-tenger medencéjében él és gyakori, így pl. Mladinov (1965, 1967, 1975) az Adria mentén sokfelé megfogta. Gozmány (1970) egynemzedékes vándorfajként említi, amely a Dél-Dunántúlon honos is lehet. Véleményem szerint e faj a Mecsekben és a Villányi-hegységben feltétlenül honos. Erre utal az is, hogy itteni gyűjtéseim alatt (Uherkovich 1976a, 1978a) rendszeresen előfordult, gyűjtésenként több példány is — s ezek között számos esetben teljesen frissek is voltak. Megfigyelésem szerint két, egymással csaknem összeolvadó nemzedéke van. Ezzel szemben itt vándorlásait nem figyeltem meg. A Kovács (1953) által említett kaposvári adat (néhány példány a Nattán-gyűjteményben) esetleg vándor-adat. Szegeden viszont több ízben láttam július—augusztus folyamán, olykor más vándorlepkék társaságában. 10. ábra. Az Ophiusa algira L. rajzásdiagrammja. Abb. 10. Flug diagramm der Ophiusa algira L.