Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

IKONOGRÁFIÁI ELŐZMÉNYEK 385 kább gyönyörködnek, szebbnek vélvén lenni ezekben magokat."

88 Kiss Bálint nem adott leírást, vagy részletes tanácsot arra nézve, hogyan kell a hazája múltját ábrázolni akaró festőnek a „magyar régiségek" általa összegyűjtött csokrát kompozícióba építeni. Következtetéseit igyekezett tudományos rendszerezésben közölni, s nem adott művészeti ábrázolási sémákat. Műve mégis — akár egykor Cesare Ripa híres Iconológiá-ja a barokk művészet számára — eszmei és tárgyi forrásul szolga

1

1 saját képeihez, sőt olykor kortársai és utódai műveihez is. Az ábrázolt motívumok eredete Kiss Bálint, Ligeti Antal és mások írásai és művei alapján Csontváry Zarándoklása esetében is jól feltérképezhető. Mint láttuk, írott és ábrázolt előképek alapján az egész festmény felbontható, részekre szedhető. További idézetekkel jelezhetnénk a táncoló lányok, a sípoló zenész, a várakozó lovasok mellett a cédrusok tövében álló fehér és fekete ló „jelentését", s forrásokkal, elképzelésekkel való összefüggését. Ipolyi Arnold XIX. század második felében megjelent Magyar mitológiája — bár a cédrusok jelenlétét a magyar népköltészetben, józanul, csak a bibliai képek köznyelvi elterjedésének tartja — a „tátos ló" és „tátos ember" kapcsolatáról már népmesék, hiedelmek alapján hosszan elmélkedik, a lovak szerepét a kultikus cselekményekben és hiedelmekben a középkori forrásokból ismert fehér ló áldozatnál sokkal árnyaltabban fogja fel.

89 Ipolyi kora tudományos színvonalán álló gyűjteménye távol áll mind Kiss Bálint, Bizoni Károly romantikus kikerekítéseitől mind Csontváry ezekre épülő egyéni mitológiájától. Utóbbi figyelemben tartása igen fontos. Csontváry esetében nemcsak arról emlékezhetünk meg, hogy festményeinek arányait, kvalitását, színeinek összhangját, formatartalmait, esztétikumának titkát nem közelíthetjük meg csupán az ikonográfiái, ikonológiai háttér feltárásával, hanem azt sem szabad elfelejtenünk, 88 Kiss, В.: i. m. 120,121, 254. 89 Ipolyi, A.: Magyar mitológia. Pest. 1854. 252. 189. o. Ipolyi a táltos lovat a táltos ember leghűségesebb társának tekinti. Helyet ad neki az ősök túlvilági elképzeléseiben is. Ez a ló szárnyas („ráró szárnyon járó") mítoszi lény. Jelenlétét a Szent László legenda ábrázolásaiban is e hagyomány továbbélésének fogja fel. Egy elfeledett versrészietet is idéz ezzel kapcsolatban: „László kirá' lovagónyi / Mihá' arkangyatu' tanolt / Mikó meghout egy darabig / az ég lovászmestere vout." Elképzelhető, hogy Csontváry festményén a fehér és fekete ló valamilyen módon a táltos lovakkal kapcsolatos hiedelmekkel összefüggő jelentés hordozója. A cédrusok előtt álló lovak mindenképpen elkülönülnek a képen látható többi állattól és tisztelet tárgyainak tűnnek. Semmi adatunk nincs róla, hogy Csontváry ismerte-e Ipolyi művét. hogy Csontváry cédrus szimbolikájának struktúrája és jelentésvilága a XX. század első két évtizedében már szinte teljesen egyéni, személyes mítoszalkotás csupán.

90 E mítoszalkotás, s a vele való személyes azonosulás párhuzamát Csontváryéval hasonló kvalitási szférában csak egyetlen kortárs magyar művész, Ady Endre költészetében lelhetjük fel.

91 Adynál a magyarság mitikus ősi múltjának képe azonban ambivalens, („Korhely Apolló, gúnyos arcú, /Palástja csusszan, lova vár)", /a jelen ellenpont, de nemcsak negatívumként szerepel, („Szabad-e Dévénynél betörnöm, új időknek új dalaival?"), a múlt nemcsak dicső, hanem vétkekkel, mulasztásokkal terhes, („Lombtalan lomb a mi lombunk / Virágölő a virágunk / Arnyéktalan az árnyékunk"), a jövő pedig nemcsak szépen kivirágzott, kiterebélyesedett cédrusfa képében jelenik meg, mint Csontváry írásaiban, hanem tűztől, ítélettől, kétségbeeséstől terhes. („Mit akar / a te nagy mámor bíztatásod?/Mit ér a bor és véráldomás?/Mit ér az ember, ha magyar?")

92 Ady nem írt a cédrusokról verset. Egyetlen versében szerepel a Libánus-fa, amelyben az idő kis és nagy távlatairól ír az Énekek éneke képi világának személyes változatú átformálásával.

93 90 E személyes mítoszalkotás engedte meg a kérdés pszichikum felőli megközelítését Halász, I.—Harsányt L: A libanoni cédrusok és alkotójuk c. tanulmányában. Művészet. 1962/9. 12—15. Véleményünk szerint azonban ez a megközelítés a kérdés történtei gyökereit önmagában nem képes feltárni. 91 Az irodalomtörténeti kutatás korábban Csontváry szimbolizmusa legfontosabb párhuzamának az Adyt megelőző magyar preszi-mbolista költészetet tartotta, elsősorban Komjáthy Jenő (1858—1895) messianisztikus zseni hitét, Schmitt Jenő Henrik gnosztikus filozófiájával összefüggő pantheizmusát. Komjáthynál azonban sokkal kevesebb a közösségi gondok konkrét felvetése, a történelem sorskérdéseivel szembenézés, mint akár Csontvárynál, akár Adynál. Komjáthy szimbólumai között találunk rokon motívumokat (őshazakeresés. Napszimbolika stb.), de ezek jobban kapcsolódnak a XIX. századi egyetemes vallástörténeti kutatásokhoz és orientalizmushoz, mint azok sajátos magyar változataihoz. (V. ö. Komjáthy ].-. A Nyár dalai, A nagyszívűek, Óda a Naphoz, Új Józsue, Honvágy, Dal с verseit.) írod..- Komjáthy, ].-. A homályból. Költemények. 1876—1894. Bp. 1895. Komjáthy, ].-. Homályból. Válogatott versek. Bp. 1968. Komlós Aladár bevezető tanulmányával. Klaniczay T.: A „Csontváry kérdés". Kritika. 1966. 1. 3—13. 1. 92 Ady, E.: Összes versei. Bp. 1956. I. 117. (Az ős Kaján), 7. (Góg és Magóg fia vagyok én!), 34 (Ihar a tölgyek közt), 118 (Az ős Kaján). 93 Ady, E.: Összes versei. Bp. 1956. II. 144—145. Élet helyett órák. (Énekek éneke így énekellek) A vers előzménye motívumunk szempontjából a Vér és arany (1907) kötetben megjelent Sírás az Élet-fa alatt c. Ady vers (Összes versei. Bp. 1956. I. 126—127).