Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

IKONOGRÁFIÁI ELŐZMÉNYEK 381 14. ábra: Falfestmény részlet a knossosi palotából. Ünnep a szent fák alatt. I. e. 17—16. század. (Charbonneaux, ].—Fabre, P.: Historie générale des Religions. Paris. 1948. 18. o. nyomán.) Repró.- Makky György. zetnek nincsenek saját nyelvén monumentumai, az keveset, vagy semmit nem érdekli a tudósokat! — állapítja meg nyolc évtizeddel korábban hasonló keserűséggel Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégibb Történeteiből című könyve egyik mellékes mondatában a magyar őstörténetkutatás romantikusa: Horvát István.

69 Az írott ősi nyelvemlékek hiányát igen sokféle módon igyekeznek pótolni a XIX. században. „Örömmel tapasztaltam ... hogy a magyar nyelv tán az egész ó világ nyelveinek gyökere és anyja — írja — A magyar nyelv eredetiségéről című 1824—1831 között keletkezett tanulmányában Berzsenyi Dániel, majd latin, német és tót szavak magyar eredetét igyekszik kimutatni.

70 Horvát István körülményesebben és hagyományosabb módon a Szentírás felé fordul. „A Szent írás tele vagyon a XI—

XIV. századi magyar oklevelek neveivel — állapítja meg — Pözsög a 69 Horvát István: Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégibb történeteiről .... Pest. 1825. 151. o. 70 Berzsenyi Dániel Összes művei. Bp. 1956. 762. Berzsenyi etimológiájának jellegzetes példái: Apolló — apó-ló vagy ap-ol-ló = ójni, oltalmazni, melegítő, éltető. Herakles, -Her-ag-lo-es azaz híres -agg-jó- es vagy ős, stb. E kérdéscsoporttal már Csontváry cédrus értelmezésének legsajátosabb rétegéhez érkeztünk: a cédrus és a magyarság kapcsolatának fe'vetéséhez. „Hunniának van hitele — Magyarország nincs bevezetve a világtörténelembe" — írja keserűen Csontváry a már idézett Energia és művészet című tanulmányában. Hosszabb írásai közül A tekintély című pamfletje foglalkozik a magyarság őstörténetére vonatkozó elképzeléseivel. Ezen kívül töredékes feljegyzéseiben is bőven találunk erre a témára vonatkozó mondatot. A lángész című írásában és K\. Lippich Elekhez írt leveleiben is visszatér Attila és az ős-magyarok nyomainak keresése. Az idézett mondatban nincs szó sem a baalbeki áldozókőnél megjelenő Attiláról, sem az arany csipkés szoknyában, hímzett pártában az Eufrátnál házakat, erődöket építő hunmagyar asszonyokról, sem a Kisázsiában, Anatóliában, Szíriában, Mezopotámiában, Perzsiában és Turkesztánban fellelt rokonokról, az állattenyésztő elődökről stb. Mégis összegezve feltárja ez a mondat az ős-kutatás egyik okát. Csontvárynak ebben a kérdésben is voltak elődei a XIX. századi magyar kultúrhistóriában, sőt a művészetben is. „Amely nem-