Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

376 SZABÓ JÚLIA lis fa képe a sok madárral, mezei vaddal, néha egzotikus állatokkal: tevével, elefánttal, oroszlánnal középkori miniátorok és későbbi fametszők munkájaként élt tovább nemcsak bibliákban, hanem Speculum Humanae Salvationis (Az ember megváltásának tükre) című középkori vallási-történeti párhuzamgyüjteményékben is/

15 Az utóbbiakban Dániel fája a középkori tipológia szerint Krisztus keresztjének előképe volt. A XVIII. század végétől azonban ez a típus már eltűnőben van. Ekkor már egyre inkább általánossá válik az az először angol kiadású bibliákban jelentkező szempont, hogy az illusztrációkban szerepet kapjon a bibliai történetek helyszínének bemutatása. Néhány biblia címoldalán, vagy bevezetőjében utalást találunk arra nézve, hogy a rajzoló, metsző kinek a költségén utazott a Szentföldre, hogy Rachel sírja. Ábrahám tölgyese, Jeruzsálem falai, vagy éppen a cédrusok hegye személyes találkozás után jelent meg ezeken az ábrázolásokon.

46 A bibliai elbeszélő jeleneteinél szívósabban továbbélnek a hagyományos képtípusok. (Ezek közül gúnyol ki néhányat éppen szentföldi látogatása élményanyagára célozva hosszabb önéletrajzában Csontváry.)^

7 A már említett lipcsei kiadású katholikus képes bibliában látható két cédrus ábrázolás ebbe az utóbbi körbe tartozik. Az egyik az alacsonyabb lejtőkön nőtt ifjabb cédrusok közül mutat be kettőt gazdag táji környezetben. A másik a cédrus korábbi „ideálportréi"-hoz jobban hasonlító tökéletes koronájú példányt mutat be. A fa előtt megjelenő turbános lovas jelenti az autentikus környezetet. (A maronita, vagy drúz szertartások felidézése természetesen már túllépne a megengedett ismeretterjesztés fokán!) Az első mű, melynek készítője ismeretlen, magyar kiadványban is meg45 Lutz, J.—Perdtizet, P.: Speculum humanae salvationis. Leipzig. 1909. Tom II. 146. Tai 47. Breitenbach, E.: Speculum humanae salvationis. Eine typengeschichtliche Untersuchung. Strassbourg. 1930. XXIV. fej. 69. 46 Egy jellegzetes példa: The Holy Bible containing the Old and New Testaments with explanatory notes and practical observations by Thomas Scott. London. 1855. Irod. : Moldenke H. N.—Moldenke. A. L.: Plants of the Bible. In: Chronica Botanica. Waltham. Mass. 1952. 66 skk. 47 Csoniváry Kosztka Tivadar: 37. jegyzetben i. m. „Láttam az asszonyok harcát, a Salamon koponyájának ráncát, láttam Noe beszámíthatatlanságát s Mózes koponyájának szarvát... Jól emlékszem a Salamon ítéletére, Saul erejére, tüzesfarkú rókák által a búzatáblák felégetésére, s arra a nagy háborúra, mely tevék állkapcáival ment végbe." A leírásból nyomon követhető, hogy Csontváry „Salamon ítélete," „Noe részegsége/' „Mózes és a törvénytáblák/' „Sámson tüzesfarkú rókákat ereszt a filiszteusok gabonájába," „Sámson szamár (s nem teve) állcsontjával hadakozik a filiszteusok ellen" jeleneteket látott a Képes bibliában. jelenik. A Délibáb című képes naptár 1857-es kiadásában leírást olvasunk a Libanonról és viszontlátjuk metszetünket.

48 A leírás bibliai vonatkozásai kétségtelenek: „Az idősbek hatalmas fák voltak, melyek koronáikat rendkívül magasságra felemelik s ágaikat messze szétterjesztik... Valóban oly lelki emelkedettséggel és érzéssel pillant föl rájuk az utas, mintha valami magas család tisztes sarjadékai előtt állna, kik a sors csapásait megunván ezen magános helyre menekültek, melyet jelenlétükkel dicsőítenek, hol érintetlenül nőnek fel és királyi büszkeséggel tekintenek szét az alattuk elterülő kies tájra, melyet jobb napokban elődeik sajátjoknak neveztek." A cédrus a királyok fája volt a Bibliában, hatalmi jelvény volta minden később előkerült vagy megfejtett ókori keleti írott forrásból is kiderül.

49 Ezt a méltóságot, jelentőséget, — noha az írott források nagy részét még nem ismerte — még egy XIX. századi ponyvakiadású naptár szerkesztője is tökéletesen átérezte és közvetíteni tudta olvasói felé. 48 Délibáb 28. jegyzetben i. m. 49 Az ókori keleti forrásanyag és interpretációi: Pritchard, J. В.: Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament. II. kiadás. Princeton. New Jersey. 1955. 23—29, 47—52, 72—99, 228— 229, 243, 255—256, 268—269, 274—275, 278, 307, 331, 393. Pritchard, J. В.: Supplementary Texts and Pictures. Princeton. 1969. 504—506, 524, 556, 559, 583, 641, 649, 650. Sollberger, E.

—

Küpper, J. R.: Inscriptions royales sumériennes et akkadiens. Paris. 1971. 47, 99, 107, 243, 246. Palkenstein, A.: Die Inschriften Gudeas von Lagas. I. Roma. 1966. 46—54. Falkenstein, A.: Sumerische und akkadische Hymnen und Gebete. Zürich— Stuttgart. 1953. 137—182. Hirsch, H.: Archiv für Orientforschung. 20. (1963) 34—52. Harmatta, ].: (szerk.) Ókori történeti chrestomathia. Bp. 1965. 98, 102, 108, 110, 214, 227, 250, 251. Komoróczy, G.: „Fénylő ölednek..." Bp. 1970. 47, 48, 55, 143—155, 205, 210, 218, 237, 239

!

, 271, 290, 292. Az életfa kérdéséhez az ékírásos források szent fa interpretációjával kapcsolatban: Genge, H.: Zum „Lebensbaum" in den Keilschriftkulturen. Acta Orient. Hauniae 33/1971. 321—334. Widengren, G.: The King and the Tree of Life . .. Uppsala. 1951. 43, 193, 200—201. Komoróczy, G.: A Biblia és az ókori kelet. (3. rész). Világosság. 15. V. 1974. 264—275. A Biblia további összefüggéseihez: Ohler, A.: Mythologische Elemente im Alten Testament. Düsseldorf. 1969. 154, 161, 183. Keel, О.: Die Welt altorientalische Bildsymbolik und das Alte Testament. Köln. 1972. A fenti irodalmat röviden összefoglalva azt jelezhetjük, hogy a cédrusfa, cédrusolaj, cédrusillat az ókori keleti ékírásos kultúrákban különböző termékenységgel és hatalommal összefüggésbe hozható istenek és istennők attribútuma, jelvénye himnuszokban, kultikus szövegekben. E kultúrák uralkodói, királyai pedig felirataikban, a róluk szóló történeti és irodalmi művekben gyakran jelennek meg úgy, hogy különböző erőfeszítéseket tesznek (háborúkat folytatnak) e cédrusfák anya-