Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

IKONOGRÁFIÁI ELŐZMÉNYEK 377 12. ábra. John Martin: Bábilon bukása, 1819. (Patai J.: A Biblia képekben. Klasszikus és modern mesterek remekművei. Bp. é. n. 191 o. után.) Repró : Kovács Ferenc. Az újkori bibliaillusztrációkban ez a méltóság a botanikai leírás alaposságával ötvöződik s alig, vagy csak elvétve tartalmaz látomáselemeket. Egyetlen kivétel a XIX. század első felében élt angol „történeti tájképfestő" John Martin bibliai tárgyú festészete, amelynek leghíresebb művei metszetmásolatokban bibliaillusztrációként egész Európában ismertek voltak.

50 Ezen kívül 1835ben, miután már illusztrálta Milton Elveszett paradicsom-át, a művész önálló bibliaillusztrációkat is gi és jelképi (nevükhöz illeszthető, dicsérő jelzőik között említhető) megszerzéséért, vagy mintegy az istenek hatalma földi képviselőikként már eleve „felségjelvényeik" közé sorolják a cédrusokat, melyek anyagát gyakran használják palotáik és államuk fő kultuszhelyei építéséhez. Komoróczy véleménye szerint Ezékiel cédrus leírásában már erre a korábbi irodalmi hagyományra támaszkodik. Más vélemények szerint (Ohler, Keel, Widengren) bizonyos mithológiai elemek az Ószövetségben is fellelhetők. Daniel és Ezékiel cédrusfája csak jelentésének egyik rétegében uralkodókra utaló jelkép, egy mélyebb rétegében viszont olyan világfa, amelynek gyökerei a Tehom-ig (alvilágig) érnek, s összeköti az alsó világot a földi világgal és az éggel. Ez a világfa több távoli nép mitológiájában megjelenik. 50 Pendered, Mary L.-. John Martin, painter. His life and times. New York. 1924. Balston, Th.: John Martin, 1789—1854. His life and works. London. 1947. Feaver, W.; The Art of John Martin. Oxford. 1975. Clarendon Press. készített. (John Martin művészetéről már három monográfia jelent meg, a legutolsó 1975-ben, nagyméretű festményei a londoni Taté Galleryben láthatók, ennek ellenére, századunkban az elfelejtett mesterek közé tartozik. (Egyedül a XIX. század művészetének nagy vonulatait áttekintő Werner Hoíímann és a romantika ikonográfiái problematikáját részleteiben is kutató Jan Biaiostocki figyel fel oeuvrejének egy-egy darabjára!)

51 John Martin monumentális ókori történeti tárgyú és bibliai vonatkozású festményeiről joggal írta az egykorú kritika, hogy csak Daguerre panoráma képei versenyeznek vele a históriai hűség tekintetében. A művész utazók és történész, régész kutatók metszetei nyomán festette Babilon romjait, Egyiptom és Palesztina tájait és az ott található ókori kultúrák épületmaradványait. Ugyanakkor volt benne annyi romantikus hevület és Milton költészetén nevelkedett komor és tragikus páthosz keresés, hogy festményeit többé tette, mint régészeti-történeti kutatások illusztrációjává. A fény és a színek viszonyát kissé még a barokk festészet hagyományait továbbéltetve színpadi kellékként használta. Festményeit minden 51 Hoíímann, W. : Das Irdische Paradies.... München. I960. Bialostocki, J.: Romantische Ikonographie. In: Stil und Ikonographie. Studien zur Kunstwissenschaft. Dresden. 1966. 36. kép, 170—171. о.