Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

372 SZABÓ JÚLIA 8. ábra. Ismeretlen XIX. századi metsző: Libanoni cédrus. Jaeck, H. ].; Allgemeines Volks-Bibellexicon für Katholikern. I. Leipzig 1846. I. 234. о. Foto: Marosi Ernő. tosnak tűnik, hogy már a Libanon hegyet meglátogató magyar „festesz" tapasztalatainak bővebb leírására is sor került Csontváry kora ifjúságában. (Az újságok gondos megőrzése, gyűjtése a kor szokása volt, így megengedhető az is, hogy a megjelenés után évekkel, évtizedekkel kerültek hozzá a sajtótermékek.) Valószínűleg Szokoly Viktor szerkesztő közölte kicsit átstilizálva harmadik személyben a Hazánk s a Külíöld lapjain az 1857 nyarán Károlyi István anyagi segítségével létrejött libanoni látogatás magyar festő hősének emlékezéseit.

29 Ez a festő Ligeti Antal volt, akinek oeuvrejében nemcsak a cédrusokról készült rajzok, akvarellek és olajfestmények ikonográfiái előzmények Csontváry festményeihez, hanem aki több rajzot, festményt készített a taorminai görög színház romjairól, háttérben az Etnával, Jeruzsálemről és környékéről, valamint Baalbek látképéről és részleteiről.

30 (Utóbbiról 1891-ben sokszorosított képzőművészeti társulati műlap is készült.)

31 A Vasárnapi Újság a hetvenes években arról is hírt ad, hogy Libanoni cédruserdő című művét Ligeti szintén társulati műlapnak szánta, azonban a Képző29 Ismeretlen szerző: A Libanon és cédrusai. Hazánk s a Külföld. 1867. dec. 12. (Szokoly Viktor és Emich Gusztáv) 30 H. Rapaics, ].: Ligeti Antal. Bp. 1938. 31 Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Albuma 1891-re. Bp. 1891. Kádár Gábor színes fametszete Ligeti Antal Baalbek с. 1856-ban készült festménye után. írod.: Szabó, ].: Antik romok a XIX. századi magyar tájfestészetben és rajzművészetben. In: Építés-Építészettudomány. V. 3—4. Bp. 1974. művészeti társulat vezetőségének választása inkább Visegrád című festményére esett.

32 Nincs rá adatunk, hogy Csontváry látta-e bizonyosan Ligeti csaknem minden művét bemutató 1890-es budapesti emlékkiállítását, azonban azt minden további nélkül feltételezhetjük, hogy reprodukált művei eljutottak hozzá. Visszatérve a Szokoly—Ligeti féle leírásra, néhány mondatát, viszonylag nehéz hozzáférhető volta miatt érdemes szó szerint idéznünk. „A Libanon hajdanta oly híres cédrus erdői már majdnem egészen eltűntek — írja a tudósítás — s ma már a fákból csak egy kis ligettel — mintegy ötödmérföldnyi területen dicsekedhetik, mely a bsirraji úttól nem messze a baalbeki völgy felé fekszik. Itt azonban még láthatni néhány óriási nagyságú cédrust, melyek közül öt darabról azt tartja a hagyomány, hogy a fák már akkor is állottak, midőn bölcs Salamon király Jeruzsálemben építtetvén Jehova tiszteletére a templomot, az ahhoz szükséges fát a Libanonról hozatta." „Képünk az ősi cédrusok egyikét ábrázolja — folytatódik a magyarázat — Ligeti Antal festesz hazánkfia az ötvenes években tanulmányai végett meglátogatván Ázsiát is, a Libanonon több hétig tanyászott a sátor alatt, vázlatokat készítvén e hegység festői népéről és sajátságos jellemű vidékeiről. Tanulmányi eredménye többek között egy nagy olajfestmény a „Libanoni cédrusok" címmel, mely néhány év előtt volt a műtárlatban kiállítva.

33 Ezután következik a cédrus botanikai leírása, vereses színű fájának, igen illatos voltának említése. Majd a népekről tudunk meg néhány érdekességet. „E népségek (t. i. a hegység lakói) közt legnevezetesbek a drúzok és a maroniták. Amazok vad, rablókalandokra igen hajlandó nép, színleg mohamedánok, valóságban azonban egy még nem ismert titokszerű vallás követői, kik a maronitákkal folytonos viszályban élnek. ... A maroniták felekezete egy külön szektát képez a keresztény egyházban . . . Azt tanították, hogy Krisztusban ugyan isteni és emberi természet egyesült, azonban csak egyféle akarattal hatott... mely tanításukért az igazhitű keresztények részéről dühös üldöztetést kellett szenvedniök." Ezután azt is megemlíti a leírás, hogy Ligeti volt maronita misén, igaz, csupán a rendszeres, templom falain belül tartott istentiszteletek egyikén. Ligeti levelezéséből kiderül, hogy 1857. aug. 14. körül volt a Libanon hegyén, ahonnan üdvözletét küldte Károlyi grófnak és titoknokának. „Ehdenből egyenesen ide jöttem — írja — hol most már hetedik napja tanyázok egyedül, — az erdőt nem lakja senki, az utasok gyakran látogatják, de csak 32 Vasárnapi Újság. 1873. 577. o. 33 29. jegyzetben i. m.