Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Aradi Nóra: Egy Dési Huber–Kollowith analógia

EGY DESI HUBER — KOLLWITZ ANALÓGIA ARADI NÓRA Két alkotást hasonlítunk össze, amelyek egyidőben, egymástól függetlenül jöttek létre; szembeszökő rokonvonásaik éppen ezért különös figyelmet érdemelnek. Az egyik Dési Huber Istvánnak, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban levő. Tömeg című festménye, amely 1931-ből való és a festő rokon témájú és című, a figurák számában, a formátumban variált képeinek a sorában az elsők közé tartozik. A másik a német Käthe Kollwitznak 1931—1932-ben készült litográfiája, a Propellerlied — wir schützen die Sowjetunion. Dési Huber István jól ismerte Kollwitz művészetét, mint legtöbb rokon gondolkodású magyar pályatársa a század eleje óta. A Csendélet Liebknecht-emléklappal című festménye még azt is sejteti, hogy Kollwitznak az a korszaka vonzotta, amikor a német művész nemcsak formailag lépett túl a századfordulós realizmus nyelvezetén, és nemcsak formailag engedett utat művészetében a német expresszionista grafikára jellemző fogalmazásnak, hanem tartalmilag is túllépett a korábbi társadalomkritikán. Éppen az 1919—1920ban alkotott Liebknecht-emléklap a legfontosabb példa Kollwitz művészetében arra, ahogyan egy korábban a proletariátusra vonatkoztatott eszmét össznépi érdekké általánosított, e sokirányú öszszefüggések révén válik a Kollwitz-alkotás olyan csomóponttá, amelynek periodizációs fontosságú szerep jut a német művészet ún. proletár forradalmi vonulatában. Nem véletlen, hogy a kubizmust elsajátító-tagadó, azon túllépő fiatal magyar festőt éppen ez az alkotás ragadta meg, ebből teremtett mementó-szerű csendéleti motívumot. Nem indokolt itt és most részletesebben boncolgatni ezt a kötődést, sem Kollwitz művészetének egyéb, más jellegű, esetleg közvetlenebb képi nyomát a magyar művészetben.

1 A két itt közölt, egyidejű alkotás dátumából is kitűnik, hogy elvethető bármiféle közvetlen hatás-kölcsönhatás feltételezése. Annál szembeszökőbb egyfelől a felépítés, a szerkezet, a mondanivaló hasonlósága, másfelől a művészeti előzményekből, örökségből is adódó stirális különbözőség. A két alkotásnak 1 A legközvetlenebb példák egyike Vértes Marcell 1918-as Lukacsics! plakátján a kollwitzi előképek ismeretéről tanúskodó anya—gyermek csoport. van olyan közös vonása, amely felfogható a harmincas évek elejének egyik korjelenségeként, egyidejű és egymástól függetlenül, nemzetközileg megjelenő kompozíciós modell terjedésére utalva. És van olyan közös sajátosságuk is, amely éppen e két alkotás rendkívüli paralellitásáról tanúskodik. Az általánosabb, a kor jelenség-vonás mindenekelőtt az a képi felfogás, amely néhány, azonos minőségű figura tömör összefűzésével azonos érdekeltségű személyeket vagy típusokat teremt, társadalmilag egynemű csoportot hoz létre.

2 E kompozíciós elv eredete igen messzire nyúlik viszsza, alig van olyan művészettörténeti korszak, amelyben ne lenne fontosabb vagy alárendeltebb szerepe. A tartalmilag-pszichikailag közvetlenebb előzmény az 1918—1919-es forradalmi plakátok körében található (például: Apszit: Előre Peterváx védelmére, 1918; Uitz Béla: Vörös katonák előre, 1919), ahol az adott szituáció és az egynemű, közös cselekvés ábrázolása teremt a kevés alakból forradalmi tömeget. Végső soron az Uitz-plakát képépítési, pszichikai sajátosságai folytatódtak más szinten Derkovits Gyula 1514 című sorozatának néhány lapján, így elsősorban a Kapudöngetőkön, és ez a tömegritmusból adódó szuggesztivitás határozta meg, derkovitsi közvetítéssel, a harmincas évek illegálisan terjesztett alkotásainak formanyelvét, így elsősorban Mészáros László egységfront-plakettjeit, Háy Károly László több röpcédula ját. Ez a kompozíciós törekvés Európa-szerte elterjedt a harmincas évek elején, és témájában-tartalmában mindig közvetlenül kötődött egyrészt az osztályharchoz, másrészt a mind fenyegetőbb fasizmus elleni tiltakozáshoz. A szovjet Dejneka Munkanélküliek Berlinben című 1932-es festményén három, rokon módon jellemzett, szinte azonos tartású nő ül egy padon, számtalan analóg 2 Vö. Aradi Nóra.- A szocialista képzőművészet jelképei (Bp. 1974. Kossuth Kiadó) „Embersor" és „Szolidaritás" címszavával, továbbá szerző „Problèmes iconologiques de la représentation de la masse (XIXe et XXe siècles" с. tanulmányával (Actes du XXIIIe Congrès du CIHA, Bp. 1972. Akadémiai Kiadó 413—460. 1.). Magyarul: Képzőművészet és munkásmozgalom (Bp. 1974. Magvető. 117—129. 1.) Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1978) 23, p. 357—361. Pécs (Hungária), 1979.