Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Cseh István: Társadalomnéprajzi vizsgálatok a szlavóniai magyarok körében

TÁRSADALOMNÉPRAJZ! VIZSGALATOK . . . 287 3. ábra. Kócsag (Kórógy) ma élő akkori fiatalok esetleg már nem emlékeznek. Hiszen sokszor 20—25 ember szorongott egy házban, és művelt egy birtokot. Pl. Dezső Illések Kórógyon huszonötén voltak együtt. Siklósi István (Haraszti) visszaemlékezése szerint: „Tízen, tizenöten is vótak egy házban, öregebb, idősebb embörök. Családosak, három-négy testvér egy házban. Kinek-kinek kettő, három, négy gyeröke vót. így vót az élet valamikó." A felnövő fiatalok közül is csak a férjhez menő lányok hagyták el a szülői házat, amikor menynek vitték őket valahová. Fiútestvéreik a családalapításuk után is együtt maradtak szüleikkel, illetve velük és nagybátyjaik, ángyaik és unokatestvéreik által létező házközösséggel. Az összetartozás tudatát a hagyomány mellett olyan materiális okok is erősíthették, mint pl. az anyagiak hiánya. Nem lehetett közömbös annak tudomásul vétele, hogy a családot ugyan bármikor, bármelyik tagja elhagyhatja, de személyes használatában lévő ingóságain (kolup, kócsag)

5 kívül semmit nem vihet magával. (3. ábra) Együttélésüknek sajátos rendje, hierarchiája volt, ami végigkísérte életüket és mindennapjaikban lépten-nyomon kifejeződött. A birtok fölött a gazda rendelkezett, aki a gazdaságot vezette. Kifelé ő képviselte a családot, azon belül pedig a családi együttélés normáinak megfogalmazója és kialakítója volt. Személye és magatartása támpontot jelentett, amihez a többi családtagnak igazodnia kellett. „Egy gazda vót, az nem engedett senkinek semmit. Mig én élők, én vagyok a gazda. A testvérei vótak vele együtt Józsi apó, Ferenc 5 Kolup.- néhány deszkából összerakott ágy,- kócsag: láda, kezdetben a menyasszony kelengyéje volt benne, később általában ruhanemű tárolására szolgált. apó, Pikó Jancsi apoß A húst is a munka súlyarányának megfelelően osztotta szét étkezéskor: „Aki szántott, az kapott két darabot." A családfő általában a család legidősebb férfia volt, aki a legtöbb tapasztalattal és a legnagyobb tekintéllyel rendelkezett. Tekintélye életkorából is következett. Kórógyon és Szentlászlón nagyon természetes volt, hogy halála után testvérei közül az utána következő legidősebb férfi lépett örökébe. „Mindig a legidősebb embör vezette a gazdaságot. Az asszonynak hallgatás vót a neve." Itt tehát a fiatalabb testvér, vagy esetleg az asszonyi vezetés lehetősége föl sem merülhetett. Ettől részben eltérő szokások jártak Harasztiban. A válaszok többségéből az derült ki, hogy itt is általában idős emberek álltak a családok élén, de feltűnő különbségként több helyen már az is előfordult, hogy „az asszony dirigált. Itt az embör nem vót belevaló". Az adatközlők leginkább a rátermettség hiányát tartották fontosnak megemlíteni akkor, amikor a szokásostól eltérő helyzetet indokolták. A magyarázat pontosítása további kutatásokat tenne szükségessé. A legfontosabb gazdasági ismereteket, a gazdálkodás tudományát, amelyeket egyébként a nyitott szemmel járó, a családi munkamegosztásban felnövekvő fiatal folyamatosan elsajátíthatott, a vezetés és irányítás képességét, kórógyi s szentlászlói viszonylatban egyaránt elvárta a család a gazdától. De valamelyik tulajdonság hiányából még nem következett a család kialakult hierarchiájának megváltozása. Úgy látszik, a hagyomány akkor is megkövetelte, hogy a legidősebb férfi vezesse a gazdaságot, ha annak a családi közösség kárát e Dezső Illés. Kórógy.