Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

282 SÓLYMOS E.—

S. GÖLDNER MÁRTA Esztendőben bárkákon le eresztvén úgy nevezett Laskay Toora, és ugyan ottan Kettőt meg is rakattatván meg indultam vélek, és Faddik Szerencséssen ell érkeztein, hanem éppen Szent Erzsébeth Nap előtt való estvén az kemény erős és havas éjczaka olly jégh szaporodott, hogy onnan tovább nem mehettem, hanem majd kétt hétnél tovább Tóth Sándor Uramnak kett hajójával edgyütt ottan kölletett nyomorognom, meg engesztelődvén az üdő, az jég ell ment úgy annyira, hogy Tetölik íöll jöhettünk, ugyan az bárkákkal, de újra ismét az jég utunkat bé zárta. Való az is, hogy ippen azon Esztendőben és akkoron Kálóczy Mihály Uram is oda érkezett de hány bárkával, már arrul nem emlékezem, és amint rémlik előttem valamelly Buczkó nevű Kjormányos volt azon bárkálla, mivel hogy én bárkáimnak íöll jöveteiivei Szerencsetlen voltam, és közönségessen többnyire minden kereskedők ell szorultanak, és égisz majd féli böjtig bárkáinkat üressenis Íöll nem hozhattuk, az halunkkat pedig tsak vesztegetni kölletet, és többekis azon Szerencsétlenséget Szenvedték, mellyet nékem Társaimmal edgyütt Kölletett Szenvednem. Mellyeknek Nagyobb bizonyságára és ell hitelire atta ezen Testimoniális Levelemet, Kezem írásával és Szokott pötsétemmel megerősítvén, Győr 11° January 1775 Börtsy Mártony Nemes Szabad Királyi Győr Várossá Ordinarius Bírája." Börtsy ezután fel is hagyott a bárkabéli kereskedéssel. Ugyanerről az esetről így vall a másik kereskedő: „Alább megírtt vallom és bizonyítom ezen Levelem által, hogy 1759

dik Esztendőben Novembernek utolsó napjaiban oly alkalmatlan hideg üdő támadott, hogy az Dunában termett jég miatt, sok Kereskedő hajók, és bárkák ki itt ki amott ell szorultak, nevezetessen pedig tudom, hogy magamnak kett hajóm a mostani Város Bírája, Nemzetes Börtsy Márton Uram bárkáival az Faddi Tanyán Szorultak, és kétt hétig ottan nyomorogtak, meg enyhülvén valamennyire az üdő a Dunánis a jégbül megtisztulván onnénd meg indultunk, de ismét az üdő hidegre fordulván, hajóimmal Teténynél tovább nem mehettünk, a hollis kölletett telelnünk. Arrul ugyan nem emlékszem, hogy Kálóczy Uramnak hajói vagy bárkái hollis miképpen szorultak ell, de mivel ezen téli üdő korán bé jött és más számtalan hajók is a kik íöllebb rakottak jószággal ell íagytak, annyivalis inkább Kálóczy Uramnak az bárkái ell fagyhattak, kiknekis az all földön leg messzebb való rakodójuk szokott lenni. Mellyrül is jó lélekismeret szerént adom ezen saját kezem írásával és szokott pötsétemmel meg erősített Testimoniális Levelemet. Költ Győrött die 9

ua February 1775. Tóth Sándor." Horváth András is szörnyű károkat szenvedett, „nemcsak maga Kárát, de még Börtsy Mártony Uram és Kálóczy Companiája Kárát is, mellyet az Halban történtek látta: Ugyan is Naponként az Bárkákban annyira meg veszte

getődött az Hal, hogy a Legények a Bárkákbul a Partra az döglött halat kihordani majd nem győzték és annyira el döglött az Hal {Nevezetesen pedig Kálóczy Uramé mivel azé mind Ponty volt) hogy meri az Tanú hite alatt mondani hogy Bárkájában alig maradt 50 mására való hal". Ruisz József: „Igen jól emlékezik az Fatens, hogy 1758 és 1759

dik Esztendőben korán jővén az jég majd minden bárkával kereskedőnek bárkáikat ide s tova az öreg Dunán ell szorétotta, és ugyan akkor Kálóczy Compániájának is bárkái oda marattak az bárkák nagy kár nélkül az öreg Dunán nem teleltek." Makki Mihálynak a jég összetörte a bárkáját, Kálóczyval egymás kárát szemlélték. Az egyik bárkás legény szerint: „Kálóczy bárkájáról naponta kosárral öntötték a döglött halat a Dunába, vagy hordták a partra, halomra rakván, azok a Vadaknak és Madaraknak Eledelei lettek. Alig maradt valami, három bárkábul is egybe rakván az megmaradóit eleveny halat nem maradott csak 200 mázsa is."

í7 Börtsy bárkájáról szintén naponta hordták a partra a döglött halat, „melyekkel az Varjak vendégeskedtek." Kálóczy bárkájában az egyik legény szerint, ötödfélszáz mázsa hal veszett el, de egy részét az Urak lesózatták. A tél hosszú volt, a bárkák csak húsvét előtt, a nagyhéten értek föl Győrbe. Hogy a halkereskedésben milyen tőke feküdt, s milyen nyereségek, veszteségek voltak, nehéz megállapítani. Az érdekelt felek konkrét összegekre nem akartak emlékezni, mégis elhangzik néhány adat. Kálóczy és Bertalan 1761-ben azt vallja, hogy 1756-ban a kereskedésben mintegy 6000 ft capitalis summa volt, de Karvászynak ebben nem volt pénze. Ekkor történt, hogy a hat bárkából csak egy ért föl időben Győrbe, ebből állítólag 1070 forintot árultak ki. A vizahalászatból bejött 800 forint, vagy valamivel több. A sózott halból egy Mariásnál többet nem árultak, mert Karvászy rosszul sózatta be és megromlott. Az elszorult bárkákból is adtak el valamennyit, meg száraz halat is. Csukás Antal az útközben eladott bágyadt halak árát, 62 forintot és néhány garast Kálóczy kezeihez számolta le. Az 1756-os károkat Kálóczyék 1757-ben megkeresték. Mind a hat bárka szerencsésen felért, 17 A jégbe fagyott hajókat, bárkákat állandóan körbe kellett lékelni, hogy a jég össze ne roppantsa, így érthető, hogy a döglött halat a Dunába is tudták vetni. Másrészt zajláskor is tehették, mikor a jégtáblák miatt vontatni még nem lehetett.