Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

GYŐRI HALKERESKEDÖK BARANYÁBAN 279 mert azok napról napra romlanak, s ez a munka tetemes kiadást jelent. „Való, és minden bárkás ember tudgya, hogy е

9У е

9У bárkához hat Legény és egy Kprmányos kévántassék." A legények heti bére két, a kormányosé három forint, „sött szorosabb üdöben többetis szoktak űzetni. . . való az is, hogy ide hazais addig méglen az hal éli nem adattatik minden bárkán köttessék egy egy legényt tartani, kinekis heti bére szokott hol egy Tallér hol harminceött garas lenni". A Kálóczy kompánia szokott az első lenni az indulásnál, s utolsó a feljövetelben, mert igen megrakodtak. Tulajdonképpen végigvárták a tavak őszi lehalászását, de ezenkívül vizát is vásároltak, vagy halásztattak. A vizafogás ugyanis a folyó Dunán történt, tehát vagy a halászoktól vették meg, vagy esetleg azt is árendálták. Ebben az időben — a kalocsai adatok szerint — a Dunán elsősorban vizahalászat folyt, és a halászok csak a vizából adtak a bérlet fejében hatodot vagy ötödöt (ezt is pénzben), az egyéb halból pedig péntekenként ebédhalat az érseki konyhára. A pécsi vizekről ilyen szerződést ugyan nem ismerünk, de feltételezhető, hogy hasonló volt a szokás. A tanú „azt nyilván tudja, hogy eö kegyelmek az viza halászatbul ezen jelzett Esztendőben nagy jövedelmek lett volna, ezt pedig onnénd tudgya, hogy ezen Esztendőben Legény képpen az edgyik tanyánál lévén, tapasztalta olly íolyamotytyát azon viza halászatnak, hogy noha minden Tanyához is két halló, úgy szinte ezen emiétett egy Tanyához is két halló, és 14 Legény szokott lenni, mindazonáltal mégis egynek egynek jutott 70 forént: a mintis bizonyos Legényektül, méllyet ismer a Tanú Személlyében kereszt nevétis tudgya, hogy János, de vezetéknév érül ell felejtkezett már, hallotta dicsekedés képpen mondani, hogy 10 íoréntot nyert volna a maga részére, tehát a Gazdák részére mivel négyszer annyi szokott esni, jött volna egy egy gazdának csak egy Tanyánál négyszer hetven forent. A többi Tanyáknál nem volt a Tanú, mind azon által tudgya, hogy ezen föl jedzett Esztendőben öt Tanyák lettek volna, és hatodikát is akartak az Gazdák csináltatni, de ha már meg készült é azt nem tudgya." Ebből a szövegből kitűnik, hogy a kompániának vizatanyái is voltak, és a halászok részért dolgoztak. Ha a fenti adatok valósak, kiszámíthatjuk, mennyi volt a zsákmány: a tanyán 14 legény dolgozott, fejenként kerestek 70 ft-ot összesen 980 ft. A három gazda fejenként négyszer 70 ft-ot kapott, az 840 ft, összesen 1820 ft. Ha a viza mázsáját 15 ft-ban számoljuk, akkor ez az összeg 121,3 mázsa viza ára, mai súlyban szűk 68 mázsa. És ez csak egyetlen tanyából! A halászlegény joggal lehetett büszke, hisz pár hét alatt többet keresett, mint a bárkás legény fél év alatt. „Más legény társaiul hallotta a Tanú, hogy a viza halászatbul lett volna Kálóczy Uram kompániájának nagy haszna." 1756-ban „ami károkat szenvedtek, azokat az viza halászatbul megh fordították és még valami nyereségek is volt volna ..." „ . .. arra emlékszik, hogy 50 vizájokis olykor meg volt." „Tudgya: hogy egy korban vizát is fogtak a Tanyán mellyetis oda alá Kálóczy Mihály és Bertalan Ferencz Uraimék ízi vágatták . .." „Oda alatt a Tanyán az Uraság Tóó Mesterétül és Ispánytul hallotta a Tanú, hogy öszvességgel a friss és soos vizábul, több bárkabéli friss halakbul az utolsó esztendőben (1759) 14 Száz foréntbéli hasznok volt..." „Mind friss vizát s mind pediglen sossat is oda alá adtak el, és fölis hoztak Tokokkal és Sőregekkel edgyütt". „... azt is tudgya a Tanú, hogy Győrött az vizának mázáját 36 tton említett kereskedők adták, holott oda alatt a Pécsi Tanyáknál a mását az halászoktul az általuk ki arendált Too kon kívül 15 ft alább nem adták, az pontynak és egyébnek ismét másáját 18 íton alul nem adták, s azon Győré hozott mind az elöl számlált Négy Esztendőkben (1756—1759) 6 Bárka hallakon kívül az Tanyáknális le sózva s egyébb friss halakatis elladatanak azt jól tudgya..." A 15 forintos viza ár megközelíti egy kalocsai 12 ft-os adatunkat. „Oda alá a Tanyákon tokot, vizát és sor eg et is fogattatván, azokat oda alá ellis attak, más egyéb halakat pedig az üdőnek alkalmatlan volta miatt Kocsi háton is hordatták főtt..." „. .. főképpen pedig mind bé sózott s mind azomban friss Vizát adtak el" „ ... száma nélkül oda le és ide fölis mint Legény sózott le P&nzre való vizát magais a Tanú." „ . . . oda alatt helben a Tanyáknál az friss Vizának a mellyet Néhaj Kalloczy és Bertalan Uraimék ottan el attak 15 forintonis adták mázsáját". „Ami hal megbágyadt, hogy kárba ne vesszen, még a tooknál eladták, a bágyadt vizát azomban nem adták el, hanem feli sózták és felhozták. Friss vizát pedig lent egyet sem adtak el, az mind feljött". „Oda alatt az Tooknál s Fokoknál fris vizát és Tokokat és egyéb halat úgy lesózottatis el adtának." „A sózott halbül (1756-ban) egy Máriásnál többet nem árultak, mert Karvászy István rosszul sózatta be és megromlott". A vizahalászatra vonatkozó adatokat talán bőségesebben idéztük, de minden kis részletet fontosnak érzünk, hisz éppen erről nagyon kevés adatunk van. A bárkáknak hallal való megrakása után még ölfát is rakodtak. Már korábban idéztük a Prikkelféle szerződést, melyben az érsek engedélyezi a „Bárkákra való fa vágást". Korábban ezt a kité-