Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

GYŐRI HALKERESKEDÖK BARANYÁBAN 277 Végül feltűnő, s a korábban mondottakat igazolja, hogy halászszerszámnak, hálónak nyoma sincs a felsorolásban. Bár egyes vallomásokban hálókról is tesznek említést : „ . . . látott Karvászy Istvánnak a pallásán négy csomóbul álló hálót, de kié volt, és hány öllybül álló lehetett, valóságossan nem valhattya." „ . .. Karvászi Istvánnak hálója pedigh hány ölbül álló volt, arrul semmit sem hallott..." „A még meg volt Karvászy István Uramnak Rév faluban az Háza, tehát ott tartották az Kompánia Hajójához tartozandó szerszámokat az jégveremben úgy mint Durungok, Evedzők, Kosárok és más egyéb dibdábságok." Mikor Pasit Ferenc meghalt, akkor hordták el. Egy másik tanú tudja azt is, hogy a közös bárkához tartozó háló az 1756-ik esztendőben Karvászynál tartatott, melyet a tanú bátyjával együtt hordott át Kálóczyhoz. Egy harmadik a hajós legényektől hallotta, hogy a kompániát illető és a kompánia pénzén szerzett hálót 1756-ban Karvászynál tartották, s onnét vitték el a halászoknak. Karvászynak saját szerszámja nem volt, de a tanú szerint „a minemű Szerszámot oda alá csináltatott . . . az Kompánia költségibül, azokra az maga nevét szokta billegeztettni, és azután házához vitetvén azt mondani, hogy az ollyatin Szerszám az Övé." „Maga is billegezte a Tanú a Kompánia pénzén csináltatott Bárkához tartozandó szerszámokat Karvászy István Uram biliegére és nevére." „Karvászy bárkájával megérkezvén, minden szerszámot házához szállíttatott, magáénak mondta." „ ... csak azért hivattatott Karvászy Bárkájának, mert mint Kompániabéli gazda az ollyatin Bárkán járt." A későbbi vallomásokban hálóról nem esik szó. A bárkákkal kapcsolatos adatokban a tanúk egybehangzóan mondják, hogy a kompániának hat bárkája volt, mégpedig 300-tól 500 mázsa befogadó képességűek. Ez elég tekintélyes méret, még akkor is, ha a régi mázsát vesszük figyelembe, ami 56 kilónak felel meg. Ha átlagosan 200 mai mázsát számítunk, akkor a hat bárkába 1200 mázsa halat rakodtak.

14 Az egyik tanú szerint ezek „jó kórós bárkák voltak". Talán koros, öreg bárkák voltak? „Az Bárkájárul Karvászy Istvánnak vallya a Tanú: hogy azon káros 1756

d!k Esztendővel előbb mint egy három Esztendőkkel ezen Compániához 14 Összehasonlításul megemlítjük, hogy a bajai Oj Élet HTSz évi nyílt vizi haltermelése kb. 1500 mázsa, s a 38 ezer lakosú Baja város évi halfogyasztása — országosan kiemelkedő — kb. 5 ezer mázsa. — Badamer József 76 é. mohácsi hajóács tájékoztatása szerint egy 250 mázsa befogadóképességű halasbárka 16 m hosszú, 1,5 m magas, alul 3,20 m, fent 3.80 m széles. Ilyen méretű a paksi Vörös Csillag HTSz jelenleg használatban lévő bárkája. A 150 mázsás 14 m hosszú, 1,40 m magas, 2,80, ill. 3,10 m széles. A nagyobb megfelel kb. a régi 500, a kisebb a 300 mázsás bárkának. szolgálatba alván, tapasztalta, hogy midőn oda állott volt szolgálatban Karvászy Istvánnak magányos ujj minden szerszámmal íöl készített Bárkája lett volna, de mennyi érő volt azt bizonyossan nem valhattya, hanem tapasztalta, hogy ez ollyas Bárka minden szerszámostul szokott leg alább hat hét száz toréntokban telleni." „ . . . Bizonyossan tudgya, mert testi szemeivel nem egyszer látta, hogy Karvászy Istvánnak midőn a mostani Compániához, úgy mint Kálóczy és Bertalan Uraimékhoz állott, volt nékie egy jó minden szerszámmal íöl készített magányos Bárkája, mellyet az társaságban bé is vitt Karvászy István, sőt még más bárkákhoz való kötelej is, és Szerszámai voltak Karvászy Istvánnak mellyeket sokszor szemlélt a Tanú, hogy mennyi érő volt pedig azon Bárka, és szerszámok, bizonyossan nem valhattya a Tanú, hanem azt tapasztalta, hogy egy Bárkának íöl készétése egynéhány száz íoréntokba szokott telleni." Tudja a tanú, hogy akkor „ . . . egy régi rozzant Bárkája volt hozzá való szerszámokkal edgyütt, a mellyel le menvén az Tookhoz, nem többet, hanem tizennyolcz kosár halat rakattatott arra, rész szerént azon okbul, hogy több halat az halászok akkor nem foghattak rész szerént pedig hogy azon Bárkája és szerszámja oda alá ne maradjanak." „ . . . hogy a víznek meg áradása miatt több halat az halászok nem foghattak." 1748-ban, amikor Karvászyt a kompániába bevették, volt egy rozzant bárkája, melyen a tanú is „hetes Legény lévén" tudja, hogy 18 mázsa néhány funt halat rakodtak, mert az idő késő lévén több halat a halászok nem foghattak. „Mivel pedig az Tooknál okával azaz kassal merték holot egy okában harmadfél funtis volt és azt csak egy íuntban számlálták, az máza mérő kasban pedig, ha meg húzódott harmadtél mázais bele ment..." „Egy kosárban pedigh vagyon 100 oka. Száz oka azonban tészen két mázsát 25 funtot" (Az oka vagy okká török súlymérték, 1,281 kg-mal egyenlő. A harmadfél funt két és fél fontot (1,40 kg) jelent, a harmadfél mázsa — a régi, 56 kg-os — 140 kg-mal egyenlő. A második számítás pontosabb, de megközelíti az előzőt. A két mázsa 25 font mai súlyban 126 kg, ami majdnem 100 oka. Mázsáló kosaraik azonban nagyobbak lehettek a maiaknál, melyekbe 70—80 kg hal fér.) „A bárkába sokszor kész akarva sem tesz az Ember sok halat, mert mennél szorosabban van, annál jobban döglik". 1780-ban az egyik 96 éves tanú szerint „ .. .azon időkben nem akkorák voltak a Bárkák mint most, mert most akkoriaknál másfél akkorák". „Azon üdőkben az Bárkák sokkal kisebbek voltak- mert ha akkori üdőben egy Bárkában három száz mázsa rakatott, egész Terhel volt, mostanság pedig