Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

276 SÓLYMOS E.—

S. GÖLDNER MÁRTA Karvászy becsületes elszámolást követed társaitól: „l

mo hogy bizonyos két ezer toréntukbul mellynek ezeré ugyan az Bécsi Praeíektustul 5 per Centrumra az másik ezeré pedigh Zombori tiszttartó Uramtul 6 per Centrumra vetettetett íöíl, noha admonitus Uram Társával edgyütt esztendőként a Búza és gyapjú magányos kereskedésben fél s fél Esztendeigh használták, mégis egész Esztendőbéli Interest egyedül a Közös hal kereskedésbül vették ki 1 vagy 8 Esztendőktül fogva . . . Nem szívelheti el." Szemükre veti még: „Hogy Admonitus Uram Bertalan Urammal edgyütt 215 foréntokat az Mohácsy Tisztartónak engedvén a Companiaban eö is Szenvedgye, mert más Szemes joszágbul azon engedelmeknek esztendő által magányossan vették az hasznát, nem szenvedheti Admonens Uram." „ . . . hogy ugyan Kálóczy Mihály Uram szájábul hallottam, hogy az Mohácsi Poloni névü Tisztartónak adott az Kompánia Pénzébül költsön száz foréntot. . . . azt is bizonyosan tudom, mert láttam és tapasztaltam, hogy az Uraság Praeíectusának közös pénzbül megh adás fejében vettünk egy selyem övet arany munkára 80 torénton, egy gyémántos gyürüt 40 íorénton 14 x, egy író asztalt 30 íorénton, egy Tükröt 25 íorénton, az pécsi Püspök eö Excellenciája Eötsének Számára egy egész öltözetre való Selyem Posztót. . . midőn bé állottunk az Mohácsi Tóókba, ott lévő háznak haszonviteléért fizettek az közös pénzbül száz foréntokat." Kálóczyék válasza: A Mohácsi Öreg Duna mellett lévő Tanya házat az Uraság csináltatta, tán 10 esztendővel előbb. A kompánia pénzéből kölcsönt nem adtak. Egyszer a Mohácsi Tisztartó a nála lévő Compánia Cassájábul 56 forintot kivett, de hogy az ebben az évben volt-e azt nem tudják, „de a tisztartó Uramnak sok rendbéli fáradságáért oda is hattuk." De erről Karvászynak is tudnia kellett. „Mohácsi Tisztartó Uramnak számára mint egy 15 vagy 20 for ént áru ajándékot azon 1756

dik Eesztendőben adtunk, mellyet ugyan pénzére kért volt, de az árát mind azon által meg nem adta . . ." A „sok rendbéli fáradságot" már akkor is honorálták. 1758. szeptember 13-án megbecsülték a kompánia felszerelését: „f° Négy Bárka, egyik egyik f 95 380,— 2? egy Dereglye 5,— 3° másik Dereglye 2,50 den 4° Harmadik Dereglye 8,— 5° két rósz Ladik 3,50 6° egy Bárka szárazon Pataházán 30,— 7° Ismét egy Dereglye 7,— 8° Két rossz ladik 1,50 9° Eöt Bárkához való szerszám 12,50 10° Három rósz Csárda 2,50 11° Két job Csárda 10,— 12° öt ásó, négy Lakat 2,16 13° öt Bárkához váló Csákiák 30,— 14° Öt Bárkához való kötelek 220,— 13° Két tekerő kötél 20,— 16° ött Soozó Hordó 15,— IT Tíz Kánná, tíz lapát 1,15 18° Öt Dézsa, öt vasas Kormányevedző 3,50 10? egy másálló Sajtár 40 20? öt köszörű kü, húsz Szák 4,— 21° Két ösztöke 4,— 22° oda alá való egy Bárka 45,— Summa 808,32 1/2 Karvászy Istvány Uramnak sajátt Jószága így következik: H° Három mázsa 16,— 2° Két Döböny 4,— 3° Egy Bárka tartó Láncz 5,— Summa 25,— Ezen böcsü Lett mi általunk. Horváth András, Rév-Falusi Helységnek Bírája. Nitraj János, Ruisz András, Horváth Ferencz, Ruisz Joseíí." Karvászy persze tiltakozik a becsű ellen „Hogy mivel eö Kegyelme az emiétett Rév-falu böcsületes Tanácsa által végbevitetett ött Bárkák és azokhoz tartozandó minden féle eszközöknek böcsüjén nyilván való Kára és Sérelme nélkül meg nem alhatna, megh sem is akarná éppenséggel állani, hanem azeránt kívánna azon Dologhoz látni, tehát addig is az megh böcsültetett Bárkák közül egyikét minden hozzá járandó eszközökkel edgyütt vagy minden fizetés nélkül vagy pediglen illendő árendáért adgyák eö Kegyelme kezéhez. Azonkívül hogy az Tanyára való le menetelben is, a vagy oda alá az Tanyán az eö Kegyelme Részére Contractus szerént egy arányúan járandó Halaknak föl vételében semmi féle gátolást ne tegyenek, s ne tetessenek." Kálóczyék persze nem járultak hozzá. A jegyzéket átnézve feltűnik, hogy az értékek között milyen aránytalanságok vannak, pl. öt ásó és négy lakat 2,16 f, egy dereglye majdnem ugyanennyi, a csáklyák értéke 30 f, két tekerő kötél 20 f, az öt bárkához való kötélzet pedig 220 f, a legdrágább bárka is csak 95 f. Mint a későbbi vallomásokból látható, a tanúk szerint egy felkészített jó bárka 5—600 forintot is ért. Említik a három rossz és a két jobb csárdát. Feltételezzük, hogy ez a bárkákon elhelyezhető lakókalibát jelenti. Ugyanis a halasbárkák, de a hajóknak is ezt a részét csárdának nevezték, és számuk is megegyezik a számbavett bárkákéval. Abból, hogy a csárdákat külön számolták, arra kell következtetnünk, hogy azok nem voltak egybeépítve a bárkákkal — ahogy most van —, hanem külön ráhelyezhető volt.